Ezek tényleg ki- és felforgatják a világot

„Múlt hétvégére Puzsérék meghirdették a »megbékélésmenetet«. Az egy dolog, hogy végül valami más lett belőle (Juhász Péter szerecsenmosdatása és áldozatpózba emelése), de a témánk szempontjából ez most nem igazán érdekes. Merthogy a mai írásomban – viszonylag hosszú idő után ismét – egzisztenciális kérdéseket szeretnék érinteni. És hogy lesz Puzsérból egzisztenciális kérdés? Nézzük!

El is humorizálhatnánk kicsit ezen; például úgy, hogy ha Puzsér egy romkocsmában néhány ital (és ki tudja, még mi minden) hatására hétről hétre elpufogtatott frázis- és közhelygyűjteményéből könyvet tudott írni, és azt még »Metafizikának« is volt mersze elnevezni, ráadásul emberek meg is veszik.… akkor ott valaki nagyon tanár az egzisztenciaépítésben. De nem humorizáljuk el! Amit ugyanis Puzsérék csináltak a múlt hétvégén, az egy sokkal komolyabb, nagyobb kép része. És valóban az emberi létet, szellemiségünket érinti.

Nézzük meg még egyszer ezt a szót:

megbékélés. Természetesen mindannyian tudjuk, mit jelent. És mindannyian ugyanazt is értjük rajta: az ellenségeskedés, a harag, a düh, a gyűlölet, az agresszió megfékezését. Valamifajta békejobb nyújtását is az ellenfélnek. Elfogadni őt. Nemcsak a létezését, de az elemi létjogosultságát is. Joga van létezni, véleményt formálni és azt el is mondani. És másokat is jogában áll meggyőzni arról, hogy neki van igaza.

És azok sem kizárólag gonosztevők vagy agymosott hülyék lehetnek, akik neki adnak igazat. Körülbelül ezt jelenti a megbékélés. De azt mondjuk mindenképp, hogy nem fantáziálunk az ellenfelek akasztásáról, főbelövéséről, pláne nem hergelünk, buzdítunk erre másokat. Még burkoltan sem. És végképp nem gyűlöletbeszédekben ordítunk rá kígyót-békát, és vádoljuk őt azzal, hogy gyűlölködő, ezért el kell söpörni.”

Nyitókép: MTI/Bodnár Boglárka