A magyar zsidó értelmiség 12599 napja el akarja hagyni ezt az országot

„A magyar zsidó értelmiség 12599 napja el akarja hagyni ezt az országot. Döbbenetes. Kiszámoltam. Már csak hatvannégymillió gombóc fagylaltot kell eladnom ahhoz... nem ezt. Azt, hogy a magyar zsidó értelmiség éppen 12588 napja készül arra, hogy elhagyja Magyarországot. Sajnos nem viccelek, ez a tényközlés komoly kutatáson alapul. 

Vámos Miklós író (korábban Vámos Tibor »zenész«, a Gerilla együttes »csillaga«, nem mellékesen Rajk László néhai titkárának, Vámos Tibornak a fia) 1990. októberében már egy amerikai lap magyarországi tudósítójaként nyilatkozott a Kurírnak. Ebben az értelemben átöltözött ő is. Kádergyerekből, szocialista értelmiségiből demokrata lelkiismeret-gombóc lett.  Az interjúban ezt mondta:

A beszélgetés 1990. október elsején jelent meg a korszak talán legaljasabb napilapjában, a Kurírban. Most egy online alkalmazás segítségével kiszámoltam: éppen 12588 napja publikálták. 

Szerencsére ez nincs így. Szerencsére ez hazugság volt. Tökéletesen időzítve. Éppen abban a pillanatban jelent meg ez az interjú is, amikor a magyar kormányt és Magyarországot nagy erőkkel lejáratták. Volt itt hordó-ügy, Nappali hold-ügy, Hanákné-ügy, meg volt Taxisblokád, »Európa segíts!« jajkiáltás Göncz Árpádtól, volt itt minden. 

Sok-sok ilyen ártalmas, a magyar zsidóságot újratraumatizáló, másokat csak simán manipuláló nyilatkozat megjelent, majd végigszáguldott Magyarországon a hálásan lihegő sajtó segítségével. 

Én örülök, hogy a magyar zsidó értelmiség nem hagyta és hagyja el az országot. Sok barátommal, ismerősömmel sokkal nehezebben tudnék találkozni. De ez persze csak egyetlen ok. Ez a hazájuk, ez a közös hazánk. 

De egyszer elvárnék egy bocsánatkérést azoktól a magukat értelmes, érző embereknek tartó íróktól, véleményvezérektől, művészektől, akik végighazudozták és végigrettegték a kilencvenes éveket. És leköpdöstek, lejárattak mondjuk egy Csoóri Sándort. Betlen Jánostól, Verebes Istvántól már hallottam egy-egy gesztust. 

Akár Vámos Miklós is kiállhatna. Azért hozom fel őt példának, mert ő felébredt, úgy látom, valamelyest kilépett ebből a játszmából. Dés Lászlótól vagy Bródy Jánostól nyilván teljesen esélytelen elvárni a szembenézést, az önkritikát.  De reménykedem. Hiszek az emberekben. Hiszek a magyarokban. Hiszek az írástudókban.”

Nyitókép: Facebook