Eddig róluk beszéltek a legkevesebbet Rákosrendező ügyében – pedig a véleményük nem is lehetne fontosabb

Szeméthegyek, gyanús alakok, drogtanya, pusztuló sínpárok, gaz és mocsok – az elmúlt hetekben képeken és videókon mindent láthattunk arról, milyen állapotok uralkodnak Rákosrendezőn. Vélhetően kívülről fújják, melyik politikus mit gondol a terület jövőjéről, a tervezett beruházásról, éppen ezért ez a helyszíni riport nem arról szól majd, hogy hány méter magas épületekre van szükség, mekkora legyen a zöldfelület nagysága, kell-e villamos, esetleg mi lesz a látképpel a Hősök teréről. Sokkal inkább arról, hogy míg az ország más részeiről nézve ez egy olyan ügy, ami az emberek mindennapjait a legkevésbé sem érinti, addig a Rákos-patak környékén élők jövőjét meghatározza, mi épül vagy mi nem épül Rákosrendezőn.

Az ott töltött órákban arccal, névvel senki nem akart beszélni – akik például a Szent László út vagy a Tengerszem utca környékén élnek, esetleg a Manó büfé a törzshelyük, nem kívánnak a politikai vita szereplőjévé válni.

A sínek felett omladozó gyalogos- és kerékpárhídnál állva, a GPS-t nézegetve az ember alig akarja elhinni, hogy néhány kilométerre van a világ egyik legszebb belvárosától; még közelebb a turisták által körberajongott Hősök terétől; és egyáltalán, egy gyönyörű európai főváros szívében sétál. A hidat kevesen használják, a többség biciklivel, de akár babakocsival is inkább átsétál a síneken, azt biztonságosabbnak tartják – esténként pedig inkább messziről elkerülik a környéket. Azt mondják, amióta felkapták a terület ügyét, és sokan járnak ide megnézni a borzalmas állapotokat, néhány „alvilági figurával” kevesebb mászkál errefelé, de hajléktalanból, bódult állapotú emberből így is van elég.

– tette fel a kérdést egy férfi, aki szintén a közösségi médiában látta, hogy 300 ezer köbméternyi szemét található a területen.

Azon egyébként sok környékbeli meglepődik, hogy mi mindent rejt Rákosrendező: a szemetet, a kiégett autókat, az összeeszkábált sátrakat persze látták, és a legtöbben arról is hallottak, hogy a Budapest Sportaréna maradványainak egy részét itt tárolják, de a harmadik világbeli körülményeket bemutató képekre azért még ők sem számítottak. Ugyanis messze elkerülik a környéket.

Egy nő néhány méterrel arrébb, a kutyáját sétáltatva arról beszélt, hogy irigykedik a nővérére, aki a Péterhalmi erdő mellett él, és ki tudja oda vinni a kutyáit – neki eszébe sem jutna elengedni Rákosrendezőn, ki tudja, mit találna ott.

„Örököltem ezt a lakást, szeretek itt élni, rendesek a szomszédok. De a sínek felé nem megyek, az egy lepratelep” – szögezte le egy huszonéves nő, akinek a párja fotós, néha nappal készített képeket a környéken, de azt mondja, még akkor sem biztonságos. A nő egyébként azt is fejtegette, vajon milyen munkahelyek jönnek létre az új területen, ő ugyanis szívesen dolgozna közelebb az otthonához, de ez jelenleg elképzelhetetlen, látva az itteni viszonyokat.

Akadt olyan férfi a sportpályák közelében, aki elárulta, ő eddig alapvetően támogatta Karácsony Gergelyt, de nem érti, miért csak most kezdett el foglalkozni Rákosrendező ügyével, és miért akadályozná meg a terület rendbetételét anélkül, hogy reális alternatívát mutasson fel. Ő azt hozta fel érvként, hogy ezermilliárdos fejlesztésekről hall,

Természetesen egynapnyi ottlétből messzemenő következtetést nem lehet levonni, de azoknál, akikkel tudtunk beszélgetni, nem tapasztaltunk Ligetvédők-típusú ellenállást, hiába szeretnék ezt kiprovokálni a baloldali politikusok. Mert bár a megálmodott végcél különbözik, a legnagyobb vágy ugyanaz: tűnjenek el végre Rákosrendezőről a szeméthegyek, a gyanús alakok, a drogtanya, a pusztuló sínpárok, a gaz és a mocsok. 

Fotók: Szecsődi Balázs