Itt a független-objektív kézikönyv, hogy hogyan éld túl a karácsonyt jobbos rokonokkal!

Schwimmauser Jonatán Boglyos Koma-díjas újságíró gyűjtése

A karácsonyi ünnepek sokunk számára megterhelőek. Egyrészt maga az ünneplés témája, hiszen sokak szerint egy eléggé kirekesztő, vallási ünnepről van szó,

A világlátottabb, felvilágosultabb személyek számára pedig az ünnep óhatatlanul fehér, gyarmati öröksége sem fér bele, ahogyan a fehér Jézus-ábrázolások sem, hiszen a tudomány egészen mást állít erről az egyébként is igen megosztó alakról.

Aztán, hogy mindezt erőszakosan az arcunkba nyomják – az utcán, ahol minden idegen vagy mozgalmi giccset imádunk, csak a karácsonyi dekor miatt tör ki minket a frász, vagy az üzletekben, ahová örömmel járunk fogyasztani mindig, kivéve karácsonykor –, sajnos már önmagában megadhatja az alaphangulatot. 

Mindezt pedig „megkoronázza” a családi ünneplés kényszere, amely a patriarchális családmodell ünnepe is egyben,

De hogyan élhetjük túl mindezt mi, józanul gondolkodó, open-minded, változást követelő emberek? Hogyan ne robbanjon ki veszekedés – sőt, hogyan sülhet még akár jól is el a karácsonyi politizálás? 

A hosszúra nyúlt bevezető után jöjjön a Kamusz Tényellenőr Portál és a Belex tanácsgyűjteménye, amivel segítünk felkészülni erre az igen terhelt időszakra!

Belső békénk

Hogy az ünnepek békésen teljenek, fontos először is tisztáznunk: kellő empátia nélkül nem megy. Ha jobboldali, pláne vidéki jobboldali, esetleg ráadásul húst fogyasztó rokonokkal kell egy légtérben tartózkodnunk, maradjunk higgadtak, és tartózkodjunk a hirtelen mozdulatoktól.

Jóindulattal és empátiával igyekezzünk elmagyarázni ezt nekik is, hiszen mindjárt könnyebb egy platformra kerülni, ha ez számukra is egyértelművé válik. 

Mit ajándékozzak?

Ha az ember vendégségbe megy valahova, és ehhez nem veszi igénybe embercsempész szolgálatait, általában illik valamilyen ajándékot vinnie a házigazdának. De micsodát?

Sose feledjük: az ajándék nem pusztán egy tárgy, ami örömet okoz a megajándékozottnak. Még csak nem is csupán egy gesztus. Hanem önmagunk kifejezése, ráadásul egyfajta orientációs segítség annak, akinek adjuk.

Ha ilyesmit adunk, érdemes elmondani neki azt is, mennyibe került.

Vagy, mivel egy átlagos négytagú háztartás évente ötszáz kiló szemetet termel (ami újabb érv az egyedülálló háztartások mellett, ahol egy fő csak négyszázat), ajándékozhatunk inkább élményt is; egy közös tüntetés, ahol együtt szidhatjuk, akivel a kedves rokon szimpatizál, biztosan szemfelnyitó hatással bír majd. Ha pedig bevállalósabbak vagyunk, már egyből össze is köthetjük ezt egy Budapest-bemutatóval, hogy a rokon végre lásson LMBTQ-személyt, marokkói fodrászt, vagy éppen aszfaltozott utat.

Ha belefér, és inkább a humoros véleménykorrekció irányába hajlunk, lehetünk formabontóak is: például a Karácsonyi Vakáció című (sok szempontból problémás, de most ebbe ne menjünk bele) film mintájára elrabolhatjuk és elvihetjük nekik Rónai Egont, akit piñatának öltöztetve addig püfölhetnek botokkal a rokon kisgyerekek, amíg Magyar Péter szerint is megfelelő kérdéseket tesz fel.

Hogyan viselkedjünk?

Fontos, hogy mindig némi távolságtartással kezeljük a vidéki jobboldaliakat, hiszen az állatok közelsége éppen úgy hatott a viselkedésükre, ahogy a mieinkre az önkiszolgáló kasszáké. 

