Orbán Viktor: A tudományban a világ legjobbjai között kell lennünk

Megnyílt a szegedi MCC központja, az eseményen jelen volt Orbán Viktor és Krausz Ferenc is. A város szívében található egykori Bartók Béla Művelődési Központban a miniszterelnök és a Nobel-díjas fizikus az egyetemi évekről, a magyar tudomány jövőjéről és arról beszélgetett, mi tarthatja itthon a jövő világhírű kutatóit. 

Facebook helyett foci

Réti Gergely, az MCC korábbi diákja először az egyetemi évekről kérdezte a beszélgetőpartnereit. Orbán Viktor felidézte: szerencsés volt, jó tanárai voltak; szerinte az egyetemi évek minőségét az dönti el, hogy jó kezek közé kerül-e a fiatal. „A ’80-as évek közepén lehetett tudni, hogy a kommunista rendszer nem tart sokáig, mindenki érezte, hogy valami új dolog jön, amiben részt kell venni. A tanárok segíttettek minket abban, hogy megértsük, mi fog itt történni. Pezsgő és kifejezetten lelkesítő időszak volt” – fogalmazott. A kormányfő hozzátette: 

Csak hogy provokáljak, Kéri Lászlónak is felelőssége van abban, hogy itt ülök, ahogyan Stumpf Istvánnak és Fellegi Tamásnak is, sok tanár van, akinek hálás vagyok” – jegyezte meg. 

A Nobel-díjas fizikustól azt kérdezte a moderátor, hogy kik voltak rá a leginkább hatással az egyetemi évek alatt, mi adta az inspirációt. Krausz Ferenc először megköszönte a magyar kormánynak, hogy a szegedi MCC-hez hasonló projektre is jut már forrás. „Ez az a befektetés, ami a legjobban kamatozik” – szögezte le. Az egyetemi évek kapcsán ő is felidézte, hogy rendkívül izgalmas időszak volt, s egyetértett abban, a tanárok központi szerepet játszanak abban, hogy az ember hogyan tud fejlődni. 

– mondta Krausz. Szerinte az is széppé tette azt az időszakot, hogy nem volt még közösségi média, így sokkal egyszerűbb volt visszavonulni és koncentráltan dolgozni, ami a mai fiataloknak már kihívás. „Megvolt ennek a pozitív hozadéka az elvégzett munka után is: személyesen összejöttünk, és a Schönherz kollégium alagsorában hajnalig fociztunk” – emlékezett vissza. 

Orbán Viktor ennek kapcsán megjegyezte, az egész életrend merőben különbözött a mostanitól. Szerinte lehet, hogy kevesebb ismeretük volt, de amit tudtak, az mélyebb ismeretnek számított. „Ma erőfeszítést kell tenni, hogy megértessük a fiatalokkal, hogy mit akarunk mondani” – fogalmazott.

Politika és akadémiai évek

Réti Gergely következőnek azt kérdezte Orbán Viktortól, hogy annak idején miért választotta a politikát az akadémiai pálya helyett. A miniszterelnök elmondta, hogy édesanyja gyógypedagógus, édesapja mérnök, akiktől kapott egy olyan indíttatást, ami többről szólt, mint „saját magad”. „Azt tanultam, hogy annak, amit csinálsz, legyen közvetlen haszna” – idézte fel. A 80-as években azt gondolta, hogy ha nem tudják móresre tanítani a kommunistákat, akkor abban a világban még talán a tudományban lehet a legszabadabban létezni. „Miután jól kigondoltunk mindent, egyszer csak kiderült, hogy akár meg is csinálhatjuk azt, amit tanulunk” – hívta fel a figyelmet, hozzátéve: hirtelen fel kellett építeni egy polgári államot, s ez a helyzet beszippantotta, magával ragadta őket, s ez tartja azóta is a politikában. 

Krausz Ferenc azt a kérdést kapta, gondolta volna-e, hogy más területre fektesse azt sok energiát, amit végül a fizikába invesztált. „Volt egy általános iskolai fizikatanárom, aki annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy 13 éves koromban nyilvánvalóvá vált, a fizikának lesz szerepe az életemben. Majd a professzor urak és jó néhány további világszínvonalú tanárkolléga munkája vezetett ahhoz, hogy bizonyossá vált: a fizika főszerepet fog játszani pályafutásomban” – mutatott rá, hozzátéve: a nyitott kérdés csupán – Rubik Ernőt idézve – a „helyes kérdés megtalálása” maradt.

