Az a helyzet, hogy Hunyadi Mátyás a maga idejében cseppet sem volt népszerű – Horváth Richárd a Mandinernek

Igazságos volt Mátyás király?
Mindenekelőtt el kell mondanunk, hogy a középkorban még nem létezett a hatalmi ágak szétválasztása, így a király a maga személyében bíráskodott, majd a döntését végre is hajtotta, hajtatta. Ebből ered, hogy bizonyos elemek az utókor szemében összeolvadnak. Mátyásról ma már jól tudható, hogy – különösen uralkodása utolsó évtizedében – a legkevésbé sem örvendett népszerűségnek. Az is igaz, hogy nem létezett még általános választás, a királyok Isten kegyelméből halálukig uralkodtak, így számukra a népszerűség nem vagy csak alig volt szempont. II. Ulászló megválasztásakor az országgyűlés követeléseinek második pontja volt, hogy a Mátyás által elrendelt „kárhozatos újításokat” szüntessék meg.

Mikor kezdett javulni Mátyás renoméja?
Mátyás nagyságát és igazságosságát az utókor alkotta meg. Amikor 1526 és különösen 1541 után a három részre szakadó Magyarország szellemi­érzelmi együtt tartása került előtérbe – óvatos párhuzamként adódik az 1920 utáni, máig tartó igyekezet az egységes magyarságtudat fenntartására –, Mátyás volt az utolsó és korban a legközelebbi királyunk, akinek a karaktere megfelelt erre a célra. S azt se feledjük, hogy a 16. századi, Bécsben székelő Habsburg uralkodók által irányított királyságban vagy épp Erdélyben milyen erőt jelenthetett a tudat, hogy néhány évtizeddel korábban Bécs ura még a magyar király volt. Tehát itt is érvényes a megállapítás: a kortársak és az utókor megítélése nem feltétlenül jár kéz a kézben.

Kritikusai szerint Mátyás elhanyagolta a török elleni harcot, mások szerint az a felismerés vezérelte, hogy országa egyedül nem állíthatja meg az Oszmán Birodalmat. Ön mit gondol?
Mindkét álláspontnak van létjogosultsága. Mátyás uralkodása elején Hódító Mehmed szultán letarolta Szerbia maradékát, és elfoglalta Jajcát, azaz megszűnt Bosznia is. A király látta, hogy a fenyegetés közvetlenül a magyar határhoz érkezik, s ezt elhárítandó ellentámadást indított. Visszavette Jajcát, s egy ütközőállamot alakított ki a magyar határtól délre, amelynek királyává 1471-ben Újlaki Miklóst tette meg. Ezután viszont apjával ellentétben – a nem különösebben nagy jelentőségű Szabács várának bevételétől eltekintve – nem lépett fel kezdeményezőként a török fronton. Ennek jórészt az volt az oka, hogy 

Belátta, hogy a keresztény erőknek alkalmanként egy-egy ütközetben van esélyük – gondoljunk csak Kinizsi Pál sikereire –, de az oszmánok kiszorítása a Balkánról és különösen Konstantinápoly visszavétele ekkorra már csak ábránd maradt.

Miért nem volt esély? Ki vagy mi hiányzott?
Az utókor álmodozhat arról, hogy a teljes európai összefogás sikeres lehetett volna, de akkor figyelmen kívül hagynánk a kontinens korabeli államainak működési sajátosságait és a politikai viszonyokat. Ráadásul egy százezres hadsereg mozgatására, irányítására és főleg logisztikai támogatására a 15. század közepi Európa egyetlen állama sem volt képes. 

aki fő célját, országának a töröktől való megóvását haláláig meg tudta valósítani. Hogy Hódító Mehmed balkáni előrenyomulása ellen tehetett volna-e többet, másik kérdés.

Mik lehettek a legfőbb célkitűzései?
Ha szeretnénk egyszerűsíteni a képletet, akkor azt mondhatjuk, hogy Mátyásnak három igazán nagy feladattal kellett megküzdenie: a Szent Korona visszaszerzésével és a saját megkoronázásával; a folyamatos török fenyegetés elhárításával; illetve az 1463-as bécsújhelyi békében általa elfogadott Habsburg-trónöröklési jog megsemmisítésével, miután 1479 után nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet törvényes fiúgyermeke. Ezek alapján úgy summázhatunk, hogy a végeredmény 2:1 a sikeresség javára. Persze az utódnélküliség jelentősége minden más szempontot meghalad, erről az 1490 utáni események tanúskodnak.

