Itt a nagy bukta, ezt nem lehet kimagyarázni: Von der Leyenék titkos szerződéseket kötögetnek nem kormányzati szervezetekkel!

Méltatlanul kevés figyelmet kapott a Die Welt tényfeltáró cikke, amely szerint

és eurószázezreket fizet nekik annak érdekében, hogy konkrét ügyekben a számára kívánatos módon befolyásolják az európai parlamenti képviselőket, sőt, magának a Bizottságnak a tisztviselőit; vagy éppenséggel bírósághoz forduljanak különféle uniós vállalatokkal szemben. Ellenzéki barátaink ne is ostorozzák magukat, ha gőzük sincs, miről van szó:

Kínos is az, ismerjük el. Még ha nem is teljesen példa nélküli: januárban a De Telegraaf ablakán fújt be a szél hasonló dokumentumokat a rejtett lobbitevékenységekről, sőt, egy német néppárti EP-képviselő már évek óta kutakodik az adófizetői eurók efféle fura felhasználásának ügyében.

A most kiszivárgott új információk szerint „A Föld Barátai” nevű szervezet például arra kapott 280 millió forintnyi pénzt a Bizottság egyik főigazgatóságától, hogy ügyesen lebeszéljék ugyanazon Bizottság másik főigazgatóságát a dél-amerikai Mercosurral tervezett szabadkereskedelmi megállapodásról –

Kábé mintha Magyarországon az Energiaügyi Minisztérium civil szerezeteket bérelne fel arra, hogy keresztbe tegyenek a Külgazdasági Minisztérium valamely projektjének. Nem az lenne a hatékony kormányzás és a felelős közpénzfelhasználás első számú bizonyítéka, valljuk be.

Egy másik, környezetvédelmi-egészségügyi NGO-nak hasonló összegű támogatás fejében 50 és 80 közötti mennyiségű Twitter-bejegyzést kellett felmutatnia, továbbá négy–hat EP-képviselővel kellett találkoznia bizonyos plenáris szavazások előtt (a 720 tagú Európai Parlamenthez viszonyítva ez olyan, mintha egy civil szervezet arra kapna pénzt a magyar kormánytól, hogy beszélgessen el egy vagy két országgyűlési képviselővel).

kanyarítva néhány elhatárolódó sort, amelyben leszögezem, hogy megkérdőjelezhetetlen européerségem mellett az efféle obskurus pénzmozgások és nyomásgyakorlások számomra is tűrhetetlenek, engem ilyen módszerekkel ugyan be nem cserkésznének soha – de elismerem, nem megfelelő az időpont a brüsszeli ügyek figyelésére és kommentálására, ha az EP-képviselő épp beénekel, hogy Jakab Péterrel versengjen a politikai celebek X-Faktorában.

Persze tény, hogy elvont dolog a hatalmi ágak szétválasztása, és akár elméleti problémának is tűnhet, hogy

– a képviseleti demokrácia barátainak és az autoriter hatalomgyakorlás megvetőinek mégis minimum pikánsnak kellene érezniük a helyzetet. Miután a választott politikusok alkotta Bundestag döntött arról, hogy Németország legkésőbb 2038-tól nem termel többé szénből villamos energiát, az Európai Bizottság kinevezett brüsszeli tisztviselői megbíztak egy civil szervezetet, hogy a klímavédőkkel együttműködve hasson oda a dolgok felgyorsítása érdekében (többek között a különféle engedélyek megtámadása, valamint német cégekkel szembeni fellépések révén, mondván, ha vegzálják a vállalatokat, majd elmegy a kedvük a szénerőműbiznisztől).

Magyar szemmel persze nem újdonság, hogy az Európai Bizottság nagy erőkkel igyekszik felülírni a választói akaratot, a naivabbak azonban ezen a ponton mégis rácsodálkozhatnak arra, hogy a jelek szerint e tekintetben még Németország és a mégoly eminens zöldpolitikája sincs biztonságban.

Érdekesség, hogy cikkének közzététele előtt a Welt természetesen megkereste az Európai Bizottságot, választ azonban nem kapott; a cikk megjelenése után viszont szólásra emelkedett Brüsszel, kijelentvén:

(amelyeket viszont a Bizottság máig sem tett közzé, ergo titkosak). Hogy ez mennyiben releváns terminológiai distinkció egy olyan intézmény esetében, amelynek az se okoz gondot, hogy sms-ekben boltoljon le nagyszabású ügyleteket, az nem teljesen egyértelmű; még izgalmasabb azonban a Welt által megnevezett „nem kormányzati” szervezetek reagálása: helyenként szóról szóra megegyező közleményeket adtak ki ugyanis.

míg az említett környezetvédelmi- egészségügyi NGO brüsszeli székhellyel fog össze különféle tagszervezeteket – ehhez képest egyik is, másik is egyformán érvel: hivatkoznak arra, hogy a nagyvállalatokhoz képest a civil szervezetek milyen elenyésző összegből gazdálkodhatnak, továbbá sérelmezik a hónapok óta zajló „lejárató” kampányt.

az elején néhol még változtatgat egy-két apróságon, szinonimát keres vagy tömörít, a becsöngetés közeledtével azonban már szolgaian átvezeti az eredeti fogalmazást, betűről betűre. Az már a mi fantáziánkra van bízva, hogy az NGO-k esetében mi a valószínűbb: hogy egyik szervezet másolt a másikról, forrásmegjelölés nélkül, sajátjaként adva el mások szellemi termékét,

Hogy egy picike kis szuverenitáskáról lemondva egy az egyben azt vallják magukénak és azt hirdessék, amit nekik egy brüsszeli irodában, odafent megírtak.

***

(Nyitókép: Jade Gao / AFP)