„Baráti értesítések jönnek – az első ma reggel, közvetlenül nyolc óra után -, hogy egy számomra ismeretlen blogon közel kétszáz kollégámmal együtt agyhalottnak neveztettünk, valamint hazaárulóknak, mivel az orosz agressziót illetően. hangot adtunk a magyar kormánytól eltérő álláspontunknak.
Ha arra gondolunk, hogy a Divina Commedia Inferno részében Lucifer a Pokol legmélyebb pontján három arcával három árulót zabált, Júdás Iskáriótest, Brutust és Cassiust, megnyugodhatunk, mert ezek mind árulók voltak, de nem hazaárulók. Ez utóbbi fogalmat nem is ismerte sem a bibliai héber, sem a görög, sem a latin nyelv. Görögül προδότης (prodótész), később ἀποστάτης (aposztátész – hitehagyó), latinul proditor, perduellis (haza ellensége), héberül בּוֹגֵד (bogéd – hűtlen) vagy מָעַל (maal – árulás), csak a nemzetállamok kialakulásától, azaz a 18-19. századtól vált jogi és politikai jelentést öltve használatossá a fogalom, ám innentől kezdve a szó minden esetben annak kontextusától és használójától kapta meg a jelentését, amely jelentés tehát – értelemszerűen – a használótól függően változott. Ephialtész, Alkibiadész, Catilina, Tarpeia vagy Absalom stb. esetében az árulás nem volt vitatott, ám például Andrej Szaharovot, akit a szovjet rezsim hazaárulónak minősített, a nyugati világban egészen másnak tekintették, s nem véletlenül kapta meg a Nobel-békedíjat. (A példák tetszőlegesen szaporíthatóak.)