Mikor épült, hogyan, és mi a jelentősége a Barátság kőolajvezetéknek? Hogy lett belőle előny, és mi a mai szerepe?
2022. augusztus 4-én az ukrán csővezeték-üzemeltető leállította a Barátság kőolajvezeték déli ágát, amelyen keresztül Magyarország és Szlovákia olajának oroszlánrésze érkezett. Hat napig egyetlen csepp olajat nem szállítottak ezek a vezetékek – írtuk akkor. A jelenség nem egyedi, hanem visszatérő epizód az előző években.
Aztán három katonai támadás érte a vezeték infrastruktúráját. 2025 augusztus 12-én, 17-én és 21-én az ukránok megtámadták a vezeték több oroszországi pontját.
Hozzátettük: 2024 végén Ukrajna hagyta lejárni a hosszú évekig érvényben lévő orosz–ukrán gáztranzit-szerződést. Ez volt az a vezeték, amelyen keresztül 2019 és 2024 között több mint 16 milliárd köbméter gáz érkezett Magyarországra.
Ezt is ajánljuk a témában
Az elmúlt években számos alkalommal érte támadás, mégpedig többségében Ukrajna részéről a Magyarországot ellátó kőolajvezetéket. De nem csak ezen keresztül akadályozza Kijev hazánk energiaellátását. Sebestyén Géza írása.
Az kőolajvezeték, mely a világ egyik leghosszabbja, négyezer kilométer hosszú. Lengyelországba, Szlovákiába, a Cseh Köztársaságba, Németországba, Ukrajnába és Fehéroroszországba szállít(ott) kőolajat.
A Barátság (oroszul: Druzsba) kőolajvezetékről szóló tárgyalások 1958-ban kezdődtek a szovjetek által barátilag megszállt országokkal. A KGST tagjai 1958. december 18-án Prágában írták alá a szerződést egy, a Szovjetunióból érkező kőolajvezeték megépítésére. A csöveket a Szovjetunióban és Lengyelországban gyártották, míg az egyéb felszerelést Csehszlovákiában készítették, a szivattyúkat pedig az NDK-ban. Az építkezés 400 millió rubelbe került, és 730 ezer tonna csövet használtak fel hozzá. Összesen húsz szivattyúállomása van.
Elsőként, 1962-ben Csehszlovákiába, majd 1963 szeptemberében hazánkba, 1963 novemberében Lengyelországba, decemberében pedig az NDK-ba is megérkezett az olaj. A teljes vezeték 1964-től üzemelt.
A vezeték a tatárföldi Almetyjevszk városából indul, ahol a Nyugat-Szibériából, az Urálból és a Kaszpi-tengertől érkező olajat csatornázzák be a Barátságba. Itt található a Tatnyefty olajipari cég központja is, ami az ötödik legnagyobb orosz olajipari cég. A céget 1950-ben alapította a szovjet kormány a tatárföldi olajmezők kitermelésére, és 1994-ben privatizálták, de a többségi tulajdon a a tatárföldi vagyonügynökség tulajdonában van.
A Barátság a fehéroroszországi Mazir városában ágazik el egy északi és egy déli ágra. Az északi megy Lengyelországba és Németországba. A déli Ukrajnán át, ungvári elágazással Szlovákiába (Barátság 1) és Magyarországra. (Barátság 2). A szlovák ág azonban Besztercebányánál leágazik Magyarország felé, Drégelypalánknál átlépi a határt, és eléri a százhalombattai olajfinomítót. A magyar szakasz 130 kilométer. Litvániába is elágazik a Barátság az oroszországi Unecsánál, ám ez az ág 2006 óta nem üzemel.
A csővezeték oroszországi részét ma is a Transznyeft üzemelteti
leányvállalatán, az OAO MN Druzsbán keresztül. Fehéroroszországban a Gomeltransneft Druzsba, Ukrajnában az UkrTransNafta, Lengyelországban a PERN Przyjazn SA, Szlovákiában a Transpetrol AS, Csehországban a Mero, Magyarországon pedig a Mol az üzemeltető.
A vezeték neve természetesen a „baráti” kommunista országok szövetségére utal, főleg pedig a Szovjetunióval való „barátságra”. Azaz az oroszoktól való kőolajfüggésünk nem a mi hibánk, ezt a barátságot ránk erőltették. Eme történelmi örökség adott, ezt kell pragmatikusan kezelnie a magyar kormánynak. Ugyanakkor a vezeték nem teher: nem az a probléma, hogy van kelet felé vezetékünk, hiszen az orosz olaj olcsóbb, mint a tengeren érkező LNG. Valószínűleg ha a szovjet blokkon kívül kerültünk volna a második világháborút követően, akkor is érdemes lett volna a szovjetektől kőolajat vásárolni. Elvégre
a nyugat-európai modell is az volt az ukrán-orosz háború kitöréséig, hogy az olcsó orosz energiahordozókra építve pörgették a német és az egész európai gazdaságot.
A diverzifikálás – amire a magyar kormány egyébként törekszik – nem a keleti vezetékek felváltását jelenti, hanem azt, hogy azok mellé más beszerzési forrásokat is építünk.
