Jól ismert balos technika: a közszolgáltatások folyamatos támadásával elégedetlenséget szítani, majd ezt indulatba átfordítva megkísérelni a kormány elmozdítását. A valóságban sokkal jobb teljesítményt nyújtunk az egészségügyben, mint amit a közvélekedés feltételez. A magyarok azonban átlátnak a szitán.
A szerző az egészségügyért felelős államtitkár
Politikai ellenfeleink és az őket kiszolgáló sajtó közbizalmat aláásó, kitartó aknamunkája, amely az egészségügyi ellátórendszer és a benne dolgozók ellen irányul, nem új keletű és nem magyar jelenség. Amikor a baloldaliliberális hálózat honi képviselőinek szájából azt hallom, hogy nem működik a magyar egészségügyi ellátórendszer, mindig eszembe jut az OECD egyik felmérése, amelyben két kérdést tettek fel a vizsgált országok lakosainak:
„Ön szerint országában a betegek hány százaléka nem kapja meg a megfelelő egészségügyi ellátást?”; „Önnel vagy hozzátartozójával az elmúlt öt évben előfordult-e, hogy nem kapta meg a megfelelő egészségügyi ellátást?”.
Az előbbire a magyarok átlagban 22 százalékot mondtak, utóbbira a megkérdezettek csupán 1,6 százaléka válaszolt igennel. Ekkora szakadék a mesterségesen gerjesztett érzet és a tapasztalat között egyetlen másik európai országban sem volt.
Ha ebből indulunk ki, elmondhatjuk: sokkal jobb teljesítményt nyújtunk, mint amit a közvélekedés feltételez. Tudjuk, hogy mindig van mit tenni, főleg az egészségügyben. Fontos azonban, hogy lássunk a kritikákon túl, és észrevegyük, hogy
mióta polgári kormányzás van Magyarországon, számos intézkedés történt az egészségügy területén.
Megszüntettük a hálapénzt, amely a magyar emberek szerint az egészségügy egyik legnagyobb problémája volt. Ehhez szükség volt arra, hogy végrehajtsuk Magyarország történetének egyik legnagyobb béremelési programját.
Az orvosok bruttó átlagbérét 338 ezer forintról 2,2 millió forintra emeltük;
az egészségügyi szakdolgozókról sem feledkeztünk meg, prioritás számunkra, hogy erősítsük a szakdolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülését. Ennek egyik eleme a kétlépcsős szakdolgozói béremelés volt, amelynek köszönhetően a teljes munkaidőben foglalkoztatott egészségügyi szakdolgozók átlagos havi bruttó keresete tavaly március óta meghaladhatja a 800 ezer forintot –
emlékezzünk csak vissza, ez az összeg 2010-ben nem érte el a 171 ezer forintot.
Utóbbi intézkedések is hozzájárulnak ahhoz, hogy mind a szakdolgozói, mind az orvosi pálya vonzó legyen a pályakezdőknek.
Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy az alapellátási ügyeleti rendszer megújításával sikerült kiszorítani a profitorientált magáncégeket az ügyeleti ellátásból, amelyek sokszor nem megfelelő színvonalon nyújtották a szolgáltatást. Az új alapellátási ügyeleti rendszerrel kapcsolatos feladatokat 2023. február 1-jétől az Országos Mentőszolgálat látja el.
Az egységes ügyeleti rendszer egyszerűbbé tette az ellátáshoz való hozzáférést,
hiszen a 1830-as telefonszámon olyan szakemberhez fut be a hívás, aki szakszerű tanácsokkal látja el a beteget, és szükség esetén sürgősségi ügyeleti autót, életveszély esetén pedig azonnal mentőt tud küldeni az ellátásra szoruló ember tartózkodási helyére, legyen az bármely településen. A hónap elején meghaladta az 1,34 milliót az Országos Mentőszolgálat egységes alapellátási ügyeleti rendszerében ellátott betegek száma.
A visszajelzések alapján az ügyeleti rendszerrel továbbra is elégedettek az ellátottak, az 5-ös elégedettségi skálán összesítve 4,24-os minősítést adtak,
ami az egészségügyi szolgáltatások esetében kifejezetten magas értéknek számít.
Az ágazat hangsúlyt helyez az informatikai fejlesztésekre is. Az utóbbi hetekben számoltam be a jó hírről, miszerint az EgészségAblak applikáción vagy a 1812-es egészségvonalon már nem csak a területileg illetékes szakrendelőbe lehet időpontot foglalni.
