Mindez nem változtatott azon, hogy akkoriban sokunknak Lengyelország volt Amerika. Utóbbiról és az amerikai álomról csak álmodozhattunk, az odautazás a rezsimbe beépültek gyerekeinek kiváltsága volt.
Lengyelországba viszont mehettünk, és ahogyan a Balaton zenekar oly szépen megénekelte, ott is voltak jó csajok. A nyáron megkeresett pénzünkből felültünk hát a Báthory expresszre, és irány Krakkó.
Na jó, az hogy felültünk, enyhe túlzás, mert az ablakon át gyömöszöltük be egymást, hogy aztán a folyosón vagy a peronon, nyakig sörszagban és dohányfüstben aludjunk állva, egészen a borzalmas magyar, csehszlovák és lengyel határőrök és vámosok menetrendszerinti felbukkanásáig.”
Nyitókép forrása: MTI/EPA/Olivier Hoslet