Daniel Yergin Változó világtérkép című, geopolitikáról szóló kötete szerint az orosz-ukrán háború előtt Európa gázszükségletének 35 százaléka érkezett Oroszországból, ami a kontinens energiaszükségletének 9 százaléka volt akkor.
Érdekesség – írja Yergin –, hogy a háború kitöréséig és az oroszellenes szankciók meghozataláig a nyugat-európai országok ignorálták az orosz olaj- és gázexport politikai aspektusát, például a német és az osztrák külügyminiszter az oroszokkal való üzletés, az oroszokat a németekkel a lengyeleket és ukránokat megkerülve összekötő Északi Áramlat épülése miatt mérges amerikai nyilatkozatokra válaszul egy közös nyilatkozatban kijelentette, hogy
szankciókat nem szabad gazdasági érdekekhez kötni,
és hogy az amerikaiak csak a saját gázszállításaikat igyekeznek előnyhöz juttatni. Viszont aztán 2018 tavaszán Angela Merkel német kancellár mégis elismerte, hogy az Északi Áramlat nem pusztán gazdasági, hanem politikai projekt is.
Pár évvel korábban, 2014-ben (a Krím orosz annektálásának évében) Putyin Sanghajban találkozott Hszi CSin-ping kínai elnökkel, az orosz kelet felé fordulás politikájának nyitányaként. Kína felé Szibéria Ereje névvel kezdtek gázvezetéket építeni, s ezzel Németország után Kína lett Oroszország második legnagyobb gázkereskedelmi partnere.
Ezzel együtt épült a Kelet-szibériai Csendes-óceáni Kőolajvezeték (ESPO),
ami azt eredményezte, hogy az addigi 5 százalék helyett már az orosz kőolajexport 30 százaléka megy Kína felé, s ezzel az oroszok megelőzték Szaúd-Arábiát, mint Kína legnagyobb kőolaj-beviteli partnerét – írja Yergin. Hozzáteszi: eközben Azerbajdzsán és Kazahsztán is beszállt az olajüzletbe, és együtt többet termelnek, mint az északi-tengeri norvég és brit kutak együttesen. Európában a legnagyobb olajmező a groningeni Hollandiában, de annak napjai meg vannak számlálva.
A németek 2023 októbere óta nem vesznek olajat a Barátság-vezetéken át, a lengyelek felé az oroszok állították le a szállítást ugyanez év novemberében, és inkább Kazahsztánból importálnak. 2024 júliusától Ukrajna nem tölt be a Lukoiltól származó kőolajat a vezetékbe Magyarország és Szlovákia irányába.
Mindez azt jelenti, hogy Oroszország diverzifikál a maga felfogásában. Míg nekünk a diverzifikáció a beszerzési utak megsokszorozását jelentik, Nyugat-Európának az oroszokról való leválást, addig az oroszoknak az exportpiacaik megsokszorozását, hogy ne függjenek annyira Európától.
Ezt is ajánljuk a témában
Szijjártó Péter külügyminiszter bejegyzése alatt szabadultak el az indulatok.
A Mandiner megkereste Hortay Olivért, a Századvég Energia-és Klímapolitika Üzletágának vezetőjét és a Gazdasági Folyamatok Kutatóintézet kutatási igazgatóját, hogy segítsen nekünk elhelyezni a Barátság kőolajvezetéket a kortárs geopolitikai játszmák térképén.
A 2025 augusztusi támadások után milyen kockázatokkal kell számolnia Magyarországnak a Barátság vezeték működésében?
A mostani támadások nem előzmény nélküliek: a tavalyi Lukoil-ügy, Zelenszkij tanácsadójának őszi fenyegetése, illetve az idei, márciusi támadás már önmagukban is kockázatot jelentettek. Az azonban, hogy Ukrajna fokozódó intenzitással, egy héten belül háromszor is bombázta a vezetéket kiszolgáló infrastruktúrát és napokra ellehetetlenítette a szállításokat, megemelte a téteket. A Barátságon történő kereskedelem szerződéses keretrendszere adott, a vezeték műszaki állapota megfelelő, így az egyetlen komoly veszélyt Ukrajna adminisztratív és katonai akciói jelentik, amelyek azonban fokozódnak.
S mik az előnyei a vezetéknek? „Mi lett volna, ha” anno nem épül meg a Barátság?
A vezetékrendszer fél évszázaddal ezelőtt épült, így a „mi lett volna ha” típusú kérdésekre igen nehéz válaszolni, hiszen a létesítése az akkori politikai és gazdaság viszonyokból következik. Napjaink perspektívájából nézve ez egy történelmi, földrajzi adottság, amely – mint az elkészült infrastruktúra elemek általában – érték és érdemes kihasználni. A régiónk ma ennek a vezetéknek köszönheti, hogy képes maradéktalanul ellátni olajigényeit. Ha pedig a vezeték tartósan elérhetetlenné válna, az súlyos ellátási nehézségeket és árrobbanást idézne elő, aminek súlyos társadalmi és gazdasági következményei lennének.
