Komolyan vette a demokráciát már akkor is, amikor a választás folyamatában kijelentette, „kis győzelem: kis változás, nagy győzelem: nagy változás”. De hiba volna ezt mennyiségi kérdésként értelmezni. Az utóbbi tizenöt év politikájának magját az adta: át lehet-e törni a kishitűség falát nemzeti méretben?
A magyar baloldal akkor vérzett el, amikor erre a kérdésre határozott nemmel válaszolt, ugyanis a „merjünk kicsik lenni” a szolgaság választása.
A liberálisok úgy gondolták, hogy a nemzeti hovatartozás érzése idejétmúlt. Az egyes emberrel azt akarják elhitetni, hogy „te vagy a világ közepe (amúgy senki nem törődik veled), azaz a világ bármely emberi lényével azonos helyzetben vagy, mert azonos jogaid vannak”. Mintha a jog valami objektív, a politikai körülményektől és egyezségektől független metafizikai adottság volna.