„Árad a pokol. Eljutottunk oda, ahol már egyszer jártunk a Tanácsköztársaság idején. Jó történelmi mintázatot követnek a sötétben bujkálók: likvidáljuk a csuhást, verjünk oda a katolikus egyháznak.
A minap Budapest főváros kellős közepén igény merült fel sokakban, hogy falhoz állítsanak egy harangozó papot. Fölpumpálható gumizebrán körbe-körbe ügető, magából kifordult flaszterbetyárok rontottak be a Pesti Ferencesek templomába, követelve, hogy hagyják abba a harangozást, mert tüntetnének, fütyülnének, óbégatnának, nyerítenének fennhangon üzennének a médiában, de a harang, Hunyadi harangja zavarja őket. Benn a templomban pedig gyónnának, imádkoznának. Csendben. Istenhez! Mi a magasabb rendű? Kapisztrán Szent János utóda, a szintén ferences Reisz Pál atya a maga 83 évével elmondta. Útbaigazított a betolakodókat, a mókamesterük, meg csak bólogatott, majd odébb állt.
Pont azon a szeptember 23-i verőfényes napon mondta el nekik, a gumizebrás aszfaltlakóknak Pál atya mindezt, amikor 1951-ben Sztálin leghűbb magyar tanítványának verőlegényei megkezdték a Regnum Marianum Templom szétverését a Városligetben.”