Szatmár & Szabolcs középkori templomai

A mai Magyarország keleti végein több tucat sok évszázados templomot találunk, hazánk letűnt fénykorai és gazdag kulturális örökségünk fennmaradt emlékeiként. Irány kelet, nyugati civilizációnk végvidékeire.

Katolikus pap, mesterszakács és elismert karnagy egy személyben. Paskó Csabát még az ördög sem tudta rávenni arra, hogy elhagyja szülőföldjét, Délvidéket. Plébániáján és konyhájában jártunk, hogy nem mindennapi életútját és gondolatait megismerhessük.
A nyár mélyén látogatunk el Kelebiára. A szerbiai Kelebiáról van szó, nem a magyarországiról. Ott szolgál plébánosként Paskó Csaba atya, aki az Apostolok Küldetése templom mellett felépített Márton Áron Közösségi Házban vár minket. Ha délibábot jöttünk volna vadászni, azt is láttunk volna bőven a perzselő pusztán, a forróság szinte meghajlítja a teret, fokozva a táj jövevényeinek tengeribetegségét. Azért azt meg kell hagyni, az Alföld sík vidéke ugyan idegen a Dunántúl szülötteinek, attól még szép. Kelebia és környéke nem terméketlen sivatag: az itteniek jó része a mezőgazdaságból él. Igaz, a forróság aggasztó.
A közösségi ház udvarában Paskó atya nyáriasan felöltözve fogad minket. Nem kérdezzük tőle, hogy ebben a hőségben miért nem reverendában jár, valahogy mégis erre terelődik a szó. „Nincs semmi bajom vele, szeretem hordani, de nem gondolom, hogy csak azért, mert valaki pap, nem jelenhet meg más öltözékben” – mondja, miközben kitöltjük a limonádénkat a közösségi házban. Szerinte a mai világ egyébként sem úgy működik már, hogy valaki felölt valamilyen öltözéket, és akkor rögtön megkövetelheti a tiszteletet. Sokkal fontosabb, hogy kiérdemeljük – vallja.