Parázs vita a BME-n: összecsapott György László és Pogátsa Zoltán

2025. október 13. 22:13

A kormánybiztos visszavágott Pogátsa Zoltánnak: „Az államadósság nem játék – a jövő terhére él, aki így gondolja.” György László szerint a pénzügyi fegyelem és a munkaalapú társadalom nélkül nincs középosztályi felemelkedés.

2025. október 13. 22:13
null
Rimóczi Norbert

2025. október 13-án a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem adott otthont annak a nagy érdeklődés övezte szakmai vitának, amelyen György László, a gazdasági stratégiákért felelős kormánybiztos, valamint Pogátsa Zoltán, közgazdász, szociológus, habilitált egyetemi docens ütköztették nézeteiket „A középosztály forradalma” című könyv kapcsán. A beszélgetést Pleschinger Gyula, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke moderálta. A rendezvény célja az volt, hogy szakmai párbeszéd keretében vizsgálja a hazai és nemzetközi középosztály helyzetét, szerepét és társadalmi-gazdasági kihívásait.

György László, Pogátsa Zoltán középen a moderátor Pleschinger Gyula - Forrás:   Facebook
György László, Pogátsa Zoltán középen a moderátor Pleschinger Gyula - Forrás:   Facebook

György László: a magyar meritokratikus modell, mint válasz a középosztály válságára

A vita apropójául szolgáló könyvében György László kifejti hogy a 21. században működő társadalmak fenntarthatóságának és politikai stabilitásának egyik kulcsa a széles és erős középosztály. Szerinte azok a demokráciák működnek jól, amelyek nem a polarizált kontrasztok mentén épülnek, hanem olyan középosztályra támaszkodnak, amelynek tagjai már nem csak fogyasztói státusban állnak, hanem aktív szereplői a társadalmi és gazdasági folyamatoknak.

Ezt is ajánljuk a témában

A könyv alcíme – Meritokratikus stratégia a 21. századra – is jól tükrözi azt az irányt, amelyet György László képvisel: a társadalmi előrelépésben nem az állam újraelosztó szerepét vagy a jövedelmek radikális átcsoportosítását látja a megoldást, hanem azt, hogy a tehetség, a munka és a tudás elismerése, illetve az érdem alapon működő intézményrendszer kínálja lehetőségét a valódi felemelkedésnek. 

Az interjúból kiemelhető több fontos eleme ennek a gondolatmenetnek:

  • A globalizációs kihívásokat — amelyek Nyugaton a középosztály „lezüllését” és társadalmi polarizációt eredményeznek — más úton kell kezelni, mint a klasszikus baloldali jövedelem-újraelosztási eszközökkel. 
  • A hazai válasz szerinte abban rejlik, hogy a gazdasági növekedés és adópolitikai mozgástér egy részét „átcsoportosítsuk” olyan célcsoportok felé, akik dolgozó, gyermeket nevelő középosztályi családok vagy kisvállalkozók, támogatások és kedvezmények formájában. 
  • A modell része továbbá az államadósság kezelése, a gazdaság fehérítése, valamint rezsiköltségek kordában tartása is — tehát hogy a közterhek mérséklése révén is ösztönözni lehessen a produktív szereplőket. 
  • György hangsúlyozza, hogy a meritokratikus társadalomnak nemcsak gazdasági elemei vannak: az identitás, az etikai norma, a közös tudás- és munkakultúra is lényeges. Azaz nemcsak a gazdasági feltételeket kell megteremteni, hanem azt is, hogy a középosztály tagjai érzékeljék: van „veszítenivalójuk”, van jövőjük, és az érdemi versenynek értelme van. 
  • A könyv egyik eszköze a “harmonikus növekedési index” (HNI), amely nem csupán a GDP-adatokat veszi figyelembe, hanem több dimenzió (tudás, munka, fenntarthatóság) alapján vizsgálja az ország valódi jólétét. 

