A pulykakeselyű a lábára üríti székletét, így hűti magát. Akad, akinek az országra kell epét hánynia, hogy a figyelmet fenntartsa.
Sokféle válasz adható arra, mikor kezdődött a modern kor. A felvilágosodással? Vagy a legjelentősebb választóvonal voltaképp az ókor és az azt követő időszak között van, és így voltaképp a Római Birodalom bukása környékére is datálhatjuk a modernitás kezdetét? Persze ott van még a középkor is, amelynek végén a reneszánsz a tudományos felismerések ókori világ után beköszöntő sorát hozta. Ezek a korszakhatárok a vallás, a kultúra, az egyetemes tudás tetszőlegesen kijelölt pontjai. Később a gazdasági és társadalmi jellegű korszakolás is indokolttá vált.
Ma még nem tudjuk, miként fogják jelölni azt az időszakot, amelyben a második generáció nő fel a digitális térben,
s a közösségi média nemzedékeket tart függésben, mert jelentős hányadukat félelemmel tölti el, hogy valami fontosról lemaradnak, ha nem csüngnek állandóan a képernyőn.
A kor sokféle új jelenségének egyike a régi ellenzéki pártokat lesöprő ellenzéki vezér, aki törpedorombolójaként szegődik mindenkinek, aki az országnak ártana, és mint Kierkegaard Ábrahámjának paródiája, minden erkölcsi normát sutba dobva politizál, igaz, ő nem Istenben hisz, csupán önmagában.
A pulykakeselyű a lábára üríti székletét, így hűti magát. Akad, akinek az országra kell epét hánynia, hogy a figyelmet fenntartsa.
Ez azonban nem segít másokon.
Az ország torpedórombolóként hasított át 2010-től a világjárvány kitöréséig az addig felhalmozott bajokon, pusztulaton, s gyarapodott, miközben a kultúra terei a millennium óta nem látott módon gazdagodtak, a természeti örökségünk védelme pedig az erdőtelepítéstől a vízgazdálkodásig mindenben és mindenhol előrébb lépett. Persze maradt baj bőven elég: a számos problémával és szakemberhiánnyal küzdő egészségügy, a közoktatás minőségi problémái, s nyilván ki-ki tud még példákat. A közoktatás képzési, módszertani, szemléletbeli kérdés, így az is lehet, hogy akkor se oldódott volna meg, ha tovább hasít az ország. Az egészségügy azonban bizonyosan rendben lenne.
Így is elképesztő siker, hogy a mögöttünk lévő brutális fél évtized után – covid, ukrajnai háború, tartós kontinentális recesszió, az unió jogellenes pénzvisszatartásai – még ha olykor csak tyúklépésben is, előrébb léphetnek a családok.
A „minél rosszabb, annál jobb” Insta-instantpolitikát haszonelvű szemmel akár szabad is követni: utilitarista nézőpontból ugyanis nincsenek abszolút erkölcsi tilalmak vagy imperatívuszok – a „hasznosság” maximalizálásának imperatívuszán kívül –, egy politikusnak minden meg van engedve, ha azt reméli, hogy még egy voksot hozhat. Előbb-utóbb (inkább előbb) azonban minden olyan politikai mozgalom felszámolja magát, amely így kalkulál. A választók érzékelése ugyanis hamar az lesz, hogy az ő érdekeik semmisek.
Az ilyen politikai erő ugyan be fog kerülni a parlamentbe, a szakmai kérdések megvitatására is alkalmatlan lesz, erkölcsileg pedig már azelőtt megsemmisül, hogy megválasztották volna.
„Lasst Euch nicht verwenden!” (ne engedjétek, hogy kihasználjanak benneteket) – kiabálták a lipcsei tüntetők a DDR összecsuklásakor, tartva a provokátoroktól. Remélhetjük, hogy az ellenzéki választók mind nagyobb hányada ismeri fel saját státuszát, és új kihívó után néz, mert a kormánypártok megérdemelnének egy méltóbb ellenfelet.
Nyitókép: Mandiner-archív
Pataki Andrást, az Előadó-művészetek Kollégiumának elnökét többek között arról kérdeztük, hogy az NKA vissza nem térítendő támogatásai miként segítik a magyar kultúrát és a színházi világot.
A jobboldali nyilvánosságban régóta érezni az igényt arra, hogy az állam végre a törvény erejével sújtson le az uszítókra, a tudatos hazudozókra, a magyargyalázókra.
Öreg gyerekek és fiatal öregek társadalmában élünk, ahol az senki nem találja a helyét. Keith Haywarddal beszélgettünk arról miként infantilizálta a társadalmat a nyugati kultúra.
„Közösen teremtünk rendet a káoszban” – mondta az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ügyvivője.
Tarlós István szerint Magyar Péterék győzelme esetén ezeket nem lehetne korrigálni.
A román sajtóban Magyarország a kulturális önazonosság példájaként jelenik meg.
Magyar Péter új kabinetfőnöke elvhű ellenzékinek mutatja magát. Múltja azonban inkább arról szól, hogyan váltott köpönyeget miután nem kapta meg amit akart, ezt alátámasztotta HVG prodikciójával is.
Orbán Viktor exkluzív interjút adott a Salgótarjáni Városi Televíziónak, amelyben bejelentette, abban állapodtak meg a polgármesterrel, hogy felveszik Salgótarjánt arra a listára, amelyet a nagy nemzetközi beruházások számára felajánlanak.