Mit tarthatunk a legfontosabb belpolitikai sikerének?
Kicsit csalóka a kérdés, mert a mai korból indul ki, amikor a politikusoknak sikereik és kudarcaik vannak, ráadásul azok értékelése és bemutatása fontos is nekik. A középkorban más volt a helyzet: ha egy királlyal és az országával haláláig „nem történt semmi”, az volt az igazi siker. Béke és gyarapodás. Mivel az adózási rendszer adva volt, nem kellettek időről időre gazdasági reformok, és nem léteztek még a nagy társadalmi alrendszerek, mint az oktatás, az egészségügy, amiket működtetni, időnként alakítani kellett volna. E tekintetben tehát Mátyás időszaka sikeres volt, hiszen a királyságot nemhogy veszteségek nem érték, hanem területi gyarapodást és tekintélybéli, gazdasági erősödést látunk 1490-ben. Az is tény viszont, hogy ennek ára volt, s ezt az árat kellett megfizetnie II. Ulászlónak hatalma 1490 és 1492 közötti konszolidációjakor.

Hogyan éltek az ország lakói Mátyás idején, mennyire érezhették biztonságban magukat?
A középkorban alapvetően két társadalmi csoport létezett: a kis létszámú nemesség és a nagy létszámú jobbágyság, persze árnyalatokkal, regionális változatokkal. Az 1470-es évektől Mátyás kiterjedt nyugati háborúi miatt többször adózott a lakosság, mint a szülei nemzedéke, de ez nem számított végzetes tehernek. Még ha az adók növekedését a középkorban sem szerették, létbizonytalanság biztosan nem fenyegetett az országban. Nagy bizonyossággal kimondható, hogy 1497-ben egy átlagos jobbágycsalád ugyanúgy élt, ahogyan 1465-ben. Gyökeres változást majd 1526 és a törökök megjelenése hozott.

Egyesek szerint Mátyás korántsem hasonlított a mesékből ismert kedves álruhás uralkodóra. Mit lehet tudni a természetéről? 

A középkori királyságokban általánosnak számító kizárólagos egyszemélyi vezetés esetében rátermettség, határozottság nélkül nem lehetett sikeres egy uralkodó. Harminchárom esztendőn át trónon maradni sem lehetett volna. Az is köztudomású, hogy a hosszú uralkodás nyomot hagy a személyiségen, s többnyire nem előnyösen. Mátyásról számos jellembeli információnk van, egy részük épp az általa megbízott Antonio Bonfini történeteiből.

Például?
1460-ban nem tett lépéseket, hogy nagybátyját, Szilágyi Mihályt kiváltsa a török fogságból. Tétlenül várta a kivégzését, s így megszabadult egy fajsúlyos belső politikai ellenféltől. A Zrednai János esztergomi érsek által vezetett 1471-es zendülés idején követjelentések tanúsága szerint vízbe akarta fojtatni a főpapot, s csak anyja közbelépésére állt el ettől. Korábban pofon is ütötte az érseket. Mielőtt azonban szörnyülködnénk ezeken, lássuk azt is, hogy politikai, dinasztikus okokból VIII. Henrik angol király két feleségét is kivégeztette, tehát az efféle lépések nem voltak idegenek a kortól.

Hol a helye Mátyás királynak a magyar történelem nagyjai között?
Hunyadi Mátyás a legjelentősebb középkori uralkodóink egyike, ehhez nem férhet kétség. Azonban erős mezőnyben kellett helytállnia. Gondoljunk bele, milyen ez a névsor: Szent István, Szent László, III. Béla, II. András, IV. Béla, I. Károly, Nagy Lajos és persze Luxemburgi Zsigmond mind sikeres, jelentős és a magyar történelem menetére nagy hatással lévő királyaink voltak. Egy személyt a sorból kiemelni igazságtalan lenne, hiszen Istvánnak a keresztény magyar államot és a végleges európai elköteleződést, I. Károlynak a királyi hatalom restaurációját és a késő középkor két évszázadának megalapozását, Zsigmondnak a nemzetközi nagyhatalmi szerepet, az anyaszentegyház egyesítését, a török elleni védvonal kiépítését köszönhetjük. Mátyás mindenben méltónak bizonyult elődeihez, de az is igaz, hogy a jelentős uralkodók rendre nehéz örökséget hagynak maguk után. Ez az ő esetében sem volt másképp.

Nyitókép: Andrea Mantegna lombard festő portréképe Mátyás királyról
Fotó: Wikipedia