Az adókedvezmények bejelentése mellett a miniszterelnök évértékelőjének egyik legnagyobb port kavart megjegyzése az volt, amit a Pride-dal kapcsolatban tett.
„Önmagában az, hogy egy ilyen elvileg marginális, szubkulturális kérdés a világpolitika színpadára, sportrendezvényekre, Oscar-gálákra és még a magyar belpolitikába is betolakodott, pont azt bizonyítja, hogy létezik egy – valós társadalmi érdekességén és súlyán felül reprezentált – homoszexuális lobbi.
Visszás kicsit az is, hogy az angol pride (büszkeség) szóról mindenkinek az eredeti jelentés helyett ez a különös felvonulás ugrik be. Megtehetnénk persze, hogy az egészről nem beszélünk (én szívem szerint abszolút negligálnám, mert el nem tudom mondani, mennyire nem érdekel, sőt taszít a dolog), rengeteg egyéb olyan szegmense van az életünknek, ami nélkül elvagyunk. Nekem ilyen például a kortárs könnyűzene vagy a pálinkafőzés rejtelmei, de bizonyára mindenkinek megvannak azok a területek, amelyek érdeklődési körén kívül esnek, és semmi kedve hozzá, hogy az idejét ezekre fecsérelje.
Sajnos a szexuális devianciák propagálói annyira agresszíven nyomulnak médiában, kultúrában, politikában, utcán, filmen, irodalomban, divatban, hogy nem lehet teljesen szó nélkül hagyni. Ezért foglalkozik vele a kormány is; kicsit nyűg a számukra, púp a hátukon, de ha nem tennék, átengednék a terepet a vákuumba irgalom – és immár vetélytárs – nélkül benyomuló homoszexuális lobbinak, másrészt a helyzettel elégedetlen polgárokat más politikai erők nyernék meg maguknak, ami a kormánypártokat gyengítené.
Schiffer András – akinek úgy sikerült feladnia az aktív politikus szerepét, hogy továbbra is úgy tekint rá mindenki, mintha az lenne, egyszerre tudja a látszólag teljesen kívülálló szakértő, másrészt a professzionális belső ember imázsát fenntartani – ezúttal a miniszterelnök fentebbi bejelentése kapcsán írt hosszú, jogi és alkotmányos érvekkel alátámasztott cikket a pride – és egyébként mindenfajta véleményszabadság – mellett.”
Kapcsolódó vélemény
A nyitókép illusztráció (Pixabay)
***
Az áprilisi országgyűlési választás után sincs megállás: sorra jönnek az időközi voksolások, amelyek megmutathatják, átrendeződtek-e az erőviszonyok. Lesz, ahol már eldőlt a meccs, máshol izgalmas csaták jöhetnek a közelgő időközi önkormányzati választásokon.
Akkor akarunk feltakarni mindenféle kritika és önálló gondolat nélkül az ún. nyugat, a Sosemvolt Európai Birodalom mögé, amikor az éppen készül darabokra esni. Mintha nem ‘41-ben lépünk háborúba, hanem ‘44-ben. Az utolsó csatlós egyúttal mindig a leghülyébb.
Ezek voltak a Mandiner legolvasottabb hírei április 25-én.
Bizonyítani kívánja, hogy iszonyodik az ÁVH-tól? Akkor talán ne telepítsen ki másokat a szép új házukból azért, hogy beköltöztesse helyükre az elvtársait. És pláne ne hallgassa le a szeretteit. Francesca Rivafinoli írása.
A KDNP-ből három politikus is így döntött.
A leköszönő miniszterelnök megszólalt a megújulásról és a politikai szövetség jövőjéről.
John Feffer szerint a kontinens politikailag több irányba húz, de a választókat a „populista, nacionalista” erők tudják megszólítani.
Szép lassan a hívek számára is láthatóvá válik, hogy a királyuk meztelen.
Az életben maradáshoz nélkülözhetetlen infrastruktúrát egyelőre nagyrészt elkerülték a háborús felek a Közel-Keleten, de bármikor bekövetkezhet a tragédia.
