Senki sem tudja, mi és miért emelkedett ki a földből Budapest kellős közepén

Hiába kérdezték meg tőlem többen a Blaha Lujza téren, mennyi az idő, csupán a mobilom segítségével tudtam kielégítő válaszokat adni. Holott pont a napokban adták át Budapest következő nagyívű fejlesztését, egy randipontot, hogy évtizedes várakozások után ismét legyen ikonikus találkozó helye a Blaha Lujza térnek. Persze, ahogy elővettem a készüléket a zsebemből, a szokásosnál is nagyobb lett az érdeklődés... Mini közvélemény-kutatásunk az egyelőre nevesincs „randipont”, „találkapont” mellől.

Blaha Lujza tér: tizenötmillió forintnyi fővárosi közpénzből épült „randipont”, „találkapont”

• Hivatalosan a 2001: Űrodüsszeia monolitjára emlékeztet a Blaha Lujza tér új szobra, amely különböző időszakokban jelenik meg az emberiség fejlődése során, az emberi civilizációt szimbolizálja Stanley Kubrick klasszikusában.
• Szerintem messziről sztélére is hajazó obeliszk emelkedhetett ki a térkőből cirka tizenötmillió forintnyi fővárosi közpénzből, majdhogynem azon a ponton, ahol 1965-ig, a metróépítkezések miatt lebontott Nemzeti Színház előtt állt állt a tér közismert „randevúórája”, „találkaórája”.

Azonban az újonnan felállított randipont központi eleme hivatalosan egy 3,14 méter magas, monolitikus homokóra-szobor, amely fekete acélból készült és fehér pixelek díszítik. Mint az Építészfórumon ismertetik, „a koncepció alapján a digitális-analóg, személyes-online, te-én szembenállással játszva a homokórán látható fekete-fehér pixelek a pergő homokszemeket, az idő múlását idézik, egyúttal a személyes találkozás közelgő pillanatának feszült izgalmát is közvetítik”. Az oszlop egyik pixelje QR-kódot foglal magába, amelynek beolvasása után zenei válogatásokhoz, helytörténeti minisétákhoz és egyéb, a Blahához kapcsolódó élményekhez lehet eljutni.

A projektet a VIAPLANT Design Kft. és Szakács Barnabás tervei alapján valósították meg, miután a budapesti közösségi költségvetés 2022–23-as ciklusában randevúórára, találkaórára szintén lehetett szavazni.

Hosszas mérlegelés, még hosszabb egyeztetés és tervezgetés eredménye lett a homokóra-szobor

Karácsony Gergelyéknek egyből megtetszett az ötlet – bár a grandiózus fejlesztés megnyitójára nem ő, hanem a főpolgármester egykori helyettese, Kerpel-Fronius Gábor érkezett mint önkormányzati tanácsadó –, de végül nem az eredeti elképzelést bocsátották szavazásra – amiben értelemszerűen köztéri óra is szerepelt –, a javasolt ötvenmilliós költségvetést pedig a már említett 15 millióra vágták vissza. Majd újabb hosszas mérlegelés, egyeztetés és tervezgetés után a Blaha Lujza tér északkeleti sarkán találták meg a legmegfelelőbb helyszínt, a Rákóczi út, illetve a József körút találkozásánál, az aluljáró feljárata melletti árnyékos területen. Így a napóráról ugyancsak le lehetett mondani, egyébként is – tehették fel a kérdést –, ki akarna a napsütötte Blaha Lujza tér kellős közepén randevúzni?!

A tervezők célja mindenesetre a következő: a hangsúly a fizikai találkozáson legyen, és ne az „információs pont” funkcióján. Ahogy Szakács Barnabás fogalmazott, a pontos idő mutatása helyett maga a találkozás a lényeg, a közterületen.

Senki sem tudja, mi, miért emelkedett ki a földből Budapest kellős közepén: az ára is sokkoló

Visszakanyarodva a „mennyi az idő” kérdésére, a keddi átadó után két nappal megkérdeztem a Blaha Lujza téren várakozókat, tudják-e, mivel „lepte” meg őket a főváros vezetése. Ám senki sem tudta, mi épült. Vagy észre sem vették az oszlopot.

Voltak, akik nem értették a helyszínt – és közben apró és öngyújtó után érdeklődtek –, azonban olyanokkal is tudtam beszélgetni, akik még emlékeztek arra, hogy Budapest egyes pontjain valóban voltak ilyen találkozási pontok. Innen is ismerős: „Találkozzunk a Moszkván, az óra alatt!” A nagyívű fejlesztés másik sarkalatos pontja természetesen a tizenötmilliós ár volt. „Mi a búbánat?” – mondta egy idős asszony, majd elnevette magát: „Ezentúl ide fogunk járni randizni!” Másikuk félmillióra tippelt, de miután elmondtam, mennyibe is került az oszlop, felnevetett. „Jó, hát persze, a művész úr munkáját is meg kell fizetni.” „Biztos megérte az árát” – jegyezte meg később egy édesanya.

Abban szintén konszenzus volt a csütörtöki napon, hogy ha már felújították a régi kezdeményezést, miért nem bírt volna el még egy köztéri órát a Blaha Lujza tér új obeliszkje.

Képek forrása: Facebook