Sárossy Ferenc több mint fél évszázada dolgozik a magyar földdel. Tolcsván főagronómus volt, Mezőkövesden a hajdani Matyó termelőszövetkezetben főkertész, majd elment Megyaszóra agronómusnak. Riportunk.
Aki gyakorta járt az utóbbi másfél évtizedben a Szerencstől kőhajításnyira lévő Megyaszón és tágabb környékén, látványos fejlődést figyelhetett meg. A gyönyörű zempléni tájban lévő falvak és nagyközségek számos lakója volt vesztese a rendszerváltásnak, és maradt biztos kenyér nélkül. Az előző másfél évtizedben azonban hatalmas infrastrukturális fejlesztéseket támogatott a kormány, s a többnyire mindig is a földből élő vidék prosperitása immár a falvak portáin is látszik, rendezettebb, gyarapodó képet mutat a környék. Ám hiába gyönyörű a Hernád völgyében nyolcszáz éve álló református templom, amelynek toronysüvegét nemrég újították fel, a környék lakóit mostanság nem a táj megejtő szépsége érdekli, hanem hogy mikor jönnek végre a csapadékos napok, amelyek a megszikkadt földet meglazítják, táplálják.
Megannyi történetet ismerünk a privatizáció során ebül szerzett vagyonokról, amelyek elkótyavetyélődtek, akárcsak arról, hogy bő három évtizede a kárpótlási jegyekkel visszaadni kívánt föld sokszor nem a kisgazdákhoz, hanem ügyeskedő kupecbandákhoz került. Sárossy Ferencnek, a 77. évében járó nagygazdának, a Harangod-Mag cég tulajdonosának története szép példa arra, miként lehetett jól sáfárkodni.
Sárossy Ferenc több mint fél évszázada dolgozik a magyar földdel. Tolcsván főagronómus volt, Mezőkövesden a hajdani Matyó termelőszövetkezetben főkertész, majd elment Megyaszóra agronómusnak. Ekkor már több helyről kapacitálták, hogy legyen téesz-elnök, elvégre kertész- és agrármérnöki diplomája van, és sikerek sora fűződött a nevéhez. Amikor azt kívánták, hogy Németh Miklós, a rendszerváltás előtti utolsó miniszterelnök szülőfalujában vegye át a téeszt, nemet mondott; Megyaszón maga a nyugdíjba vonuló elnök és a tagság kapacitálta őt. „Valamit tudhattam, ha engem akartak, és felülről is támogattak, pedig tisztában voltak azzal, hogy nincs párttagságom. Ráadásul amint megalakult a Magyar Demokrata Fórum, csatlakoztam” – idézi fel.
Itt érte hát a rendszerváltás, amikor számos munkatársa faggatta: mihez kezdünk már, elnök úr? A kommunistákat utálta mindenki, csak épp azt nem tudták, honnan lesz az új világban kenyér. Sárossy Ferenc azt ajánlotta, maradjanak együtt, a bent lévő földekkel kezdjenek gazdálkodni, de meglehet, az első két évben csak természetben tud fizetni.
A küzdelmekkel és sok bizonytalansággal induló évek alatt a napi tizenhat órányi munka és a „szükség nagy úr” parancsa abroncsolta még inkább össze a hajdani termelőszövetkezetből verbuválódott csapatot. Volt, aki időközben eladta a földjét az egykori elnöknek, a pénzt pedig visszaforgatták a gazdálkodásba, és megfialt a szorgalommal párosuló, sok évtizedes szakmai rutin: ma több mint négyezer hektáron termelnek. Kormányok jöttek-mentek, a földekből pedig sok parlagon maradt, Sárossy Ferenc életében azonban csak két dolog változott: időközben a jelenlegi kormánypárt híve lett, és egyre nagyobb felelősséget vitt a hátán, hiszen immár több mint 150 embernek ad munkát, közvetve pedig 700 ember megélhetéséről gondoskodik.
Amikor Sárossy Ferencet az aszályról faggatom, meglepetésemre nem panaszkodni kezd, hanem azzal büszkélkedik el, hogy hamarosan felavatják az utolsó víztározóját is. „Az elmúlt tizenöt évben
2 milliárd forintot forgattunk vissza a gazdaság pénzéből arra, hogy víztározókat létesítsünk, és 2 milliárdot kaptunk hozzá az államtól is.
