Vagy ahogy az eredeti latin kijelentés szól: semper aliquid haeret, vagyis mondjon valaki bármilyen gyalázatos képtelenséget is a lejáratandó személyről, a befeketítés sikerülni fog, mert „nem zörög a haraszt”, illetve a „kabátlopás” megtörténhetett.
Bizonyíték nem kell, csak bizonyos körülmények gyanús együttállása.
A vádaskodás ismételgetése, a gyanú sulykolása pedig növeli a lejáratás hatásosságát. Önmagában a gépies ismételgetés azonban előbb-utóbb a hangoztató ellen fordulhat: a „valami mindig megtapad” retorika ugyanis csak egy papagájt igényel, szónoki képességekre nincs szükség.
Hatásos politikai beszéd csak akkor születhet, ha a beszélő személyisége, morális tartása és az elmondott szöveg fedi egymást.
Az illető személyes története, hogy ki is ő, miért volt eddig sikeres, és mondandójának tartalma egymást erősíti vagy rombolja le. Egy politikus esetében az idő vagy segíti a személyes hitelességet, vagy gyengíti. Attól, hogy valaki fiatal, még nem hiteles, ugyanis a kor nem érdem. Az idővel kialakuló tapasztalati gazdagság nagy előny, ha erőt, bátorságot, kiegyensúlyozottságot, alázatot és bölcsességet sugárzó politikust mutat az embereknek. Fordítva is igaz, amikor a hosszú politikai pálya viszontagságai kimerítik, kiégetik, erőtlenné teszik az adott politikust.