Összességében György László álláspontja szerint Magyarország számára a „középosztály forradalma” nem egy radikális jövedelemátcsoportosítást, hanem egy strukturális átalakulást jelent, amelyben a társadalmi mobilitás, a tudásalapú versenyképesség és az intézményes keretek együtt teremtenek lehetőséget arra, hogy egy megerősödött, stabil középosztály legyen az ország társadalmi és politikai rendszereinek pillére.

„A dolgozó, gyermeket nevelő középosztály az ország gerince”

György László bevezető előadásában a könyve fő üzenetét idézte fel: a 21. századi demokráciák stabilitása azon múlik, hogy milyen erős a középosztály. Mint mondta, a globalizáció nyertesei Kelet-Ázsia középosztályai és a világ leggazdagabbjai, míg a nyugati és közép-európai középrétegek vesztesei lettek az elmúlt évtizedeknek.

A probléma az, hogy a közös teherviselés terhei ma túlnyomórészt a középosztály vállát nyomják” 

– fogalmazott. A kormánybiztos szerint a magyar gazdaságstratégia legnagyobb vívmánya, hogy az elmúlt 15 évben közel kétmillió ember került be a középosztályba. Ezt több egymásra épülő program eredményeként érte el az ország, amelyeket a munka, a család és az érdem hármas pillérére építettek.

A meritokratikus rendszer azt üzeni: amennyivel többet dolgozol, tanulsz és teszel, annyival többet keresel, és arányosan annyival járulsz hozzá a közteherviseléshez.”

György László részletesen ismertette a középosztályt támogató kormányzati intézkedéseket is. A családi adókedvezmény, az egy kulcsos személyi jövedelemadó, a rezsivédelmi program, az otthonteremtési támogatások és a babaváró hitel szerinte mind „az érdemmel szerzett jövedelem megtartását” szolgálják, nem pedig az állami osztogatást: „Nem a kommunista típusú újraelosztásról van szó. Nem jutalmazzuk azt, aki nem dolgozik, hanem segítünk azoknak, akik értéket teremtenek. Ez a meritokratikus forradalom lényege.” A közfoglalkoztatási programot is a társadalmi mobilitás eszközeként mutatta be:

Aki dolgozhat, de nem talál munkát, annak adunk munkát. Így 400 ezer magyar jutott be az elsődleges munkaerőpiacra, és a jövedelmük, valamint az önbecsülésük is megtöbbszöröződött.”

A pénzügyi fegyelem és az államadósság kérdése

A vita legélesebb szakasza akkor bontakozott ki, amikor szóba került az államadósság. Pogátsa Zoltán úgy fogalmazott:

Nem tartom különösen érdekesnek az államadósságot (…) ha jó helyre rakod a pénzt, akkor önmagában az államadósság nem baj"

Erre György László határozottan reagált, kijelentve, hogy a pénzügyi stabilitás nem véletlenszerűen alakult ki Magyarországon, hanem tudatos gazdaságpolitikai döntések eredménye.

A fenntarthatóság szempontjából nagyon is lényeges az államadósság. Kettő ország tudta csökkenteni a GDP-arányos adósságát 2010 és 2025 között a régióban: Lettország és Magyarország. Mi 7,5 százalékponttal faragtuk le.”

A kormánybiztos rámutatott: a kamatterhek 2010-ben a GDP 4%-át vitték el, miközben a balti országok „nulla közeli” szinten mozogtak. A csökkenő adósságterheknek köszönhetően viszont több forrás jutott „a családokra, a lakhatásra és a társadalmi mobilitást elősegítő ösztöndíjakra”.

Aki azt mondja, hogy az államadósság nem fontos, az a jövő terhére akar élni. Mi nem ezt az utat választottuk.”

A kormánybiztos szerint a „jó helyre rakod a pénzt” típusú érvelés félrevezető, mert nem veszi figyelembe a magyar gazdaság korlátait: „Japán példája, amit Pogátsa említett, nem alkalmazható ránk. Japánnak van saját tartalékvalutája és belső finanszírozása. Nekünk nincs jenünk, sem akkora megtakarításunk. A magyar pénzügyi fegyelem nem eszme, hanem túlélési stratégia.”