A most átadandó negyedik víztározóval teljessé válik a rendszerünk. A vizet az őszi-téli hónapokban vételezik a Hernádból, és amikor szükséges, felhasználják gépesített öntözésre” – magyarázza.
Mint mondja, a mezőgazdászok a nyolcvanas évektől látják a fokozatos éghajlatváltozást. „Akkoriban a lengyelek még tőlünk vették a gabonát, a csemegekukoricát, mert ott nem termett meg, ma a legnagyobb exportőrei. A dél-európaiak mára az észak-afrikai klímát, mi pedig a dél-európait »élvezhetjük«” – mutat rá. Szerinte ehhez adaptálódni kell, s nem sírni; úgy látja, hogy a kormány számos pályázattal, kiemelt figyelemmel segítette a gazdák dolgát. Abban azonban felelőssége van, hogy nem vezette rá a mezőgazdaságból élőket arra, hogy olyasmit vessenek és öntözzenek, ami megél az adott klimatikus körülmények között.
Szigorúnak hangzanak a szavai, holott van bennük ráció: ahogy jön az aszály, a gazdák sóhajtozni kezdenek és kártérítést követelnek. Az állam pedig végül rendre megsegíti őket. „Ez emberséges, de nem gazdaságos megoldás. Az agrárkormányzatnak – szaktudósok útmutatása alapján – meg kellene mondania, hogy az adott tájegységen mely haszonnövények termesztését támogatja, és melyeket nem, így ha valaki olyasmit vet el az ország csapadékszegény részén, ami nagy vízigényű, akkor nem kell támogatni.
Hiszen nem lehet kukoricát ültetni oda, ahol évek óta egyre több a napsütéses órák száma, és egyre kevesebb a csapadék.
A kevesebb vízzel is beérő árpát vagy a délebbre fekvő országokból honosított szárazságtűrő növényeket viszont annál érdemesebb termeszteni” – hívja fel a figyelmet. Náluk a kukoricát és a borsót körforgó öntözőgépek locsolják, míg a gyümölcsfák földi cseppentőberendezésekből kapják a vizet.
A megyaszói gazda szerint
muszáj alkalmazkodni az időjárási viszonyokhoz, és gondoskodni a víz megtartásáról a száraz hónapokra.
S akkor már csak dolgozni kell…
Munkában nála sincs hiány: mindennap helyt kell állnia, hiszen a növények mellett mangalicát is tartanak, húsüzemük és 2500 tonnás hűtőházuk van. Arra pedig e sorok írója a tanú, hogy a legjobb serrano sonkát is felülmúlja ízében a mangalicasonkájuk.
Amikor arról faggatom, hogy meddig bírja még erővel a munkát, derűvel felel. „Négy gyerekem van, egy vegyészmérnök lett, egy biológus, ketten pedig a nyomdokaimba léptek. Így ha a Jóisten megsegít, nyolcvanéves koromban átadom a stafétát, én pedig megyek a víztározókra pecázni” – osztja meg terveit.
A harangodi tájban gyönyörködve, amelyről már II. Rákóczi Ferenc is megírta, hogy „jó bora van”, azon tűnődöm, hogy az „én uram isten! Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!” mondás az eredeti jelentésével ellentétesen nyert értelmet itt.
Szél István, a Magosz Csongrád-Csanád vármegyei elnöke
Leginkább a gyümölcstermelőkért fáj a szívem, Szeged-Csongrád régióban az áprilisi, májusi fagy elvitte a gyümölcstermés 95 százalékát. Olyan erős hidegbetörés volt, hogy hiába védekeztek a gazdák szélgéppel, füsttel, semmit nem lehetett tenni. A szárazságra az egyik fontos gyógyír a magyar fajtanemesítés innovációja lesz, ám legalább ilyen fontos a piacvédelem és a piacra juttatás. A takarmánycirokra azonban nehezen állnak át a gazdák, az étkezési ciroknak pedig egyelőre visszafogott a piaca.
