Nem kérünk a kioktatásból! – Szörényi Levente a Mandinernek

2020-as címlapos interjúja a Mandiner történetének egyik legjobban fogyó lapszáma volt. Mit szól ahhoz, hogy a jobboldali, polgári értelmiség számára egyfajta véleményvezér lett?
Örülök neki, és megtisztelő, hogy az emberek nem csupán arra figyelnek, hogy milyen zenét játszom, hanem az időnként kimondott gondolataimra is.

Amikor elkezdett zenélni, rögtön tudta, hogy nemcsak az emberek lelkéhez akar szólni, de üzeneteket is akar átadni? Például arról, hogy a kommunizmusban mit lehet és mit érdemes gondolni.
Nem, kezdetben nem volt tudatos. Gyerekként visszahúzódó, félénk voltam, féltem a tömegtől. Zenészként sem tudtam megszólalni interjúkban, de belül mindig megvolt a véleményem. Ez részben a családi háttérből fakadt: az ötvenes években apám mindig azt mondta, hogy semmiről nem szabad beszélni. A bátorságom fokozatosan alakult csak ki, hosszú folyamat volt, mire mertem és tudtam nyilvánosan vállalni a gondolataimat.

Akkor meghatározó volt a családi neveltetés.
Igen, sokáig nem értettük például, hogy a felnőttek miért mondták azt bizonyos témákra, hogy „nicht vor dem Kind” – ne a gyerek előtt. Akkor nem is tudtuk még, mit jelent. Ez az óvatosság hosszú ideig jellemző volt rám.

Sok zenész tart attól, hogy politikai vagy társadalmi kérdésekben véleményt nyilvánítson, mert megoszthatja a rajongótáborát. Foglalkoztatta ez önt valaha?
Fiatal koromban eszembe nem jutott politizálni vagy véleményt nyilvánítani ilyen kérdésekben. Akkoriban a családunk helyzete bizonytalan volt, hiszen a háború után Ausztriából jöttünk vissza.

Az ausztriai Gmundenben született. Miért döntött úgy a család, hogy hazatér Magyarországra?
Amikor már nagyobb gyerekek voltunk, és megkérdeztük anyánkat, miért jöttünk haza, ő azt felelte, mert magyarnak akart nevelni minket. 1945 áprilisában születtem Gmundenben, Adolf Hitler tér volt a lakcímünk. A Hotel Schwan apartmanjában laktunk egészen addig, amíg az amerikai katonák meg nem érkeztek, és el nem foglalták a szállodát. Akkor egy apácazárdában kaptunk két szobát, végül onnan tértünk haza Magyarországra.