A kábítószer bizony növeli a stresszt és számos más károsodást okoz. Ez nem lehetőség, hanem bizonyosság

„Az emberi idegrendszer az egyik legösszetettebb rendszer a szervezetben: központi szerepet játszik a gondolkodásban, a tanulásban, az érzelmek megélésében és a mindennapi viselkedés irányításában. Nem véletlen tehát, hogy a különböző kábítószerek döntően ezen a területen fejtik ki hatásukat. A pszichoaktív szerek úgy avatkoznak be az agy kémiai folyamataiba, hogy átmeneti eufóriát, megváltozott érzékelést vagy éppen nyugtató hatást váltanak ki, ám hosszabb távon komoly károsodásokat okozhatnak. A drogok hatásmechanizmusának megértése kulcsfontosságú ahhoz, hogy tisztában legyünk a veszélyekkel, és reális képet kapjunk a gyógyulás lehetőségeiről is.

Minden szer más és más módon kapcsolódik az idegrendszerhez, de közös bennük, hogy megváltoztatják az ingerületátvivő anyagok működését. Ezek a neurotranszmitterek – például a dopamin, a szerotonin, a GABA vagy az endorfinok – felelősek azért, hogy az agyban az idegsejtek között megfelelő kommunikáció alakuljon ki. Ha egy külső szer hirtelen megnöveli valamelyik anyag szintjét, a használó intenzív boldogságot, fokozott energiát vagy mély megnyugvást élhet át. A gond akkor kezdődik, amikor a szervezet ehhez a mesterséges állapothoz alkalmazkodik, és már nem tudja fenntartani az eredeti, természetes egyensúlyt. Ez vezet a tolerancia, majd a függőség kialakulásához.

Az opiátok – mint a heroin, a morfin vagy az oxikodon – az endorfin receptorokra hatva váltanak ki intenzív eufóriát és fájdalomcsillapítást. Ezek a szerek rövid idő alatt rendkívül erős függőséget hoznak létre, mert az agy hozzászokik a külső forrásból érkező »boldogságmolekulákhoz«, és leáll a saját endorfintermeléssel. A megvonási tünetek igen súlyosak: fájdalom, hányinger, hidegrázás, nyugtalanság és szorongás jellemzi őket. A felépüléshez gyakran gyógyszeres segítség szükséges, például metadon vagy naltrexon, valamint hosszú távú pszichoterápiás támogatás.

A stimulánsok, mint a kokain és az amfetaminok, a dopamin és a noradrenalin szintjét emelik az agyban. A fogyasztó intenzív energialöketet, fokozott figyelmet és eufóriát él meg, de a hatás rövid életű. Amikor a dopaminraktárak kimerülnek, hirtelen fáradtság, depresszió és ingerlékenység következik. Krónikus használat esetén a receptorok érzéketlenné válnak, ami tartós lehangoltságot, szorongást, paranoiát és memóriazavarokat okoz. A felépüléshez hosszú időre van szükség, mert a dopaminrendszer lassan regenerálódik, és a terápiának nagy szerepe van abban, hogy a visszaesést megelőzzék.

A kannabisz, amely a THC révén hat az agy kannabinoid receptoraira, szintén befolyásolja az érzelmeket, az emlékezetet és a döntéshozatalt. Sokan enyhébb drognak tartják, ám mára bizonyított, hogy nincs »könnyű drog«, mindenhez hozzá lehet szokni, és minden drog káros. A kannabisz rendszeres használata szorongást, alvászavart és motivációhiányt eredményezhet. Bár a megvonási tünetek nem olyan drámaiak, mint az opiátok esetében, a pszichés függőség komoly akadályt jelenthet a leszokásban.

A hallucinogének, például az LSD vagy a pszilocibin, a szerotoninrendszerre hatva változtatják meg a valóság észlelését. Ezek a szerek ritkán alakítanak ki klasszikus függőséget, de fennáll a veszélye annak, hogy a használó tartós érzékelési zavarokkal, pszichotikus epizódokkal vagy úgynevezett flashbackekkel küzd. A helyreállítás itt inkább pszichológiai támogatást, biztonságos környezetet és szükség esetén pszichiátriai kezelést jelent.

A gyógyulás folyamata minden esetben összetett, és nem egyetlen módszerre épül. Első lépésként gyakran szükség van detoxikációra, amikor a szervezet megszabadul a méreganyagoktól. Ez azonban önmagában nem elég: a legtöbb esetben gyógyszeres kezelés, pszichoterápia és támogató közeg együttesen segítheti a hosszú távú felépülést. A kognitív viselkedésterápia például bizonyítottan hatékony eszköz a visszaesés megelőzésében, mert segít felismerni a kísértéseket kiváltó helyzeteket és alternatív megoldásokat kínál. Ugyanilyen fontos a társas támogatás: a család, a barátok és az önsegítő csoportok jelenléte jelentősen növeli az esélyét annak, hogy a felépülés tartós legyen. Az idegtudomány egyik legbiztatóbb felismerése, hogy az agy képes a regenerációra. A neuroplaszticitás révén új kapcsolatok épülhetnek ki az idegsejtek között, és a megfelelő életmód, terápia és kitartás révén részben helyreállhatnak a sérült funkciók.

A drogok idegrendszeri hatásainak ismerete nemcsak az érintettek számára fontos, hanem a társadalom egészének is. A prevenciós programok, az ismeretterjesztés és a tudatosítás segíthet abban, hogy kevesebben próbálják ki ezeket a szereket, vagy ha mégis, időben felismerjék a veszélyeket. A kezelés komplexitása ugyanakkor azt is mutatja, hogy nincs gyors megoldás: a felépülés mindig hosszú, kitartást igénylő folyamat, amelyben a szakemberek, a család és a közösség közös erőfeszítése hozhat eredményt.

Összességében a drogok rövid távon olyan élményt kínálnak, amely az agy jutalmazó rendszereit manipulálva könnyen függőséget alakít ki, hosszú távon viszont súlyos idegrendszeri és pszichés következményekkel jár. A gyógyulás lehetséges, de csak komplex, személyre szabott és kitartó munkával. A közérthető, tudományos alapokon nyugvó ismeretterjesztés – ahogy a BFKH cikke is mutatja – elengedhetetlen eszköz abban, hogy mind az egyének, mind a társadalom szintjén hatékonyabb legyen a megelőzés és a kezelés.”

Nyitókép: Abdel Majid BZIOUAT / AFP

***