Elszabadult és követelőzött: Daniel Freundnak nagyon nem tetszik neki, ami Magyarországon történik

Magyar Péterhez hasonlóan a német politikus is felmondta a szokásos paneleket.

Régi nagy barátunk megint elfelejtett a saját háza táján söprögetni.
Most, hogy Daniel Freund petíciót indított a Magyarországnak járó uniós források teljes mértékű megvonása érdekében, méghozzá többek között a véleménynyilvánítás szabadsága és a civil társadalom elleni állítólagos támadások miatt,
lássuk, miről ír a Süddeutsche Zeitung.
Ezt is ajánljuk a témában
Magyar Péterhez hasonlóan a német politikus is felmondta a szokásos paneleket.
A 15 éve Brazíliából bevándorolt Oziel Inácio-Stech egy berlini általános iskola pedagógiai asszisztense; az iskolába járó diákok 95 százaléka „migrációs hátterű”, hátrányos helyzetű családból származik – a pedagógus épp ezért helyezkedett el pont ott, hogy „egy kicsivel jobbá tegye a világot”. Most viszont azért fordult a szélsőjobbos elfogultsággal nem vádolható német laphoz, hogy
elmesélje, milyen is homoszexuális tanárként dolgozni vallási fanatikus szülőkkel.
Oziel Inácio-Stech ugyanis egy férfival él együtt, és miután éveken át töprengett, hogy elárulja-e ezt a tanítványainak, kollégái és a szakszervezet is buzdították, hogy persze, tegye, comingoutoljon csak a kicsi muszlimok előtt. Így amikor a jegygyűrűje miatt
egy reggelen faggatni kezdték a libanoni, palesztin, román és bolgár kiskamaszok, elmondta nekik, hogy mi a helyzet
– a muszlim kisdiákok pedig onnantól kezdve hol csak csúfolták, hol gusztustalannak és szégyennek nevezték, hol pedig nem voltak hajlandók részt venni a tanóráján. Ha ő adta a reggeli kakaót a gyerekeknek, nem nyúltak hozzá, mert az „tisztátalan”, tantermének ajtaját rugdosták, a terembe homofób rigmusokat kiabáltak be, mondván,
„menj el innen, te b*zi, itt az iszlám a főnök”.
Az iskolavezetés nem lépett; a Süddeutsche Zeitung mostani kérdéseire sem reagáltak. Időközben egy izraeli származású pedagógus elhagyta az iskolát, mert a muszlim diákok bojkottálták; mázli, hogy a diákok nem tudnak róla, hogy egyébként
Oziel Inácio-Stech is zsidó, még ráadásul.
Ő mindenesetre időnként (az osztályfőnök határozott kérése ellenére) a matekóra és a helyesírás helyett is érzékenyítő videókat vetített le a tanulóknak, állítása szerint olyan konkrét beszólásokra reagálva, mint amikor
egy ötödikes kislány azt mondta, az iszlám győzni fog, a keresztényeket pedig hamarosan elpusztítják.
Végül aztán tavaly szeptemberben az iskolavezetés feljelentette a rendőrségen Ozielt, azzal az indokkal, hogy nem teljesítette gondoskodási kötelezettségét (állítása szerint például ramadán idején vizet itatott egy fejfájós fiúval); jelenleg a pedagógus „poszttraumás stressz zavar” diagnózissal betegállományban van, de „toleráns szeretne maradni, nem akar AfD-szavazóvá válni”.
A Süddeutsche Zeitung más tanárokat is megkérdezett az iskolában, de mindenki más névtelenséget kért.
Egyvalakinek például egy negyedikes kislány azt mondta, hogy nem szereti a németeket, úgyhogy elmehetnének az országból, mert nincs rájuk szükség; egy másik tanár megemlítette, hogy ő nagyon nem ajánlotta kollégájának a comingoutot; a maga részéről gondosan témát vált, valahányszor nyaggatni kezdik a gyerekek, hogy Izrael mellett vagy ellen van-e.
A Die Welt megkeresésére Thilo Sarrazin azzal kommentálta az esetet, hogy az iskolavezetés magatartása a csöndes alkalmazkodás folyamatára utal, amelynek keretében
német polgárok igazodnak a társadalomra nézve veszélyes, idegen értékrendhez.
Daniel Freund barátunknak mindenesetre további kellemes petíciózást: nagy segítség ez a berlini zsidó homoszexuálisnak!
***
Ezt is ajánljuk a témában
Tovább is van: például Grenoble zöld polgármestere szerint ugyan már, lövöldözések mindenhol előfordulnak. Francesca Rivafinoli szemlecikke.
(Nyitókép: Magyar Nemzet/Soós Lajos)
Ezt is ajánljuk a témában
Arról egyelőre nincs hír, hogy cserébe húsvétkor melyik teheráni mecsetben tartanak majd borvacsorát hercig kis sonkás falatkákkal. Francesca Rivafinoli írása.
Ezt is ajánljuk a témában
Cserbenhagyva érzik magukat a keresztény és ateista menedékkérők. Francesca Rivafinoli írása.