Szükséges-e fokozni a stratégiai készletek mennyiségét, vagy inkább az alternatív importutak kiépítésére kell összpontosítani?
A két ügy nem kapcsolódik közvetlenül egymáshoz. A stratégiai készletekkel kapcsolatos nemzetközi normák a 70-es évek olajválságai után épültek ki és azok ma is jó biztosítékot nyújtanak a váratlan helyzetekre. Magyarország – a kereskedelmi készleteken túl – három hónapra elegendő tartalékkal rendelkezik. Ez hosszú idő, ráadásul a készletek tartása költséges, így nem feltétlenül indokolt azok jelentős mértékű növelése. Az infrastrukturális beruházások – akár az Adria-vezeték esetleges bővítése, akár a magyar-szerb cső megépítése – hasznosak lehetnek, mert elősegítik a régió országai közötti hálózatosodást és együttműködést. Ha például Szerbia Magyarországon keresztül is vásárolhat olajat, akkor érdekeltebbé válik csatlakozni a magyar energiatőzsdéhez, bérelni gáztároló kapacitást, biztosítani a gáztranzit zavartalanságát és így tovább. Ami nehézséget jelent, hogy a radikális brüsszeli zöldpolitikába korlátozottan férnek bele a szénhidrogénre épülő infrastrukturális beruházások, így ezek engedélyeztetése és finanszírozhatósága időről időre korlátokba ütközik.
Oroszország egyre inkább Kína és Ázsia felé orientálódik, ez milyen hosszú távú következményekkel járhat Magyarország olaj- és gázellátására nézve?
A tendenciának negatív és pozitív következményei is vannak hazánkra nézve. Negatívum, hogy az uniós-orosz energetikai együttműködések szűkülése ellehetetlenítette azt az évtizedes európai gazdasági modellt, ami az olcsó keleti nyersanyag illetve magas színvonalú nyugati technológia összekapcsolására épült, és aminek a kontinens a korábbi gazdasági sikereit köszönhette. Ez a gyökere azoknak a gazdasági nehézségeknek, amelyek Európa-szerte tapasztalhatóak, és amelyek hazánkba is begyűrűznek. Az új helyzet azonban lehetőség is Magyarország számára, ugyanis felértékelheti hazánk tranzitfunkcióját. Az ukrán gáztranzit megszűnése óta például a Török Áramlat vált az utolsó olyan útvonallá, amelyen keresztül Oroszországból vezetékes úton gáz érkezik az EU-ba, így Szlovákia például már Magyarországon keresztül veszi az energiát. Összességében azonban elmondható, hogy a gazdasági modell ellehetetlenüléséből fakadó károk meghaladják a regionális gázelosztó szerep biztosította hasznokat.
Mennyire tud Magyarország bekapcsolódni az európai diverzifikációs politikákba, például a déli gázfolyosóba vagy új LNG-projektekbe?
Magyarországnak jó esélye van arra, hogy energiapiaci pozíciói tovább javuljanak és ezt elsősorban a pragmatikus külpolitikájának köszönheti. Hazánk már azelőtt jó kapcsolatot alakított ki az új potenciális beszállító országokkal, mielőtt más uniós tagállamok a bekopogtattak volna hozzájuk. Azáltal ráadásul, hogy Magyarország megépítette határkeresztező vezetékeit és aktívan támogatta azokat a beruházásokat (például a Török Áramlatot, vagy a Krk-i LNG terminált), amelyek elősegítették a régió útvonal és forrásdiverzifikációját, meghatározó regionális szereplővé vált. A jövőben ez a szerep tovább erősödhet.
Ezt is ajánljuk a témában
A Mol leányvállalatain keresztül a régió számos országát látja el üzemanyaggal a Barátság kőolajvezeték, amelyet egyelőre nem is nagyon lehetne pótolni más forrásból. Dr. Toldi Ottó írása.
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
Volodimir Zelenszkij nemrég arról beszélt, hogy szerinte a fronton ukrán ellentámadás zajlik.
Jövőre Szaúd-Arábia fog helyszínt biztosítani a versenynek. Valószínűleg ott sem lesznek sátánista és LMBTQ-fellépők.
A cseh elnök és a litván védelmi miniszter szerint is példát kellene venni Törökország 2015-ös cselekedetéről.
Viktor Juscsenko szerint akkor lesz béke, ha Ukrajna eljut az orosz fővárosig.
A visegrádi négyek kettészakadtak, az egyik oldalon találhatóak a lengyelek, valamint a csehek, a másikon a magyarok és a szlovákok.
Magyarország többször is ellenezte, hogy csökkentse függőségét az Oroszországból származó olcsó energiaimporttól, és többször is elhalasztotta a Moszkva elleni szankciók elfogadását.
Ferencz Orsolya azt is elárulta, hogy a kutyapártos jelölt korábbi munkahelyének felügyeleti szerve megerősítette: az etikai vizsgálat jogkövetkezménnyel zárult.
Az izraeli hadsereg vizsgálatot indít.
