Helyretették a Magyar Tudományos Akadémiát: sorskérdésekben döntenek, miközben gyenge tudományos teljesítménnyel bírnak

Pokol Béla egykori alkotmánybíró interjút adott a Magyar Nemzetnek a Magyar Tudományos Akadémia belső életéről. Az interjúban szóba került, hogy bár itthon történt rendszerváltás, de az Akadémián ilyen nem esett meg. Pokol szerint az MTA máig egy belső lobbiérdekekre, politikai szempontokra épülő rendszerként funkcionál, a teljesítményalapú tudományos értékelés helyett pedig a kapcsolati hálók döntenek a tagságról, az objektív mérőszámok és a nemzetközi sztenderdek pedig alig érvényesülnek.

Pokol Béla szerint a rendszerváltás gondolata fel sem merült az Akadémián, miközben szerinte gyakorlatilag minden más szektorban komoly változások történtek. A Magyar Tudományos Akadémián szerinte 

Úgy vélte, hogy az MTA már eleve „beteg intézményként” működött, és nálunk – más országoktól eltérően – a szovjet struktúra maradt fenn, amely igazgatási és irányítási funkciókat ruházott az Akadémiára, ahelyett hogy egy tudósközösségként működne. Pokol szerint 

Meglátása szerint a szovjet típusú rendszer egyik alapvonása az volt, hogy jutalmazta azokat, akik közel álltak bizonyos politikai csoportokhoz. Állítása szerint a rendszerváltást követően megszűnt ugyan az egypárti jutalmazási mechanizmus, de helyette több nagyobb tábor alakult ki, amelyek a saját embereiket igyekeztek akadémikussá tenni. Úgy fogalmazott, hogy emiatt az akadémikusok között bár vannak kiváló tudósok, a tagság több mint fele minimális idézettséggel rendelkezik, és különösen a jogi-társadalomtudományi osztályokban érzékelhető nagy teljesítménybeli torzulás.

Azt is állította, hogy a tagság kiválasztása nem a tudományos teljesítmény alapján történik, hanem belső lobbin múlik, kifejezetten a társadalomtudományi területeken. Pokol szerint az Akadémia ezekben a körökben „teljesen átpolitizálódott”, és úgy látta, hogy egyes osztályok a baloldalhoz húznak, így csak azok kerülhetnek be, akik egyes csoportok támogatását élvezik.

ám belső machinációk és lobbik révén mégis akadémikussá váltak. Ezért hangsúlyozta, hogy az objektív mérőszámokat – például az idézettséget – kellene alapul venni a tagság eldöntésénél.

Véleménye szerint Magyarországon a tudományos életben nem alakult ki valódi kutatói autonómia sem, mert a rendszer a lobbisták kezében van. Pokol úgy vélekedett, hogy a teljes akadémiai és egyetemi szféra kapcsolati hálókra és belső érdekcsoportokra épül, ahol egyes csoportok döntik el, ki milyen támogatást kap, kik legyenek a vezetők, és hogyan osszák el a forrásokat.

Összegzésként leszögezte, az eddigi teljes rendszert le kellene állítani, a tudósközösség értékítéletére bízva idézettségmutatókat meghatározni, és átvilágítani minden osztályt. A torz akadémiai rendszer miatt jelenleg nincs kutatói autonómia. Nagyon régen, a rendszerváltás előtt se volt, azonban az elmúlt 35 évben tovább romlott a helyzet.

Nyitókép: MTI/Mohai Balázs