Por, mámor, szigetelés

Vannak, akiknek semmilyen lelki törést nem okoz, ha óránként megpróbálják őket átverni. Én nem tartozom közéjük. De közben fáradunk, családilag. Veczán Zoltán írása.

Tudtad, hogy a fehércsoki a rendes csoki gyártásának a maradékából van? Azt mégis így prémium, úgy prémium… na, ez ennek az inverze. Az emberek meg imádják, ha át vannak verve.
– Te, Béla, mi legyen ezzel a deszkával?
– Miért, mi van vele?
– Egy rakás szar az egész.
Hát nézz már rá, akkora göcsök vannak benne, mint az öklöm, az egyik jobbra vetemedik, a másik balra, olyan, mint egy rakás fülledt sültkrumpli a kajásdobozban.
Szerintem itt ázik már vagy tíz éve, csak most került elő a raktár sarkából. Másfél milliós mínusz, a főnök leszedi a fejünket, ha rajtunk marad!
– Dehogy marad, Józsi. Megveszik.
– Ezt? Hát ki lenne olyan a hülye?
– Józsikám, minden a marketingen múlik. Rendezd szépen egy irányba, és akkor azt mondjuk, hogy direkt ilyen. Miből is van ez a vacak?
– Fenyőből. Szerintem luc, így be tudom nyomni a körmömmel.
Meg kicsit elkezdett már rohadni a közepén, mert kifolyt rá valami barna lé. Ezt nem tudod kimenteni, Béla, ez el is van vetemedve meg rohad is. Selejt.
– Hogy mondtad? Én úgy hallottam, hogy „ívelt borovi fenyő medencepult”. Mennyire görbe, Józsi?
– Eléggé. Olyan közepesen. De inkább összevissza, nézd.
– Aha. Akkor négy-ötméteres körmedencékhez ajánljuk. A görbébbeket kisebbekhez.
– Ezek nagyon görbék.
– Akkor jakuzzihoz.
– Nem jó,
semmi köze a körívhez, ez már inkább spirálisra vetemedett, Béla. Mondom én, ránk fog rohadni…
– Csigavér, Józsikám. Majd kiegyenesítjük. Mondom: nemesborovi teraszburkolat, csak igényeseknek!
– Azt meg hogyan? Ez sosem lesz többé egyenes!
– Elég, ha két hétig egyenes. Meglocsoljuk, lenyomjuk pár raklap másik cuccal, jön a paraszt, lerakja a hülye teraszára, aztán vagy felpöndörödik, vagy nem, Józsikám, az már nem a mi bajunk.
– És mi legyen ezekkel a baromi nagy göcsökkel Béla?
Ahogy belenyom egy csavart, úgy reped majd szét, hogy mindkettőnk anyja csuklásrohamban megy el!
– Mit mondtál, milyen színű lé folyt rá?
– Barna.
– Vagyis mahagóniszínű, úgy érted?
– Maha.. micsoda? Ez ilyen sima barna.
– Hát de mi folyt rá?
– Valami fáradtolaj a főnök sütödéjéből, amikor öntötték be abba a hordóba. Ott, abba. Nem, a retkesebbikbe.
– Józsikám, ennyi:
átkenjük az egészet ezzel. Élő ember nem veszi észre a göcsöket.
– Ezzel a mocskos fáradtolajjal, Béla?
– Ezzel bizony.
– És eladjuk féláron?
– Rendes gyerek vagy, Józsikám, de nem az eszedért szeretlek. Erre mondják azt az IT-sok, hogy „nem bug, hanem feature”.
Nem hiba, hanem hogy így direktbe jó, hogy így van elcsesződve, hogy ilyen fosbarna.
Tudtad, hogy a fehércsoki a rendes csoki gyártásának a maradékából van? Azt mégis így prémium, úgy prémium… na, ez ugyanez, csak fordítva. Az emberek meg imádják, ha át vannak verve. Minél okosabbnak hiszi magát, annál jobban.
– Értem már, Béla. Akkor ez festett maha...izé teraszburkolat?
– Festett a fenét, Józsikám. Impregnált. Sőt. Mélyimpregnált!
– Az meg mi a bánat?
– Valahogy így belenyomják a cuccot az egész faanyagba és akkor nem rohad meg. Kérdezd meg a chatgpt-t.
Az a lényeg, hogy így tulajdonképpen még értékesebb. Veszik majd, mint a cukrot.
Van ez a bordázós gyalu, átfutunk rajta, akkor már „bordázott mélyipregnált teraszburkolat. Akció, tízezer per négyzetméter!”. Hogy hangzik?
– Zseni vagy, Béla!
– Tudom, Józsi. Tudom.
Nyitókép: Mandiner Archív, véletlenül sem a szerző saját fotója