Igen, tényleg – már ha egy karintiai polgár derűs szívósságával villamosozunk el Rákospalota-Újpestre.
Hány évtizede megy már a sóhajtozás, hogy hajh, mikor érjük már végre utol Ausztriát – ezért nagy öröm, hogy
már csak néhányat kell aludni,
és már tesztelhetjük is tömegesen, ki-ki hol tart a balkáni hőzöngés, valamint a vágyálmainkban élő derűs osztrák rendezettség közötti skálán.
A vidéken zajló felújítások mellett ugyanis pályakarbantartásba kezd a MÁV Rákosrendezőn, másfél kilométernyi vágány átépítésével és a felsővezeték-hálózat részleges megújításával, ami miatt az arra közlekedő elővárosi vonatok nem fognak tudni bemenni a Nyugatiba, hanem Rákospalota-Újpesten, illetve Angyalföldön fordulnak –
jókora kényelmetlenség ez sokunknak, nem kérdés.
Ahogy azt is rühelljük, amikor otthon festés van, horribile dictu a fürdőszobánkat csinálják újra, és napokig messzemenően ki vagyunk zökkentve a jó kis rutinunkból; a különbség annyi, hogy olyankor nem szokás billentyűzetet ragadni, és beleóbégatni a világba, hogy ez is csak a mi lakásunkban fordulhat elő, és egyébként is,
miért egész napokra rekesztenek ki minket az adott helyiségekből,
miközben lehetne sokkal jobban is szervezni a munkálatokat, eleve hótfölösleges az egész, úgyse lesz jobb, vesszen ez az inkompetens banda.
Merthogy az érintett vonalakon közlekedvén, illetve a vonatkozó Facebook-bejegyzéseket és kommentszekcióikat (köztük egyes, magukat igen nyugatosnak gondoló pesti értelmiségiek hozzászólásait) olvasgatván viszont lépten nyomon ebbe botlunk:
a lehúzó, üres hőzöngésbe.
Miért pont nyárra időzítették a felújításokat – ez például egészen komolyan felmerül sérelemként a különféle fórumokon (jaj, jaj, oda a nyaram, mert eggyel bonyolultabb lesz vonattal eljutni a dunakanyari wellnesshétvégére); bezzeg ha májusban kellett volna Rákospalotára/Rákospalotáról villamosoznia az összes ingázó munkavállalónak és diáknak, valamint osztálykiránduló iskolásnak, akkor milyen jól lehetett volna amiatt dühöngeni.
Még ezt a kis örömet sem adják meg a népnyúzók az embernek, hogy májusban dühönghessen kedvére, június helyett.
Miért nem inkább éjszaka dolgoznak, hogy nappal nyugodtan lehessen közlekedni – hangzik a másik állandó okoskodás, mintha direkte szeretnék embertársaink, hogy tájékozatlannak és hozzá nem értőnek tűnjenek. A MÁV már május végén jelezte, hogy a szakemberek „éjjel-nappal” dolgozni fognak;
pedig milyen praktikus lenne, ha csak éjjel tennék,
úgy, hogy a talpfákat és a betonaljakat minden éjszakai műszak végén ideiglenesen visszapakolnák a helyükre, hogy másnap este újból szedegethessék fel mindet.
De az áramtalanítással is milyen mókás lenne naponta bíbelődni.
Annyi eszük nincs, hogy meghagyjanak egy vágányt, amin haladhat a forgalom – háborognak mások, szintén nem érezve késztetést annak végiggondolására, hogy vajon hány járatot lenne képes egy óra alatt oda-vissza kiszolgálni egyetlen sínpár a Rákospalota és a Nyugati közötti, irányonként 12 perces szakaszon. De legalább a szűk keresztmetszet miatt könnyen borulhatna a menetrend, és lehetne jókat lézerjanizni.
A sor még hosszasan folytatható
(egymás mellett dühöng az, aki szerint pótlóbuszáradat fogja ellehetetleníteni a közlekedést, és az, aki sérelmezi, hogy a legtöbb vonatot pótlóbusz helyett kötöttpályás villamossal vagy metróval kell majd megközelíteni) – a lényeg, hogy még el se kezdődtek a munkálatok, még mindenki kedvére veheti igénybe a Nyugatiból például a 2012 és 2018 között átfogóan felújított és felfejlesztett esztergomi vasútvonalat (amely 2011-ben 2,1 millió utast szolgált ki, 2022-ben viszont már 5,8 milliót, kényelmes, részben emeletes kocsikkal, de a jót ugye milyen nehéz észrevenni),
de már most megy a sírás-rívás,
amelyben valóságos oázisként hat az egy-két józanabb hang, amely rámutat: öt hetet azért csak ki lehet bírni, ha ez az ára annak, hogy csökkenjen a menetidő.
És akkor most ugorjunk néhány száz kilométert nyugati irányba.
Ausztriában tavaly november óta zajlik a vasúti Tauern-alagút felújítása: az ottani ingázók az egyébként 13 perces utat a pótlóbusszal 3 óra 10 perc alatt tehetik meg.
