A lengyel modell azonban nem a párbeszédről és a konszenzusról volt híres. Ott a hatalomátvétel után azonnali médiaátvétel, ellenzéki politikusok bebörtönzése és a bírói testületek politikai alapú megtisztítása volt a jelszó. Ezt a modellt akarják Magyarországon is levezényelni Magyar Péter emberei – élükön egy pékkel. De nyilván ezzel semmiféle jogállamisági problémája nem lenne Magyar Péter brüsszeli szövetségeseinek, ahogy ez lengyel elvtársaik esetében sem okozott gondot – sőt még uniós pénzt is kaptak a jogsértésekért.
Magyar Péter éppen azt valósítaná meg, amivel a kormányt gyanúsítja
Magyar Péter ígéretei és a valós tervek között szakadék tátong. Az „automatizált, emberközpontú közigazgatás” helyett politikai tisztogatás, a „szakértői” munkacsoportok helyett péket és műkedvelőket delegáló amatörizmus, a „gyors és kiszámítható” állam helyett a lengyel mintájú radikális hatalmi átvétel terve vár.
A közigazgatási dolgozóknak tehát semmi jót nem ígér a Tisza Párt és Magyar Péter esetleges hatalomra kerülése. A szakmai biztonság, a kiszámítható karrierút és a törvényes keretek között való munka helyett politikai leszámolás, kény szerinti áthelyezések és a szakmaiság helyett a pártközeliség alapján történő kirúgás várna rájuk. Ez nem reform. Ez a közigazgatás, mint az állam gerincének, a szakmaiságnak és a folytonosságnak a felrúgása.