Nem bírta tovább: most először szólalt meg egy résztvevő abból a programból, amelyben a tragikus kézigránát-baleset történt – Mandiner-exkluzív

Megszólalt a Mandinernek Boér Zoltán, az Adaptív Védelem Program egyik résztvevője. Ez a képzés az, ahol a Miniszterelnökség 29 éves titkárnője életveszélyes kézigránát-balesetet szenvedett.

Alighanem Ön, illetve mindenki, aki részt vett a képzésben, még a történtek hatása alatt áll. Miért tartotta fontosnak, hogy nyilatkozatot tegyen?

Az elmúlt napokban mindenki próbálta feldolgozni az eseményeket. Zajlanak a hivatalos vizsgálatok, amiket meg kell várni, és csak azt követően lehet majd megérteni, hogy pontosan mi történt. Mindenkit, minden bajtársat és minden kiképzőt is megrendített ez a tragikus baleset. Nehéz erről beszélni. Részemről nem telt el azóta olyan óra, hogy ne gondoltam volna arra a napra, és a sérültekre. Innen is az egész század nevében szeretném üzenni a sérült Bajtársunknak és a kiképzőnknek, hogy gondolatban velük vagyunk, folyamatosan követjük a hogylétüket és várjuk a mihamarabbi találkozást!

Etikai okokból, egyúttal az eljárásra is tekintettel mi, a programban résztvevők, nem reagáltunk és reagálunk a sajtóban, illetve a közösségi médiában elhangzó, sokszor a sérültek emberi méltóságát is mélyen sértő megnyilatkozásokra.

Mire gondol pontosan?

Amit elsőként kiemelnék, azok a biztonságra vonatkozó kérdések. Az Adaptív Védelem Program nem a baleset napján indult, hanem még 2024-ben. Tavaly egy férfi és egy női század vett részt egy három hónapos felkészítésen, amelynek része volt több, egynapos képzési alkalom és egy kéthetes – laktanyai körülmények között végrehajtott – kiképzés. Ennek során sikeresen teljesítettük a tartalékosi képzésben lévő modulok felét. Mivel a program eredményes volt, a résztvevők részéről felmerült az igény, hogy egy újabb képzéssel elérhessük a tartalékos alapkiképzés tudásszintjét. Az idei képzés ennek szellemében, egy 1 hónapos felkészítésből és újabb kéthetes, egybefüggő programból állt. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert a baleset nem a képzés első részében, hanem annak 4. hetében történt, amelyet megelőzően, mintegy 200 órás elméleti és gyakorlati képzésben részesültünk. 

A biztonság részéhez tartozik az is, hogy ezekkel az éles eszközökkel történő gyakorlatok mindig a legmagasabb szintű biztonsági előírások mellett zajlanak. Parancsra cselekszünk. A feladat végrehajtása előtt részletes elméleti felkészítés zajlik, majd utána következik a gyakorlati végrehajtásra való felkészülés. A végrehajtás során végig gyakorlatvezető katona áll a gyakorlatot végző mellett. A gyakorlótéren különböző zónák vannak. Minden utasításra, meghatározott menetrend és protokollok szerint történik. Ahogy már a sajtó is megírta, a kiképzési feladatot a Magyar Honvédség Különleges Műveleti Parancsnoksága hajtotta végre.

Ez a háttér és a profi hozzáállás hatotta át a képzést is, annak minden mozzanatában, amely természetesen igaz a biztonsági intézkedésekre is.

Ahogy az sem állja meg a helyét, hogy ne lett volna ez egy minden mozzanatában szabályozott tevékenység. Magas szintű képzést és figyelmet kaptunk mindvégig.

Arról is lehetett hallani, kényszerítették Önöket a programban való részvételre. Mi az igazság?

A programot több tízezer, a közigazgatásban dolgozó személy számára hirdették meg. 2024-ben az alapozó képzést egy férfi és egy női század végezte el. Közülük összesen 72-en jelentkeztek erre a mostani, következő szintet elérő, a végén önkéntes tartalékosi állományba való helyezés lehetőségét biztosító, második kiképzési fázisra. Azt gondolom, a számok magukért beszélnek.

Azt is hozzátenném, hogy a jelentkezési és felvételi eljáráson, egészségügyi és pszichológiai alkalmassági teszten kellett részt venni. Aki nem volt alkalmas, azt eltanácsolták. A program része volt tavaly és idén is több hónapos egyéni felkészülés, egész napos csapatösszevonások, és ezt követte a kéthetes kiképzés tábori körülmények között. Azt is hozzátenném, hogy az állomány alapvetően felsőfokú képzettséggel rendelkező, motivált, az ország biztonsága érdekében katonai szolgálatot is vállalni kész, elkötelezett, felelősségteljes személyekből tevődik össze.

A programban részt vevő személyek tehát tudták miről szól a képzés, és hogy az fegyelmezettséget és felelősséget igényel. Az is világos, hogy mire egy képzésben résztvevő eljut oda, hogy a második képzési fázisra jelentkezik, és azon részt vegyen, már közel 3 hétnyi kiképzési nap állt mögötte. A programot emellett bármikor el lehetett és el lehet hagyni, bárminemű retorzió nélkül. Sokféle okból, családi, mentális, egészségügyi, stb. Több ilyen esetre is sor került és ezek a személyek ugyanúgy a közösség tagjai maradtak és nem érik őket munkahelyi retorziók sem. Miért is érnék? Amit csináltak az inkább tiszteletet és megbecsülést érdemel. A képzés mostani, második fázisban is az első fázist elvégző állomány fele vesz részt. Itt sincs semmiféle kötelezés. Azt is hozzátenném, hogy a kiképzést egészségügyi szakemberek kísérik végig, ők is tudnak javaslatot tenni a folytatás kapcsán, ha valamelyik résztvevőnél egészségügyi vagy egyéb mentális, koncentrációs problémát észlelnek. Ilyenre is láttunk példát. Ezért is mélyen sértő azt a látszatot kelteni, hogy a programban való részvétel kényszerítés hatása alatt történt volna, vagy történne.

Mi lesz a program és az Önök képzésének a sorsa?

A vizsgálatok eredményeit várjuk meg. A programban résztvevő állomány motivált és fegyelmezett, a kiképzőink kiválóak, a képzési feladatok 80 százalékát teljesítettük. Több napos pszichológiai foglalkozásokon vagyunk túl, ami szintén jó hatással volt az állományra. Sok mindent sikerült átbeszélni. Talán az se véletlen és mutatja az állomány elkötelezettségét, hogy

Nyitóképünk illusztráció. Forrása: Honvédelemi Minisztérium Facebook-oldala