Még megéljük, hogy Majka is visszacseppen ide – ujjára gyűrűt húzunk, lábára sarut, megtérése örömére hizlalt borjút vágunk

Jézus megannyi példabeszéde közül az egyik legmegosztóbb, a hívekben megfigyelésem szerint sokszor értetlenséget, bosszúságot szülő, sőt, szembeszökő igazságtalansága miatt némelyekben felháborodást keltő történet a tékozló fiúé.

Az atyai házat, a családi hagyományokat és értékeket megtagadó, lázadó gyerek visszafogadása nemcsak a másik, otthon maradt és hűséges idősebb testvért, hanem az olvasót is meghökkenti, és ellenérzést vált ki.

ami utalhat hibás önképre. (Az elveszett bárány – a 99 meglévő helyett az egy elkószált keresésére induló pásztor – ugyanakkor a kisgyerekek kedvenc bibliai történetei közé tartozik, ők ugyanis ezek szerint még hajlamosabbak az elkódorgóban meglátni magukat.)

A tékozló fiú persze nem a kereszténység igazságosságát, sokkal inkább a mindenkire kiáradó kegyelmet, megbocsátást, a bárhonnan való visszatérés lehetőségét tanítja (és ez a jézusi gondolat alighanem az egyik legerősebb érv, miért érdemes az ő vallását követni), de a politika és a hétköznapok szintjén nem mindig működik. (Lásd még kegyelmi ügyre adott reakciók.)

pláne, hogy sokszor ehhez még haza sem kell térniük.

Életemben egyszer, történetesen pár hónappal a halála előtt találkoztam Lovas Istvánnal, aki mint érdekességet említette, hogy az egyik fideszes gyűlésen (talán Békemeneten) három másik markánsan jobboldali személyiséggel meneteltek lelkesen, s közben, mintegy mellékesen, mindannyian arról beszéltek, hogy tartott be nekik, hogyan alázta meg vagy egyszerűen negligálta őket a kormánypárt. Mivel azonban számukra az eszme, a közösség, a magyarság fontosabb volt, hát lenyelték (félreálltak, letörölték), és mentek tovább.

Akik nem ültek felügyelő bizottságokban, nem húztak milliós fizetéseket, nem volt módjuk bennfentes kereskedelemmel tízmilliókra szert tenni, de nem is álltak be a rendszert gyalázni, ellenzéki megváltóként kormányváltást hirdetni. 

A korábban a kormányhoz közel álló TV2-től nagy lóvékkal kitömött Majka mögül most hirtelen kivonult a jelentős részben állami tulajdonú One Magyarország. Ezek szerint eddig csurrantottak neki? 

A Fidesz szavazók 90%-a számára tökéletesen ismeretlen Margaret Island nevű együttes szivárványos zászlót lengetett, a Punnany Massif („Ez vagy valami, vagy megy valahova”, mondaná az egyszeri székely a néven eltöprengve) frontembere pedig Népszabadságos pólót öltött kádári nosztalgiából vagy szimpla polgárpukkasztásból; egyik sem túl kedves gesztus.

A baloldal által kezdetben támadott, de aztán ügyesen „lenyúlt” fideszes kezdeményezésekre jó példa a Nemzeti Színház, amit a gyalázkodások és vádaskodások dacára végre az első Orbán kormány felépített, s miután a teljes liberális szakma elverte rajta a port, Jordán Tamás és Alföldi Róbert gond nélkül beültek az igazgatói székébe, sőt utóbbi azóta sem emésztette meg, hogy mandátuma lejártával kipenderítették onnan.

ahonnan sikerült levéglényeznie azokat, akik szavazataikkal lehetőséget teremtettek a stadion felépüléséhez?

A „Nemzet színésze” cím is csak addig volt gáz a mostani ellenzéki művészeknek, míg sikeresen meg nem hekkelték a projektet, és az ugyancsak az első Orbán-kormány alapította grémiumban ma olyan elkötelezett, emblematikus balosok élvezik a címmel járó anyagi és erkölcsi előnyöket, mint Jordán Tamás, Udvaros Dorottya, Molnár Piroska, Hegedüs D. Géza, Pogány Judit vagy Kulka János, miközben a nemzetnek olyan vitathatatlan nagyságai, mint (a már elhunyt)

Nagy Ervin a Kincsemben, Molnár Áron a Hadikban élvezhette a NER nyújtotta anyagi és szakmai előmenetel kiváltságait. Csintalan Sándor, aki Horn Gyula győzelmekor még bukfencet vetett örömében, rövidesen a Hír TV műsorvezetői székében találta magát; igaz, ő azóta újabb 180 fokos fordulattal visszatért, hasonló utat bejárva, mint mondjuk Szerető Szabolcs, aki már egyetemistaként a balliberális lapok újságírója volt, és egy másfél évtizedes Napi Magyarországos, Magyar Nemzetes polgári-nemzeti kitérő után megint eredeti identitása szerint tevékenykedik.

aki bibliai előzményéhez hasonlóan immár példamutató lehet. Még megéljük, hogy Majka is visszacseppen ide, ujjára gyűrűt húzunk, lábára sarut, megtérése örömére hizlalt borjút vágunk. Lesz vigasság, zeneszó, tánc.

***

(Nyitókép: YouTube-képernyőfotó)