Indulatot kelteni szinte bármilyen hergelő szóval és kijelentéssel lehet, de ahogy a düh elpárolog, a hergeltségi állapot is alábbhagy, az érzelmek visszatérnek az odújukba.
Vagy ahogy az eredeti latin kijelentés szól: semper aliquid haeret, vagyis mondjon valaki bármilyen gyalázatos képtelenséget is a lejáratandó személyről, a befeketítés sikerülni fog, mert „nem zörög a haraszt”, illetve a „kabátlopás” megtörténhetett.
Bizonyíték nem kell, csak bizonyos körülmények gyanús együttállása.
A vádaskodás ismételgetése, a gyanú sulykolása pedig növeli a lejáratás hatásosságát. Önmagában a gépies ismételgetés azonban előbb-utóbb a hangoztató ellen fordulhat: a „valami mindig megtapad” retorika ugyanis csak egy papagájt igényel, szónoki képességekre nincs szükség.
Hatásos politikai beszéd csak akkor születhet, ha a beszélő személyisége, morális tartása és az elmondott szöveg fedi egymást.
Az illető személyes története, hogy ki is ő, miért volt eddig sikeres, és mondandójának tartalma egymást erősíti vagy rombolja le. Egy politikus esetében az idő vagy segíti a személyes hitelességet, vagy gyengíti. Attól, hogy valaki fiatal, még nem hiteles, ugyanis a kor nem érdem. Az idővel kialakuló tapasztalati gazdagság nagy előny, ha erőt, bátorságot, kiegyensúlyozottságot, alázatot és bölcsességet sugárzó politikust mutat az embereknek. Fordítva is igaz, amikor a hosszú politikai pálya viszontagságai kimerítik, kiégetik, erőtlenné teszik az adott politikust.
A mondanivaló erejét felerészben a személyiség teljességén alapuló hitelesség adja.
A mondanivaló pedig akkor hatásos, ha gondolatok szülik a beszéd metaforikus és egyéb díszeit. Hogyan vehető észre a gondolat hiánya? A gondolattalanság egyik jele, ha valaki politikai kliséket használ. Ilyen például ez a mondat: „Ennél már nincs lejjebb.” Valóban nincs, ha már századszor halljuk ezt a minősítést. Frappánsnak hangzik ez a szólam: „Nemzeti Együttbűnözés Rendszere.” De második hallásra már nem az: ha komolyan gondolja – hangsúlyozom: gondolja – a megfogalmazó, akkor
először önmagát kellene feljelentenie vagy a lincselő tömegek elé vetnie magát.
Azt persze tudjuk, hogy aki irányít, az mentesül. Ezt hitték a francia forradalomban is, mígnem a korábbi zsűri tagjai a nyaktiló padozatán találták magukat. Aztán itt van ez a másik gondolattalansági klisé: „elvesztette közpénzjellegét”. Az ügyesnek szánt egykori védekező kifejezésből mára a lopás megbélyegző mondata lett: szerintem tartalmilag ráillik a kommunista államosítás politikájára és a privatizáció liberális politikai célkitűzéseire.
A gondolattalanságnak és a félgondolatiságnak végtelen a tárháza a szólásszabadság világában.
Egy mesterséges intelligencia által írt beszéddel nem lehet politikailag azonosulni. Az ilyen szövegek mögött nincs ott a gondolkodásból fakadó szenvedés, a felismert igazság, öröm és kínlódás elegye, ami átsüt egy jó politikai beszéden. A mechanikus felszólalás alkalmas felsorolásra, sulykolásra és ígérgetésre. Csakhogy
a felsorolás nem érvelés, a sulykolás nem gondolkodás, az ígérgetés nem ténybeszéd.
Indulatot kelteni szinte bármilyen hergelő szóval és kijelentéssel lehet, de ahogy a düh elpárolog, a hergeltségi állapot is alábbhagy, az érzelmek visszatérnek az odújukba. Viszont kétségtelen, hogy a „bátran rágalmazz, valami mindig megtapad” (audacter calumniare…) régi, bevált eszköz. Plutarkhosz fogalmazta meg először, kifejezve, hogy ha a megtámadott megvédi is magát, a sérülés helye megmarad. A görög-latin gondolat A sevillai borbélytól kezdve Goethe Faustjáig több műben is felbukkan. S itt van ma is közöttünk.
Mint romboló-támadó fegyver potenciálisan a politikai erőszakot készíti elő.
Nem egyszerűen kommunikációs trükk, hanem az igazság tudatos pusztítója. Leépíti a közéleti szereplők hitelességét, és gyilkos kórként alattomosan rágja az egész politikai testet.
A szerző filozófus
***
Ezt is ajánljuk a témában
Ilyen az igazi demokratikus megmérettetés: a pártelnök döntött arról, hogy ő a legalkalmasabb jelölt. De vajon lesz-e olyan bátor, hogy listán el se induljon? Francesca Rivafinoli írása.
(Nyitókép: Magyar Nemzet / Hatlaczki Balázs)
Képzeld el, hogy a jövőbeli éned képeslapot küld. Rajta egy kérdés: „Miért tetted ezt velem?”. A tudomány szerint a válasz egyszerű. Mert a jelen agyunk számára az azonnali jutalom csábítóbb, mint bármilyen jövőbeli következmény. Ez a mechanizmus teszi a drogokat különösen veszélyessé, hiszen felerősítik azt a torzítást, amely eleve bennünk él.
Halmi István videóüzenetében kiemelte, hogy a sorkatonai szolgálattal elvettek tőle másfél évet, amikor tanulhatott, dolgozhatott vagy vállalkozhatott volna.
Az ukrán hatóság emberei a tűzoltásban és a civilek menekítésében is részt vesznek.
Nem az első alkalom, hogy Érd utcáin nem megszokott állatokkal találkozhattak a helyiek.
Nemcsak magunknak, a fehérváriak közösségének, hanem az egész nemzetnek akarunk nyújtani egy nagy, talán katartikus pillanatot.
Egy világszerte tapasztalható leminősítési hullám kellős közepén Magyarország továbbra is megkapta a hitelminősítők bizalmát.
Egyes édességek és nassolnivalók is kisebb kiszerelésben kaphatók, de ezt jelezniük kell az üzleteknek.
