A szülők felelőssége

„Lassan vége a nyárnak, kezdődik az iskola. Lejárt a »75 szombat« időszaka. Érdemes átnézni, hogy mit tehet egy szülő, ha meg akarja óvni a fiatal gyermekét a kábítószerektől. Azt sajnos nem tudja megtenni, és nem is lenne tanácsos, hogy négy fal közé zárja. Azonban az árulkodó jelekre érdemes figyelni. A szülők kulcsszerepet játszanak abban, hogy gyermekeik milyen mintákat látnak, milyen közegben nőnek fel, és hogyan reagálnak a nehéz élethelyzetekre. Bár teljes kontrollt senki nem gyakorolhat a gyermekei felett, a szülők felelőssége óriási abban, hogy megelőzzék a szerhasználat kialakulását, és időben felismerjék a figyelmeztető jeleket. Az ifjúságkutatások szerint, bármit is gondoljunk mi idősebbek a fiatal generációról, vagy éppen ők rólunk, egyértelműen kimutatható, hogy a fiatalok nagy többségének az elsődleges igazodási pont a szülő véleménye. A gyermekek életében a család jelenti az elsődleges mintát. Ha a szülő odafigyel arra, hogy stabil, szeretetteljes és elfogadó légkört teremtsen, máris sokat tesz a megelőzésért. Érdemes itt is megemlíteni, hogy az első kipróbálás életkora, ami a drogokat illeti, Magyarországon 14 év körül van. A drogfogyasztás sokszor nem önmagában a szer miatt vonzó a fiatalok számára, hanem menekülési útvonalat, közösségi élményt vagy feszültségoldást jelent. Egy olyan otthonban, ahol meghallgatják őket, ahol lehet hibázni és kérdezni, kisebb az esélye annak, hogy a gyermek pótcselekvésként a szerek felé forduljon.

De nézzük, mire érdemes figyelni. Legyenek rendszeres beszélgetések nemcsak az iskoláról, hanem az érzésekről, félelmekről és örömökről is. Az a kérdés, hogy »mi volt a suliban?« szinte értelmetlen, tapasztalatból mondhatom, ott soha nem történik semmi. De ettől még lehet és kell is kérdezni, odafigyelve és valós időt szánva a beszélgetésre. A túlzott ellenőrzés sokszor ellenállást szül. A valódi érdeklődés és a közös programok azonban erősítik a kötődést.

Nem minden gyermek ugyanolyan veszélyeztetett. Vannak, akik a személyiségük, családi körülményeik vagy közösségi helyzetük miatt nagyobb eséllyel fordulhatnak a drogokhoz. Tényleg csak példaként említve, a teljesség igénye nélkül nézzünk pár kockázati tényezőt:

Problémás családi háttér (konfliktusok, elhanyagolás, bántalmazás).
Gyenge iskolai teljesítmény, motiválatlanság.
Negatív kortárshatások, »rossz társaság«.
Alacsony önbizalom, szorongás, beilleszkedési nehézségek.
Elérhetőség: ha a környezetben könnyen hozzáférhetők a szerek.

A szülőknek fontos felismerniük, ha gyermekük ezek közül többel is küzd, mert ilyenkor fokozott figyelemre van szükség. A szerhasználat gyakran fokozatosan alakul ki. A kezdeti kísérletezést sokszor nehéz tetten érni, mert a fiatal titkolni igyekszik. Ugyanakkor számos árulkodó jel lehet, amelyre érdemes odafigyelni. Ilyen árulkodó tünet lehet a hirtelen hangulatingadozás, ingerlékenység; a visszahúzódás a családi élettől, a titkolózás. Érdemes figyelni, ha megváltozott a baráti kör, ha új társaságban érzi jól magát a fiatal, akikről viszont keveset mesél. Figyelemfelkeltő lehet, ha elveszti az érdeklődését a korábbi hobbik iránt, vagy ha indokolatlanul és ismétlődően pénzt kér.

Fizikai jelei is vannak a szerfogyasztásnak, főleg fiatal korban. Ilyen lehet a vörös vagy üveges szemek, kitágult vagy beszűkült pupillák, a megváltozott étvágy vagy alvási szokások, a gyakori fáradtság vagy hiperaktivitás. Persze azt is érdemes szem előtt tartani, hogy ezek a tünetek mást is jelenthetnek, nem érdemes ajtóstól a házba rontani, mert számos más oka lehet annak, ha egy gyerek vagy fiatal ezeket a tüneteket produkálja! A szülőknek nem szabad azonnal pánikba esniük, ha egy-két jel felmerül, de több tünet együttes előfordulása már indokolja a komolyabb figyelmet és a nyílt beszélgetést.

A kommunikáció minősége döntő. Ha a szülő csak tilt és fenyeget, az ritkán vezet eredményre. A cél az, hogy a gyermek érezze, hogy segítséget kap, és nem elutasítást. Ne bagatellizáljuk a veszélyeket, de ne is rémisztegessük őket. Fontos, hogy a fiatal tudja, hogy bármikor fordulhat a szülőhöz, anélkül, hogy azonnali büntetéstől kellene félnie. A megelőzés mindig hatékonyabb, mint a beavatkozás. A szülő tudatos viselkedése hosszú távon biztonságot adhat. Nagyon fontos a minőségi együtt töltött idő, amely erősíti a kapcsolatot. Fontos, hogy ne tabusítsuk a drogok témáját, hanem hiteles információkat adjunk át.

Ha egyértelművé válik, hogy a gyermek drogokhoz nyúlt, az első reakció sokszor a düh és csalódottság. Fontos azonban, hogy a szülő ne ítélkezzen, hanem a megoldásra összpontosítson. Mindenképpen nyugodt környezetet kell teremteni a beszélgetéshez, és elengedhetetlen, hogy ne a heves érzelmek vezessék azt. Tisztázzuk a tényeket, hogy mit használt, milyen gyakran, milyen körülmények között. És mindenképpen forduljunk szakemberhez.

A szülők felelőssége a drogokkal kapcsolatban nem merül ki a tiltásban. Sokkal inkább a figyelemről, a példamutatásról és a nyílt kommunikációról szól. A gyermekeknek szükségük van arra, hogy érezzék: biztonságban vannak, számíthatnak a szüleikre, és a nehézségek közepette is van kiút. A drogok veszélyei valósak, de a szülői jelenlét, szeretet és odafigyelés képes megerősíteni a gyermeket abban, hogy nemet mondjon a kísértésre. A szülők tehát egyszerre őrzők, példaképek és támaszok – szerepük nélkülözhetetlen a prevencióban és a gyógyulásban egyaránt.”

Nyitókép: RALF HIRSCHBERGER / AFP

***