Az időjáráshoz való alkalmazkodást lassan megszokják a gazdák, hiszen figyelnek a tudósokra, a kormány ajánlásaira, és a nagyapáiktól tanult mondással fekszenek és kelnek: „Adja meg a Jóisten, hogy ötvenszer vethessek!” Ám ha nincs magyar kezekben jó minőségű és becsületes kereskedőhálózat, például olyan, amelynek a háború előtt a makói hagyma a világhírét köszönhette, akkor bajban leszünk. Hiszen vannak olyan külföldi tulajdonú hipermarketek, ahol olyan egyiptomi paprikát forgalmaznak, amelyet szennyvízzel locsoltak, és azzal értelemszerűen árban nem versenyképes a gondos munkával beérlelt, tiszta vízzel öntözött szentesi paprika. Még fontosabb, hogy az olcsó és rossz minőségű ukrajnai gabona ne jusson be az országba, mert azzal sem tudják felvenni a versenyt a hazai gazdák, a fogyasztásuk pedig egészségi kockázattal jár.
Bakacsi Zsófia geológus, talajtani szakember, a Hun-Ren ATK Talajtani Intézet osztályvezetője
Környezeti szempontból a mezőgazdasági aszály egyik közvetlen előzménye, hogy szinte alig volt a folyók vízgyűjtő területén csapadék, elmaradt a nagy tavaszi áradás, így nem állt rendelkezésre olyan víztöbblet, amelyből a táj vízpótlását vagy akár a gazdák öntözési szükségletét ki lehetne szolgálni. Sajnos hosszú távon el kell hogy fogadjuk a tényt: egyre melegebb évek jönnek; az Alföld Tisza menti területén az utóbbi két évtizedben a mind kevesebb csapadék és a folyamatosan emelkedő hőmérséklet következményeként akár két-három méterrel süllyedt a talajvíz szintje.
A jövőben lesznek olyan területek, ahol fel kell adni a „hagyományos” gabonatermesztést, s még több, ahol a nagy vízigényű kukorica termesztését. Az Alföldön nincs elegendő víz ahhoz, hogy mindent öntözni lehessen, illetve nincs mindenhol öntözésre alkalmas víz, mivel olyan magas az oldottanyag-tartalma, hogy hosszú távú alkalmazása másodlagos szikesedést okoz. A legfontosabb dolog, amit minden gazda megtehet a kiskerttulajdonostól a nagy területeken gazdálkodóig, hogy soha nem hagyja a talajt fedetlenül; mulccsal vagy takarónövényekkel borítsa be, így nőhet a talaj szervesanyag-tartalma, és a naptól is védve van a felszín. Fontos kérdés, hogy hosszú távon a vízgazdálkodásban hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt a gyors technikai megoldások és a természetes, de időigényesebb módszerek között. A víztározók ugyan gyorsan képesek nagy mennyiségű vizet elraktározni, amennyiben érkezik a folyón jelentős víztöbblet, azonban egy területre vannak koncentrálva, és nagy párolgási veszteséggel járnak. Ezzel szemben ha az Alföldet behálózó régi medreket újraélesztjük, és ismét teret adunk a mélyárterekben való víztározásnak, a talajba beszivárogva jobban eltározódhat a víz, a növények pedig könnyen felveszik.
Nyitókép: Shutterstock
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Érdemes megjegyezni: a Magyar Társadalomkutató nevű intézet volt a 2022-es választás előtt a legpontosabb kutatóintézet.
Varga Ádám kilátogatott Magyar Péterék szegedi tüntetésére, ahol meglepő válaszokat kapott a nemrég megszavazott hadikölcsönről és arról az uniós tervezetről is, ami komoly terheket róna a magyar gazdákra.
Három évtizede nem tapasztalt európai összefogás állíthatja meg az EU döntéshozóit.
Ordas hazugságnak nevezte korábban az agrártámogatások megvágásáról szóló brüsszeli terveket.
A Fidesz európai parlamenti képviselője szerint az uniós vezetés azért akarja csökkenteni az agrártámogatásokat, hogy az így felszabaduló forrásokat az új uniós hadi alapokba csoportosítsák át.
Ez a mai gazdatüntetés lényege. Ezért van most Brüsszel utcáin 10 ezer gazda.
Az Euractiv Magyarországra pusztán technikai akadályként tekint.
Több mint száz interkontinentális rakétát telepíthettek új silókba.
