Hamis az a kép, hogy csak a keresleti oldalt támogatja a hazai lakáspolitika

A magyar lakáspolitikával kapcsolatban gyakran elhangzik az a bírálat, miszerint kizárólag keresletélénkítő eszközökre épít, ez azonban nem fedi a valóságot – írja elemzésében a Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány.

A kínálatoldali élénkítés célja kettős: egyrészt a lakhatási lehetőségek kiszélesítése, másrészt az építőipar, mint nemzetgazdasági szempontból kiemelt ágazat támogatása.

A 2024 decemberében bemutatott 21 pontos Új Gazdaságpolitikai Akcióterv három pillére közül az egyik épp a lakhatás megfizethetőségének javítását célozza. Ennek keretében indult el a Lakhatási Tőkeprogram, amely már most az egyik legnagyobb volumenű kínálatoldali beavatkozásnak tekinthető a hazai ingatlanpiacon.

A programot a Nemzetgazdasági Minisztérium kezdeményezésére, a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) és a Nemzeti Tőkeholding közreműködésével valósítják meg. A MFB legfeljebb 70 százalékos részesedéssel száll be a kiválasztott ingatlanalapokba, projektenként maximum 30 milliárd forintig. Az így támogatott beruházások 80 százalékát kötelezően lakóingatlan-fejlesztésre kell fordítani, de a források felhasználhatók bérlakások és kollégiumok építésére is.

A kereslet és kínálat együttes ösztönzése kiegyensúlyozott gazdaságpolitikai megközelítést jelent, amely hosszú távon a megfizethető lakhatás biztosításához is hozzájárulhat. Emellett az építőipar támogatása a teljes GDP-re is jelentős hatással van – különösen, hogy a lakásépítések az ágazat termelésének 30–40 százalékát adják.

Nyitókép: Paul ELLIS / AFP

***