Érdemes velük az elején tisztázni:

Ha megkérdezik, mi a helyzet Pesten, feltétlenül javítsuk ki őket, hogy ez nem Pest, hanem Budapest, és mi különben is Budán lakunk. Ez sokat segít a kölcsönös elfogadásban, egyszersmind ezek fontos határhúzások, éppen úgy az identitásunk része, mint az étkezési kultúránk.

nem mi vagyunk a visszautasítás okai, hanem ők. Ha van türelmünk, el is magyarázhatjuk nekik, melyik étel vagy ital miért káros, és mit szoktak ehelyett fogyasztani azok, akik az emberi fajhoz tartoznak. 

A problémás viselkedésükre egyébként játékosan is fel lehet hívni a figyelmet, például kiszámolhatjuk együtt, hogy mekkora karbonlábnyoma van egy családi karácsonynak, és milyen messzire lehetett volna ennyi kibocsátással elmenni nyaralni nélkülük.

Hogyan politizáljunk az asztalnál?

Elérkeztünk a legfogasabb kérdéshez: a politikához. Ez egy olyan téma, amit sokan rosszul értelmezett udvariasságból, empátiából vagy a „családi béke” szentsége miatt inkább kerülnek a vacsoraasztalnál. És ez a legrosszabb, amit tehetnek. Inkább legyünk kíméletlenül őszinték, mint egy picit is udvariasak vagy tapintatosak.

De hogyan is vágjunk bele?

Először is érdemes felhívni magunkra a figyelmet.

Mindaddig tegyünk így, amíg meg nem kérdezi valaki, hogy mi ez a magvas üzeneteket hordozó, kőkemény, mégis dallamos valami (lehet, hogy nem pont ezekkel a szavakkal), már célegyenesben is vagyunk. Mesélhetünk a körénk csoportosuló tömegnek arról, hogy új remény született, és hogy már nekik sem kell sokáig tűrniük ezt, amiben élnek. Ha értetlenül körülnéznek a kitatarozott, meleg házukban, a boldog családjuk körében az ételektől roskadozó asztal mellett, magyarázzuk el nekik, hogy pontosan mit jelent ez:

Nem biztos, hogy elsőre átmegy az üzenet. Mivel vidéken kizárólag az M1-et lehet fogni, azt pedig nem nézi senki, valószínűleg az alapoktól kell kezdenünk, ha politikáról, tájékozottságról és kritikus gondolkodásról van szó. Idézhetünk nekik Orwell Állatfarmjából is, mert az állatos hasonlatokat jobban megértik, ha közben kis ábrákkal elmutogatjuk nekik, és egy kicsit gügyögünk hozzá. Például: tizenhárom évig NER-esnek lenni jó, tizenöt évig rossz. 

Ha szeretnénk fokozni a hatást, és felnyitni a szemüket,

Esetleg szövegkiemelővel jelezve a cikkekben, hogy mire érdemes benne figyelni. Ha azt szeretnénk, hogy tényleg teljes bepillantást nyerjenek abba, mi zajlik a világban, nyomtassuk ki mellé a Belex kommentrészlegét is, így egy kicsit ők is úgy érezhetik, hogy részt vesznek a szeretetdiskurzusban. Elvégre a karácsony a szeretet ünnepe!

Összegzés

Ha jól felkészülünk, nem feszülünk rá, és önmagunkat adjuk, még akár jó is lehet a vége egy családi ünneplésnek, a rokonok is gazdagodnak azáltal, hogy tudást kapnak tőlünk, és mi is jobban érezzük majd magunkat hazafelé,

Egyébként közhely, de ne feledjük: a legnagyobb ajándék mi magunk vagyunk, pontosabban a tájékozottságunk. A személyünkön keresztül a vidéki, jobboldali rokonok ritka nézőponttal ismerkedhetnek meg: az európaival. Ez a legfontosabb. Illetve az éberség. Kötelességünk mindenkit, aki egy pillanatra megfeledkezne magáról, és jól érezné magát a vacsoraasztalnál, rendszeresen figyelmeztetni: áprilisban választások lesznek, és mi nem oda fogjuk húzni az ikszet, ahova ők. Hanem jó helyre.

Nyitókép: Mandiner grafika