A Nézőpont Intézet felszólítja a közélet minden, magyar és külföldi szereplőjét, hogy a továbbiakban tartózkodjon a Transparency International Korrupció Érzékelési Indexére való hivatkozástól, mert az hiteltelen, téves módszertanon alapul és téves következtetésekre jut – Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője ezt január 15-i sajtótájékoztatóján mondta, amelyen bemutatták az intézet legújabb elemzésének eredményeit.
A Nézőpont Intézet a Transparency International korrupciós indexének módszertanát vizsgálta meg és több meghökkentő problémát is talált, amelyek önmagukban is elegendőek lennének arra, hogy komoly körökben a Transparency jelentései ne képezhessenek hivatkozási alapot.
Azontúl, hogy a Transparency valójában nem a korrupció szintjét méri, hanem egyes szakértők szubjektív véleményeit értékeli, még csak nem is saját felméréseket vesz alapul, hanem más szervezetek kutatásait. Azonban itt nem állnak meg, ugyanis szürreális módon, a tudományos sztenderdeket teljesen figyelmen kívül hagyva előfordul, hogy ezek a szervezetek visszahivatkoznak a transparency-s indexre.
S ha mindez nem lenne elég, a Nézőpont egy olyan összefüggésre is felfigyelt, amely akár a „korrupció korrupciójának” is tűnhet: a Transparency szerint legkevésbé korrupt országok pont a Transparency fő finanszírozói.
Mráz Ágoston Sámuel szerint ez az összefüggés felvet kérdéseket, például, hogy az ezen országok által elutalt összegek, nem „védelmi pénznek” számítanak-e. „A Transparency szerint a világ kilencedik legkevésbé korrupt országában, Németországban a Cum-Ex adócsalási botrány árnyékolta be az ottani kormányt, miszerint tőzsdei vállalatok osztalékfizetése után fizetendő adót törvénytelen módon igényelték vissza az érintettek, s ez az ügy a mai napig napirenden van Olaf Scholz érintettsége miatt. A vádak szerint ez a séma akár 66 milliárd dollárral is megkárosíthatta az adófizetőket Európa-szerte. Hamburg városvezetőjeként a mai német kancellár, Olaf Scholz a gyanúba keveredett Warburg Banknak 47 millió eurónyi adóvisszatérítés kifejezését nem akadályozta meg, amelyet a banknak a botrány kirobbanása után vissza kellett fizetnie. Az üggyel kapcsolatban a törvényhozó testület vizsgálóbizottsága több alkalommal is kihallgatta Olaf Scholzot” – olvasható az elemzésben, hogy csak egy példát említsünk.
A Nézőpont Intézet megállapításai
1. A Korrupció Érzékelési Index nem a Transparency saját felmérése: bár a korrupciós rangsor kapcsán a média gyakran a Transparency felmérésére hivatkozik, valójában tizenhárom másik index kimazsolázott részeredményeit összesíti, amelyek egyébként az országok eltérő körét, eltérő célokkal, és a korrupciót is csak érintőlegesen, azt is eltérő értelmezéssel vizsgálják.
2. A Korrupció Érzékelési Indexnek semmi köze a korrupció mértékéhez: a Transparency és a közleményeit kritikátlanul átvevő média is valótlanul állítja, hogy az index a korrupciót méri. Valójában gondosan kiválogatott személyek véleményén alapuló pontszámok alapján készül az országok rangsora.
3. Egy szűkkörű, elfogult szakértői zsűri ítéli meg az országokat: az úgynevezett „Magyarország-szakértők” ugyanazon baloldali szakértői véleményhegemóniához tartozó személyek, akik nemcsak egy irányba elfogultak, de adott esetben nem is a korrupcióval kapcsolatos tudományterület szakértői.
4. A Transparency és adatdonor indexei körbehivatkozzák egymást: a World Justice Project Rule of Law Indexe és a Freedom House is a Transparency-re mutat hivatkozási alapként korrupcióval kapcsolatos pontszáma meghatározásakor, melyet végül ismét felhasznál a Transparency.
5. Országonként különböző és eltérő számú indexet vesznek figyelembe: 10-nél több index egyik ország esetében sem szolgáltat részpontszámokat, 13 ország esetében viszont csak 3 részpontszámból tudtak a rangsorhoz pontszámot előállítani. Az adatforrások eltérő száma miatt különböző súllyal esnek számításba az egy-egy szervezettől átvett értékelések.
6. Az éves index országonként eltérő éveket vesz alapul: bár az éves rangsor éves korrupciós szintről számol be, a 2023-as rangsor alapjául szolgáló személyes vélemények valójában 2019 és 2023 közötti időszakra vonatkozóan fogalmazódtak meg.
7. A Transparency szerint legkevésbé korrupt országok a Transparency fő finanszírozói: a Transparency-t finanszírozó, liberális vezetésű országok rendre kiválóan szerepelnek a szervezet rangsorán, annak ellenére, hogy azok hangosak a valódi állami korrupciós ügyektől. Ez az ellentmondásos helyzet felveti a maffiában jellemző „védelmi pénz” szedésének látszatát.
8. Magyarország valójában az EU 27 tagállama közül a 7. legkevésbé korrupt – az EU hivatalos felmérése szerint. Az Eurobarometer felmérése alapján hazánkban az EU-átlagnál jobb a kormány korrupció elleni küzdelmének megítélése (HU: 37 százalék, EU: 30 százalék), amely az EU-rangsorban a hetedik legjobb eredmény.
A teljes elemzést a Nézőpont Intézet oldalán közzétett linken keresztül éri el.
A Nézőpont elemzése arra is rámutat, hogy
az EU hivatalos felmérésének eredménye a szöges ellentétét mutatja annak a képnek, amelyet a Transparency sulykol a magyarországi korrupciós helyzetről (lásd a fenti keretes írásunkban).
Ráadásul az Eurobarometer kutatása reprezentatív felmérésen nyugszik, míg a Transparency indexe egyáltalán nem. Azt pedig a Nézőpont elemzésében tételesen kimutatja, hogy
a Transparency indexe elfogult, a magyar kormánnyal szemben kritikus szereplők véleményein alapul.
Mindezen visszásságok ellenére a Transparency indexe olyan hivatkozási pont lett, melyre mutogatva országokat elmarasztaló jelentések születnek az EU-ban, vagy akár kormánytagokat tesznek szankciós listára az Egyesült Államokban, de Mráz Ágoston szerint Magyar Péter is a Transparency munkásságának köszönheti, hogy Magyarországot rendre az EU legkorruptabb országaként jellemezheti.
Lapunknak Hack Péter jogász korábban ezzel a jelenséggel kapcsolatban úgy fogalmazott: „Teljesen általános jelenség lett, hogy a különböző nemzetközi dokumentumokban kritika nélkül civil szervezetek jelentéseiből dolgoznak, és tényként írják le, ami valójában a vitában csak az egyik fél véleménye. Az Európai Unió dokumentumaiban rendszeresen ez érhető tetten. Ezeknek a – civil szervezetektől átvett – állításoknak egy része helytálló, jogos kritika, egy másik része viszont téves vagy kifejezetten olyan ideológiailag meghatározott álláspont, ami természetesen vita tárgya lehetne. Viszont
ezeket a szervezeteket nem a vita egyik résztvevőjeként kezelik, hanem rendre döntőbíróként szerepelhetnek, ami nem helyes.