A Pride szervezésében részt vett Karácsony, az ellenzéki összefogás egy korábbi, bukott miniszterelnök-jelöltje is, ami tovább színezi az esemény politikai olvasatát. Bár támogatói szerint a rendezvény fontos társadalmi üzenetet hordoz, bírálói joggal vetik fel, hogy a főváros forráshiányos működése mellett mennyire indokolt ilyen volumenű szimbolikus eseményekre erőforrást fordítani.
Maga Orbán Viktor nem kommentálta az eseményt, csupán unokáiról posztolt egy, a hétvégéjéhez illő családi képet. Mégis, politikai értelemben egyértelmű, hogy a miniszterelnök ismét a társadalmi többség – tehát az esemény kritikusai – oldalán állt. Úgy biztosította a rendezvény zavartalan lebonyolítását és ezzel a demokratikus keretek fennmaradását, hogy közben nem azonosult annak politikai üzenetével. Ezzel a lépéssel stratégiai előnyt szerzett: sem belső, sem külső konfrontációt nem vállalt, mégis megerősítette pozícióját a politikai közép – és a többségi – társadalom körében.
Ez a fajta lavírozás paradox módon éppen az ellenzék mozgásterét szűkíti: miközben a kormány nem adott okot konfliktusra, az ellenzék újra belső vitákba keveredett. A Pride-on való részvétel vagy távolmaradás nemcsak politikai hitvallás, hanem szimbolikus értékválasztás is volt. Az olyan politikai szereplők, mint Magyar Péter, akik nem fogalmazzák meg egyértelműen álláspontjukat, könnyen elszalaszthatják annak a középrétegnek a támogatását, amely stabilitást, kiszámíthatóságot és világos értékvállalást keres.
A 2026-os választási kampány szempontjából kulcskérdés lesz, hogy ki tudja hitelesen megszólítani ezt a réteget. Orbán Viktor – most a Pride kapcsán – jól illeszkedő stratégiai pozíciót vett fel: vállalta a tiltó törvénnyel a politikai konfrontációt de a fizikait nem, betartotta a jogállami kereteket, és ezzel egyidőben a többség oldalán maradt. Orbán ismét tematizált és az ellenzék ráugrott erre ösztönösen. Pedig nagyobbat nyerhettek volna, ha ezúttal az áldozati szerepet választják, és a tiltást – akár kritikusan, de – elfogadják. Így megőrizhették volna morális narratívájukat –»diktatúra«, »elnyomás«, »demokráciadeficit« stb. –, és nem váltak volna önmaguk cáfolatává. Az ellenzék továbbra is láthatóan identitásalapú, részben rétegspecifikus ügyekbe zárja magát, amelyek nem elegendőek egy valódi többségi támogatás megszerzéséhez.
Ui: Az ukrajnai Meleg Büszkeség felvonulás alig 20 percet tartott, több szélsőjobboldali tüntetőt őrizetbe vett a rendőrség. Íme tehát a valódi diktatúra és a szabad, európai, keresztény Magyarország közötti különbség!”