Az elmaradt kérdés Kárpátaljáról: így terjed az ukrán propaganda Magyarországon (1. rész)

Az elmúlt napokban jelentős közéleti vihart kavart a Válasz Online interjúja, amelyet Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel készítettek. Az interjú nemcsak a kérdései miatt volt meglepő, hanem leginkább azok hiánya miatt. A hazai közvélemény, több ismert újságíró, közéleti szereplő is felháborodását fejezte ki amiatt, hogy a kárpátaljai magyarság sorsa egyetlen kérdés formájában sem került szóba az interjú során.

A nemzeti érdekeink iránt elkötelezett honfitársaink okkal háborodtak fel: úgy tűnik, vannak Magyarországon olyan újságírók, akik – finoman szólva – más prioritási sorrend szerint dolgoznak. Az interjút készítő Vörös Szabolcs később a Partizán műsorában azzal takarózott, hogy: 

Hát, neki minden bizonnyal...

Ez az állítás sok mindent elmond – nemcsak az interjúról, hanem arról a gondolkodásmódról és lelki állapotról, melybe a magyarországi liberális, baloldali, globalista (nevezzük ahogy akarjuk) "újságírók" kerültek. Nyugati dollárok a zsebben, internacionalista ideológia a fejben, és ukrán (transz, antifa, palesztin - mikor éppen mi a megbízás) zászló a szív felett.

Mindezek fényében, úgy döntöttünk, hogy a közvéleményben és szerkesztőségünkben is jelentkező kellemetlen érzéseket produktív irányba csatornázzuk, és részletesen bemutatjuk, hogy kik állnak Ukrajna és Volodimir Zelenszkij oldalán – a magyarokkal szemben. 

Ez nem elszigetelt eset – ez tudatos irány

Vörös Szabolcs neve nem először kerül elő a kárpátaljai magyarokat érintő ügyek relativizálásával kapcsolatban. Már 2023-ban, a Népszavának adott interjújában világossá tette álláspontját. Idézzük pontosan:

Ez a mondat, és az abban tükröződő logika kíméletlenül rámutat arra, mi is a valós cél: háttérbe szorítani a külhoni magyar közösségek védelmét, és ezzel gyengíteni a nemzeti érdekérvényesítést. Az ukrán integráció számukra mindent felülír – még a magyar kisebbségek jogait is.

Nem egyszerű figyelmetlenség – hanem választás kérdése

A Partizán műsorában elhangzott érvek szerint a kárpátaljai magyarokról nem esett szó, mert az „túl sok időt vett volna el”, és „önmagában megérne egy külön interjút”. Ezzel azonban az újságíró – és a mögötte álló szerkesztőség – gyakorlatilag kijelölte: mi az, ami belefér a „fontos ügyekbe”, és mi az, amitől már „kényelmetlen” beszélni.

Kérdés nélkül hagyni azt, hogy egy háborús ország elnöke nyíltan beszéljen a nemzetiségi kisebbségek asszimilációjáról vagy elhallgatásáról, egyet jelent az elfogadással. Vörös Szabolcs nem kérdezett vissza, nem próbálta árnyalni a helyzetet – hanem csendben átlépett a magyar nemzeti kérdés felett. Ez nem egyszerű szakmai hiba. Ez – ha finoman fogalmazunk – egy választott irányvonal – ha kevésbé – akkor bűn.

A folytatással jelentkezünk!

Ez az írás cikksorozatunk első része, amelyben sorra vesszük azokat a jelenségeket, amelyek a Válasz Online és a hasonló „műhelyek” tevékenységét és a mögötte húzódó szellemi, ideológiai és – nem utolsósorban – anyagi hátteret jellemzik. Célunk, hogy feltárjuk, miként épül fel az a nyomásgyakorló hálózat, amely rendszeresen a nemzeti érdekekkel szembemenő narratívákat sulykol.

Emellett külön figyelmet fordítunk arra is, hogy megmutassuk: a kárpátaljai magyarság ügye miért nem szorulhat a politikai és média-narratívák szélére. És végül, rávilágítunk arra a kevésbé ismert, de annál hatásosabb módszertanra, amellyel a globális lobbiháborúk nemcsak a politikát, hanem a médiát is hadrendbe állítják – sokszor éppen olyan újságírókon keresztül, akik magukat „függetlenként” definiálják.

A nyitókép forrása: Válasz Online