Polgárpukkasztó férfiatlanság-vetélkedő, ahol a legfontosabb kérdés az volt: ki kötteti el magát hamarabb?

Budapesten is megülték a legújabb netes őrületet: a performatív férfi („performative male”) versenyt, aminek a Dunai Nyitott Műhelyben (Dunyi) adott otthont. A jelenség lényege, hogy fiatal fiúk – a legújabb nyugati trendek jegyében – eljátsszák a kulturált, érzékeny, nőbarát, „edgy” férfit, vászontáskával, matcha lattéval, Sylvia Plath-kötettel és bakelittel felszerelkezve.

A hangsúly a látszaton van, amihez természetesen kötelező divatkiegészítőként társul az ezerszer megcáfolt, túlhaladott vagy szimplán álságos feminista lózungok szajkózása. Lehetőleg minél szélsőségesebben kisarkítva, mert az első helyhez messze kell távolodni a józan észtől.

Nem volt egyszerű helyszínt találni

A bohózatba illő, szeptember 13-ai eseményhez a Telex beszámolója szerint eredetileg a Margit-szigetre kértek engedélyt a szervezők, ám miután ezt nem kapták meg, a Dunyiban kötöttek ki. A rakparton végül nagyjából ezer, 19–20 éves fiatal, köztük sok külföldi induló gyűlt össze. A zsűri – Nyáry Luca modell, Pintér Kincső influenszer és Moharos Panna (@poloskafovezer) – az alábbiakhoz hasonló, épületes kérdésekkel mérte a „performativitást”:

A szervező a 21 éves Tóth Lili Hanga volt, aki „performativitáska” feliratú vászonszatyrokkal és könyvnyereményekkel díjazta a magából legnagyobb hülyét csináló résztvevőket (akik egyébként, a verseny szabályainak ellentmondva, akár lányok is lehettek).

Abszurd pillanatok tárháza

A Telex szerint a cél maradéktalanul sikerült is:

A külsőségek valóban a megjátszás csúcsára sikeredtek:

• „Halkabban nyíló betéteket!” feliratú tábla,
• karabinerre csíptetett tamponos dobozok,
• „Tampons should be free” pólók, illetve
• tamponszórás a tömegbe.

Ezekkel próbálták lenyűgözni a zsűrit, illetve egymást a tömeg férfiasnak nemigen titulálható tagjai.

A legnagyobb ovációt olyan mondatok kapták, mint:

vagy

De az ehhez hasonló obszcén megnyilvánulások sem voltak ritkák:

illetve

És persze a kormánykritikát is kötelező volt hozni:

Valahogy bele kellett keverni a homoszexualitást is

Persze az LMBTQ-vonalat is bele kellett erőltetni az esztétikába és a versenybe egyaránt: minél kevésbé volt valaki „heteronormatív”, annál nagyobb sikerre számíthatott.

A fináléban pedig felhangzott a jelszó:

Csak semmi komolyság?

A hosszúra nyúlt, négy és fél órás maraton a végére teljesen kifulladt, és a díjazottak is inkább csak polgárpukkasztó performanszként fogták fel az egészet, mintsem tényleges kiállásként valami mellett.

A politikai és társadalommérnökösködő üzenetek, illetve a baloldali cukormáz nélkül akár még jópofa is lehetett volna. De nem lett.

***

Fotó: Facebook