Ez óriási lépés afelé, hogy jobban elosszuk az ország járóbeteg-szakrendelőinek terhelését,
ezzel is csökkentve a várakozási időt. Számos kedvező visszajelzés érkezik hozzám az intézkedéssel kapcsolatban, annak ellenére hogy az ellenzéki önkormányzat-vezetők dezinformálással igyekeznek riogatni a lakosságot. Ezt a gyakorlatot rendkívül károsnak tartom, ezért is szeretnék mindenkit megnyugtatni: ahogyan eddig, úgy a továbbiakban is lesz lehetőség személyesen időpontot foglalni a szakrendelésekre – az internetes és telefonos lehetőség ennek a kiszélesítése.
Hogy egy másik, a mindennapokat megkönnyítő példát is említsek: két nagy állami informatikai rendszer összekötésével most már lehetséges, hogy az orvosi igazolásokat az EESZT útján a KRÉTA rendszerbe továbbítsuk.
Ezzel az egyszerű – egyébként lakossági levélből vett – ötlettel két és fél millió szülő életét tettük könnyebbé.
Négy iskolás korú gyermek édesapjaként pontosan látom, mekkora szükség volt erre.
S ha már előbb szóba került a várakozási idő: az ellenzék előszeretettel dörgöli az orrunk alá a hosszú várólistákat. Az állításokkal szemben a valóság az, hogy az egészségügyi dolgozók áldozatos munkájának és a kormány által biztosított több mint 75 milliárd forintnyi többletforrásnak köszönhetően elértük: a kötelező várólisták nagy részénél, három műtéttípus – csípőprotézis, térdprotézis, kiterjesztett gerincstabilizáló műtét – kivételével
az országos tényleges átlagos várakozási idő nem haladja meg a 60 napot.
Azért, hogy minden beteg a lehető leghamarabb hozzájusson az ellátáshoz, új szabályozást vezettünk be: a kezelőorvosnak törvényi kötelessége tájékoztatni a beteget arról, hogy az adott ellátás hol érhető el rövidebb várakozás idő után. Mindamellett, hogy egy-egy beavatkozásra várni tényleg megterhelő dolog, látnunk kell, hogy nemzetközi összevetésben a magyar kórházaknak nincs miért szégyenkezniük. Ami a csípő- és a térdprotézis átlagos várakozási idejét illeti, a középmezőnyben helyezkedünk el, minden más esetben viszont az első harmadban vagyunk. Az OECD-jelentések alapján a szürkehályog-műtét átlagos várakozási idejét tekintve pedig
az élmezőnyben szerepel hazánk, csak két ország előzi meg: Litvánia és Lengyelország.
Mindez a magyar egészségügyi szakemberek érdeme, méltatlan dolog támadni őket.
A külföldi megrendelők utasításait követő ellenfeleink továbbra is a dezinformációk terjesztésében és a reménytelenség keltésében érdekeltek – ebben valószínűleg soha nem lesz változás. Az ő termékük a borúlátás, a kilátástalanság, ezzel kereskednek. A magam részéről jobban szeretek bizakodással és reménnyel tekinteni a jövőbe, mint teljes kétségbeeséssel – szerintem a magyarok többsége is így van ezzel. Hiszek abban, hogy amit teszünk, az a magyar emberek hasznára és szolgálatára van. Ha mi, magyarok nem reménykednénk abban, hogy van itt helyünk, keresnivalónk és jövőnk, akkor már rég eltűntünk volna a Kárpát-medencéből.
Nyitókép: MTI/Vasvári Tamás
Az áprilisi országgyűlési választás után sincs megállás: sorra jönnek az időközi voksolások, amelyek megmutathatják, átrendeződtek-e az erőviszonyok. Lesz, ahol már eldőlt a meccs, máshol izgalmas csaták jöhetnek a közelgő időközi önkormányzati választásokon.
Jön a drágább piaci működés, vagy marad az állami modell?
A hit nem egy politikai ideológia, hanem élő kapcsolat a Teremtővel, az Igazsággal, amely nem kirekeszt, hanem az emberi méltóságot szolgálja.
Nem is kell rá sokat várni, hogy kiderüljön, mennyire voltak reálisak.
Fordulat történt az uniós rangsorban.
Egyetlen olyan egészségügyi vezetőt sem ismerek, aki nyugodt szívvel ki merné jelenti: nálam az egészségügyben minden készen van.
Közben az országban, ahol nyaralója van, a nénik hajnalban már sorban állnak a következő három hónap háziorvosi időpontjaiért. Francesca Rivafinoli írása.
Az elkövetkező munkánkat innentől a pápa áldásával is végezzük, ami különleges megtiszteltetés – emelte ki Kollár Kinga.
Az osztályozó bevezetésének kritikusai szerint jelentősen megnehezíti az NB II-es csapatok dolgát a plusz mérkőzés.