A vitában felvillantott jövőkép

Pogátsa Zoltán szerint a magyar gazdaság továbbra is „alacsony hozzáadott értékű”, és az ország „extraktív gazdasági modell” felé halad, ahol „a gazdasági elit magához vonzza az erőforrásokat”. György László ezzel szemben úgy vélte, hogy a hazai tőke megerősödése nem kisajátítás, hanem „országvisszavétel”: „A leggazdagabbak vagyonnövekedése nem a középosztály kárára történt, hanem azért, mert a jövedelmek egy része visszakerült a hazai tulajdonba. A Strabag és a Colas helyett ma magyar cégek építenek, és a nyereség itthon marad.” Záró gondolataiban György László a középosztály erősítését a hosszú távú nemzeti stratégia kulcsaként határozta meg:

A középosztály nemcsak gazdasági kategória, hanem morális is. Az tartozik ide, aki dolgozik, tanul, felelősséget vállal és jövőt épít. Ez a társadalom motorja, és ez a forradalom lényege.”

Ezt is ajánljuk a témában

A vita végére világossá vált, hogy György László és Pogátsa Zoltán nem pusztán gazdaságpolitikai, hanem világnézeti szinten is másképp gondolkodnak arról, hogyan erősíthető meg a középosztály. Pogátsa a jóléti újraelosztásban és a piaci korrekcióban látja a felemelkedés útját, míg György László szerint a hosszú távon fenntartható fejlődés csak a munkára, tudásra és felelősségre épülő meritokratikus modellben valósulhat meg.
Az este legnagyobb ütközése az államadósság kapcsán mutatkozott meg: György László figyelmeztetése — „aki nem vigyáz a pénzügyi stabilitásra, az a jövő terhére él” — nemcsak gazdasági, hanem morális üzenetként is hatott. A kormánybiztos szavai szerint a középosztály forradalma nem egyszeri intézkedés, hanem hosszú távú társadalmi projekt, amelynek sikerét az dönti el, hogy Magyarország képes-e megőrizni pénzügyi önállóságát, és továbbra is munkából élő, felelős polgárokra építeni.

Nyitókép: Facebook

Összesen 12 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
2025. október 14. 17:41 Szerkesztve
A dolgozó, gyermeket nevelő középosztály az ország gerince ---- fogalmi zavar ,mert ők a kapitalizmus proletárjai. Itt osztály nincs egyse. Egy államkasszát lehúzó bűnözői rétreg az van, meg néhány magának privatizált rétegember. Szóval, ha a prolik a középosztály akkor kik a prolik? A munkanélküliek? A hajléktalanok? A taknya-gánya kontár cigányok? Kik?
Válasz erre
0
0
csulak
2025. október 14. 12:02
Mit ajánl Magyar Péter? Magas rezsiszámlákat. Drága benzint, áramot és gázt. A családtámogatások eltörlését. Gender ideológiát. Ukrajna támogatását a mi kárunkra. Az agrártámogatások megszüntetését. Magas munkanélküliséget. Drog liberalizációt Migráns áradatot. A fiatalok adómentességének eltörlését. Magas adókat. Szavazz a nyomorra!
Válasz erre
1
0
H3NY3_B-Oroszlan
2025. október 14. 09:45
Pogi Zoli sajnos 2010 után villámgyorsan elfelejtette, hogy addig nem akarta nyugodni hagyni Gyurcsányt, amíg amaz nemcsak megmondja, hogy hol van a kormányzása alatt eltüntetett pénz, hanem vissza is fizeti kamatostul.
Válasz erre
2
0
Tarhonya
2025. október 14. 08:13
F.sza könyv lehet a Középosztály forradalma. Hármat kéne vegyek. Egyet otthon olvasnék, egyet a melóba tartva a buszon, egyet dedikáltatnék és lezsírozva eltenném a dédunokáimnak! Ja.
Válasz erre
0
0
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!