Reggel hatkor indul a járat, hogy érzésre a fél Alpok megkerülésével 9 után 10 perccel megérkezzen az alagút túloldalán fekvő településre; majd délután ugyanez következik visszafelé. Síelők és biciklisek tömegei számára vált egy egész szezonon át gyakorlatilag megközelíthetetlenné az a vidék, jókora kiesést okozva a helyi vállalkozóknak; a közelben autózók pedig ezekben a hónapokban 30 perc és több óra közötti időtartamú dugókra számíthatnak (pünkösdkor 45 kilométeres torlódás alakult ki). Júliustól vége a szenvedésnek, a fellélegzés azonban csupán átmeneti lesz:
2027-ben jön a második ütem, további öt hónap teljes lezárással.
És milyen reakciókat látunk az érintettektől? „Valamikor meg kell csinálni, mielőtt beomlik!” – kommenteli az egyik. „Gratulálok a szolgáltatáshoz!” – írja egy férfi, mellékelve egy mosolygós szelfit a pótlóbusz mellől (amelyen egyébként a vécét például nem lehet használni). „Hál’Istennek végre felújítják! Jó megoldást találtak az ingázóknak. Elégedett vagyok!” – örvendezik egy harmadik, aki a munkálatok idejére kétlaki lett, négynapos munkarenddel.
„Semmi értelme olyasmiken idegeskedni, amit úgyse tudunk megváltoztatni. Örülök, hogy meg lesz csinálva” – mondja az újságíróknak.
Ő a gondos főnökével közösen talált megoldást a helyzetre, de olyanok is akadtak, akik az illetékes miniszter anyjának szidalmazása helyett fogták magukat, és már a lezárás kezdetére új munkahelyet kerestek, az alagút megfelelő oldalán. Eközben a nadrágszíjat idén meghúzó helyi szállástulajdonosok képesek előre örülni annak, hogy a felújítás után sűrűbben fognak közlekedni a vonatok.
Két lehetőség van: vagy következetesen minden hírportálról és minden Facebook-oldalról cenzúrázzák az örök elégedetlenkedőket,
vagy arrafelé, Karintia és Salzburg tartomány határán nagyságrendekkel kevesebben rongálják az életminőségüket fölösleges hőzöngéssel.
Onnan nézve valóban sajátos kelet-európai önsorsrontásnak tűnhet, amikor jön a rákosrendezői állapotok miatt évek óta sóhajtozó, nyugatrajongó polgár, és már hetekkel előre kikéri magának, hogy a felújítás miatt néhány hétig Rákospalotára kelljen villamosoznia vagy Újpestig legyen kénytelen elmetrózni (utóbbi megoldás mellesleg eleve gyorsabb, mint vonattal megkerülni egész Angyalföldet).
Ha tehát az a kérdés, hogy mikor érjük végre utol Ausztriát, adódik a válasz:
körülbelül akkor, amikor a magyar is pártállástól függetlenül képes lesz osztrák higgadtsággal, fegyelmezettséggel, konstruktivitással és optimizmussal elviselni például a szükséges fejlesztések miatti kellemetlenségeket. Ha ehhez a MÁV hozzáteszi az OEBB-nél bevett, már-már idegesítően szájbarágós, de felhasználóbarát tájékoztatást, akkor a rákosrendezői pályafelújítással nemcsak vadonatúj felsővezetéki hosszláncokat, átrostált ágyazatokat és 1100 új betonaljat nyerünk, hanem
Rákospalota-Újpestre is némi karintiai életérzést varázsolhatunk.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Mintha a kormány suttyomban civileket bérelne fel, hogy kössenek bele valamely település saját, legitim beruházásaiba. Francesca Rivafinoli írása.
(Nyitókép: MTI)
Ezt is ajánljuk a témában
Tudta ön, hogy ma Magyarországon zászlót csak fideszes magszavazó lengethet? Nem? Pedig a közel egymillió polgár által követett influenszer is megmondta.
Ezt is ajánljuk a témában
Nem tudom, Minszkben és Moszkvában meg lehetett volna-e tartani egy ilyen rendezvényt. Gyanítom, hogy nem. Már csak azért sem, mert Puzsér Róbert rég börtönben lenne. Győrffy Ákos írása.
Egyre többen látják be, hogy Orbán Viktornak volt igaza.
A következő években még nagyobb célt tűznek ki.
„Európa a palesztin háború óta immár nem az a biztonságos célpont a zsidó turisták számára, mint sokáig volt” – írja a lap, az okokat azonban nem említi.
Az osztrákok a saját hazájukban is hasonló lépéseket sürgetnek.
Ha annyira árad és a TISZA, akkor kocsmai beszólogatás helyett nem inkább plusz tíz perc alvással vagy valami látókör-szélesítő reggeli olvasmánnyal kellene kezdeni a hetet?
Udo Landbauer exkluzív interjút adott lapunknak, amelyben a Patrióták további erősödését vizionálta, és dicsérte a magyar kormány családbarát és migrációellenes intézkedéseit.
Válaszadás helyett személyeskedésbe kezdett Gerzsenyi Gabriella, a Tisza Párt EP-képviselője.
Pedig Zelenszkij még Trumpnál is bepróbálkozott korábban.