A titokzatos belső dolog

Réti Gergely ezt követően arra volt kíváncsi, hogy melyek a legfontosabb tényezők a tehetség kibontakozásához, és miben tud segíteni a kormány.

Orbán Viktor ennek kapcsán felidézte, Krausz Ferenc nevével annak idején először úgy találkozott, hogy két minisztertársa különböző véleményen volt annak kapcsán, hogy a fizikus egyszer majd Nobel-díjat fog-e kapni. A kormányfő szavai szerint ekkor jegyezte meg, hogy „van Németországban egy professzorunk”.  Majd válaszában rámutatott: nehéz megmondani, hogy miből lesz a cserebogár, de ami biztos: iskola kell, tanárok kellenek, s jó körülmények kellenek, hogy kedvet kapjon az ember. 

– fogalmazott, hozzátéve: ha nem akkor, akkor is hasznos ember lesz belőle, de az éjjel nappal mozgató, leküzdhetetlen éhség kell, mert különben marad a középszerűség.  „Fontos a megbízhatóság, kiszámíthatóság, szükség van rájuk a társadalomban, de a különlegesekben mindig ott lesz a nyughatatlanság. Ezt nem mi döntjük el, hanem a Jóisten” – nyomatékosította. A kormányfő megjegyezte, a Nobel-díjhoz és hasonló nagy dolgokhoz titokzatos belső dolog is kell.

Krausz Ferenctől azt kérdezte a moderátor, hogy a nyugat-európai lehetőségek miben különböznek a hazaiaktól. A fizikus leszögezte: fontos, hogy egy innovátor milyen fázisokon megy át, ezek az alapoktatás, az egyetem, majd a doktori képzés. Szerinte jó hír, hogy a magyar egyetemi oktatás – annak ellenére, hogy az itthoni források még az elmúlt 10-20 év erőfeszítései ellenére nincsenek olyan szinten, mint mondjuk a Harvardon vagy a Stanfordon – világszínvonalú, köszönhetően rengeteg kiemelkedő egyetemi tanárnak, kutatónak. 

– mondta a professzor.

Krausz az alapképzés terén azonban kritikát fogalmazott meg, szerinte a tantervekkel komoly problémák vannak, de ez európai jelenség. Azáltal, hogy az élő-élettelen tudományokat elkezdik összegyúrni, nem lehet nemzetközileg versenyképesnek lenni – szögezte le, hozzátéve, még mindig kikerülnek óriási tehetségek a középiskolákból, ezt igazolják a diákolimpiákon elért eredmények, ami pedig a kiváló, világszínvonalú tanároknak köszönhető. „Ők kinevelik a tehetségeket, annak ellenére, hogy a tanterv nem biztosít optimális körülményeket” – mondta Krausz, s ezeket a tanárokat szeretnék összefogni, s egy olyan koncepciót kialakítani, „ami a legjobbakból még jobbakat csinál”. 

Úgy vélte, a harmadik szakasz a legproblémásabb. a legjobbaknak ugyanis azt kell tanácsolnunk, hogy miután megszerezték a tudást, keressék meg a legjobb kutatócsoportot és szerezzék meg a legnagyobb tudást – csakhogy ezek a csoportok túlnyomó részt külföldön működnek, ráadásul jó néhány világszínvonalú magyar kutatók vezetése alatt. A legfontosabb feladatnak azt nevezte, hogy ezeket a kutatókat hazahozzák, és olyan tudásközpontokat állítsanak fel, ahol csúcskutatásokat lehet végrehajtani. 

Orbán Viktor a professzor szavaira reagálva hangsúlyozta: a kormány nem gyárként működik, úgy lehet nagy dolgokat csinálni, ha a világ sikeres magyarjainak véleményét kikérik bizonyos kérdésekben. Felidézte, hogy korábban hogyan jöttek létre a közérdekű vagyonkezelő alapítványok. A miniszterelnök Oláh György kémiai Nobel-díjas professzortól megkérdezte, miben lehet a különbség a magyar és a külföldi egyetemek közti különbség. Oláh a kormányfőnek kifejtette, hogy a magyar egyetemek izoláltak, saját világban élnek, nincsenek bekapcsolva abba az ökoszisztémába, ahonnan életerőt lehetne nyerniük. A miniszterelnök egy másik példát hozott, mégpedig a Lendület programot: annak idején Pálinkás József professzorral hozták létre, „aki azóta politikailag elvadult”, de sok fiatalt tudtak hazahozni és ezáltal közelebb hozni a tudományos életet. Orbán hozzátette, az oktatás kapcsán mindenki azt mondja, hogy az alaptanterv nincs rendben, így kikérte a Corvin-lánc Testület tagjainak javaslatait. Megjegyezte, nem elhanyagolható a forráskérdés sem: 

