Sok-sok ilyen ártalmas, a magyar zsidóságot újratraumatizáló, másokat csak simán manipuláló nyilatkozat megjelent, majd végigszáguldott Magyarországon a hálásan lihegő sajtó segítségével.
Én örülök, hogy a magyar zsidó értelmiség nem hagyta és hagyja el az országot. Sok barátommal, ismerősömmel sokkal nehezebben tudnék találkozni. De ez persze csak egyetlen ok. Ez a hazájuk, ez a közös hazánk.
De egyszer elvárnék egy bocsánatkérést azoktól a magukat értelmes, érző embereknek tartó íróktól, véleményvezérektől, művészektől, akik végighazudozták és végigrettegték a kilencvenes éveket. És leköpdöstek, lejárattak mondjuk egy Csoóri Sándort. Betlen Jánostól, Verebes Istvántól már hallottam egy-egy gesztust.
Akár Vámos Miklós is kiállhatna. Azért hozom fel őt példának, mert ő felébredt, úgy látom, valamelyest kilépett ebből a játszmából. Dés Lászlótól vagy Bródy Jánostól nyilván teljesen esélytelen elvárni a szembenézést, az önkritikát. De reménykedem. Hiszek az emberekben. Hiszek a magyarokban. Hiszek az írástudókban.”