Krausz Ferenc szerint Magyarország kivételes helyzetben van, ugyanis megvannak azok a tudósok, akikkel ezt meg lehet tenni. Pozitív gyakorlatként a német és kínai példát említette: Németországban a Max Planck Intézet működését, ahol a kutatók teljes szabadságot kapnak a forrásfelhasználásban, és az utóbbi hat évben öt Nobel-díjast tudtak adni. Kína pedig felismerte, hogy miként lehet külföldön működő világszínvonalú kutatókat hazahozni úgy, hogy otthon is számottevő korszakalkotó munkát végezzenek. A kínai kutatók évente az idejük 30-40 százalékát otthon töltik, és egy olyan csoportot építenek fel, ahol mesés fizetéseket keresnek. Szerinte hasonlót kellene létrehozni itthon – ami kiegészülne a már most működő tehetséggondozó programokkal. Krausz Ferenc világszenzációnak nevezte a Szegedről elindult, az orvosbiológia területére fókuszáló Nemzeti Tudósakadémiát, amelynek lényege a tehetségek felkutatása, fejlesztése. Tehát szerinte a legfontosabb, hogy hazahozzuk a legjobbakat, jöjjenek létre tudáscentrumok, és akkor nem probléma, ha a kutató elmegy valamelyik világhírű külföldi egyetemre egy időre. Hiszen, ha a hazai mentorok segítik őket, akkor nagy számban fognak visszajönni. „A tudósok mágnesként fogják visszahozni őket” – hívta fel a figyelmet, hozzátéve: ezt a koncepciót hamarosan a miniszterelnök elé viszik. 

Orbán Viktor hangsúlyozta: a nemzeti kormány álláspontja, hogy a tudomány nem nélkülözhető a nemzet fennmaradása szempontjából. „A történelem viharai miatt olyan nép vagyunk, amelynek folyamatosan bizonyítani kell a jogosultságát a létezésre. Ha meg akarunk maradni abban a kulturális minőségben, amit magyar civilizációnak akarunk nevezni, akkor jelen kell lenni a tudományban a világ legjobbjai között” – mutatott rá.

Szükség volt Palkovicsra

A beszélgetés végén szóba jött még a mesterséges intelligencia, elsősorban az, hogy utóbbi inkább veszélyt vagy lehetőséget jelent számunkra. Krausz Ferenc kifejtette, a veszélyt főleg a terrorizmus területén jelentheti, amennyiben szisztematikusan elkezdik használni, de ez –  szavai szerint – szerencsére a kormány körültekintő politikájának köszönhetően nem aktuális itthon.

akit szerinte „egy percre sem lett volna szabad elengedni”. Fontosnak tartja, hogy valaki lássa át a területet, s a területen tevékenykedőket összehozza, biztosítsa az információcserére lehetőséget. Krausz Ferenc szerint az MI-t lehet integrálni úgy az oktatásban, hogy pozitív elemként jelenjen meg és a szerepe ne abban álljon, hogy megoldja a tanulók házi feladatát, de ez nagy kihívást jelent a tanároknak. 

Orbán Viktor szerint a mesterséges intelligencia a politika szakmáját, a kommunikációt is nagy kihívás elé állítja, és kinyitja az ajtót a középszer előtt.

A panelbeszélgetés előtti megnyitóbeszédében Szalai Zoltán, a Mathias Corvinus Collegium főigazgatója elmondta, a szegedi központtal együtt több mint 30 város intézményei várják a diákokat olyan oktatási környezetben, ahol méltó módon zajlik a tehetséggondozás. Kifejtette, a szegedi képviselet szellemi és kulturális fórumot is jelent, s nem csupán a diákok előtt nyílnak új távlatok, hanem a szegediek számára is pezsgő kulturális hagyományokat ápoló intézmény jött létre.