30 éves lett a félig vajdasági Nevergreen, ezt pedig új albummal és koncerttel ünnepelte a hazai doom- és gothic-élet talán legismertebb zenekara. A Harag és remény ráadásul méltó megjelenése a csapatnak.
Nyitókép: Böjtös Gábor, Nevergreen: Harag és remény
„Újra nyergeli lovát a barbár, Zászlaján éhes bálvány.” – szólt annak idején, 1994-ben az Ámok, amely jó eséllyel úgy beleégett a hallgatók memóriájába, hogy ma is hiba nélkül énekelnék a refrént, miszerint „Hiába építesz kőkatedrálist, Hiába száll a szó mindenkihez.” Persze 16 évesen egészen más a zene, a műfaj, a szöveg megítélése, és erre 46 évesen kellett nekem is rájönnöm.
Hiszen itt nem az Ossian-féle rock katonái újra együtt vannak-jellegű dalszövegről van szó, hanem a háborúról, amit Matláry Miklósék már jól ismernek, elvégre Jugoszláviát egy polgárháború szakította szét.
A 12. stúdióalbum, ami a 2017-es Monarchia óta a banda első új lemeze, azonban nemcsak a szomszédban zajló háborút mutatja be, hanem számos eseményt és elvont, átértelmezett helyzetet a világból. Éppen ezért sem a szövegek, sem a dalok terén nem érdemes új irányvonalat, egy vidámabb stílust várni a Nevergreentől.
Ezt is ajánljuk a témában
Október 13-án érkezik Magyarországra a 40 éve aktív Nick Cave and the Bad Seeds, méghozzá a Wild God album apropójából, amely ismét egy új színt jelent a palettán.
Ezt egyébként már a borító is előre jelzi, ami amúgy az egyik legjobb eddig. Köhler Ágnes munkája kimondottan igényes, ráadásul benne van a zenekarra jellemző stílus és a korábbi albumborítók egyedi jellemzője. Kellően sötét és egyben izgalmas karaktere van az illusztrációnak, és ezt a karaktert viszi tovább a teljes lemez is, miközben kimondottan harapós, metalos riffek jellemzik – sőt, nagyon úgy tűnik, hogy ezek állnak a legjobban a Nevergreennek.
Így például a Miénk a Föld, A fény ha győz, a címadó Harag és remény és a Hideg fém egyaránt a lemez legjobb dalai közé tartoznak, már csak azért is, mert ha ezek a súlyos gitártémák megdörrennek, onnantól nehéz másra odafigyelni.
Az eredeti úttól eltérő és idegen kísérletezéstől szerencsére búcsút vett a zenekar, így nincsenek női áriák és túlzott művészieskedés, emiatt a Harag és remény valahol az első Game Over és a második Az éj szeme albumokkal vonható párhuzamba. Nyers erő és ezzel együtt kellemes dallamok jellemzik, Bob Macura egyedi és nagyon is szerethető hangjával együtt, ami nemcsak egy dörmögés, hanem a műfajhoz illő egyedi vokál, néha már-már hörgésnek tűnve.
A Miénk a Föld utóbbira talán a legjobb példa, ahol a kimondottan erős riff mellett Macura teljesen elengedi magát, amivel a lemez legjobb pillanatait sikerül megteremteni, mielőtt a billentyűvel támogatott dallamok a haragot elűzve reményt adnak.
Érdekes egyébként, hogy bár itt-ott érezni egy-egy nemzetközileg is elismert zenekar hatását (a nyitó Haldokló világ dallamvilága például egy az egyben idézi az In Flames egyik legnagyobb slágerét, az Only for the Weaket), akár a Nightwish is beugorhat a hallgatónak (az Őrizlek dalomban témája kicsit Dead to the World), összességében egy teljesen egyedi hangzás- és dallamvilággal rendelkezik a 30 éves zenekar. Ami olyan, mint a biztos állandó a folyton változó világban.
Ezt is ajánljuk a témában
Harminchat évnyi dalszerzői-előadói pályafutásának meghatározó állomása lehet Ákos első dupla stúdióalbuma, mely huszonkét felvétellel tölti meg az Északi és a Déli oldal lemezeit.
Felesleges is volna mást várni. Valaki azt mondta, hogy a Nevergreen az a zenekar, amelytől ha egy albumot hallottál, akkor az összeset hallottad, és ugyan ezt a kijelentést erős sarkításnak érzem, egy kis igazság azért van benne. De ez annak is köszönhető, hogy könnyedén, elsőre is felismerhető stílusa van a bandának, az meg mindenképpen pozitívum. Akár a dallamos és könnyen énekelhető refrénnel rendelkező Nőj, sötét magány, akár a Harag és remény indul,
egyből felismerjük, hogy a 30 esztendős zenekar szólalt meg a lejátszóban, és valahol ez egyszerre pozitívum és negatívum. Pláne annak tükrében, hogy a tagok nem is együtt vették fel a lemezt, hanem részben zentai stúdióban, részben Szabadkán és Németországban.
Emiatt és mert a Harag és remény kimondottan jó album lett, gond nélkül tudom ajánlani a lemezt a rajongóknak és akár azoknak is, akik csak most ismerkednének egy egyedi és kifejezetten szerethető magyar metalzenekarral. A lemez hangzásvilága kellőképpen erős és tiszta, a dalok többségükben jók és emlékezetesek (feldolgozásként ezúttal Billy Idol és a Speed került a korongra), emiatt a 2024-es album gondolkodás nélkül odatehető a Nevergreen legjobbjai közé.
Ezért tehát megérte 7 évet várni, illetve a Harag és remény méltóképpen ünnepeli a 30 éves zenekar kerek évfordulóját. Mondhatni, nemhogy húszezer, de 30 és 7 év sem volt hiába.
Egy rövid interjú erejéig sikerült elkapnom Matláry Miklóst is, következzenek a válaszai:
A Fény, ha győz telitalálat, akár zeneileg, akár a szövegét nézzük. De most akkor vegyük utóbbit. Szerinted most, ma, 2024 végén győzelemre áll? Sőt, a hazugságok tengerében egyértelmű, hogy ki melyik oldalon áll?
Nehéz ezt meghatározni, mint ahogy a szövegben sincs egyértelműen leírva. A fény, ha szimbolikusan nézzük, az emberi történelem folyamán ritkán győzött, és ha igen, az sem volt tartós. Az sem egyértelmű, mint ahogy nem is volt soha, hogy ki melyik oldalon áll. Machiavelli világában élünk. De a remény mindig életben tart.
1994-ig kell visszamenni ahhoz, hogy mai szemmel értelmezzük: az Ámok kőkatedrálisai még állnak, de a szó talán még inkább hiába szól mindenkihez. Mi lehet szerinted a megoldás?
A kőkatedrálisok örökké épülnek az ember lelkében, csak építeni kell őket. Mint Gaudi kőkatedrálisa, a Sagrada Familia Barcelónában, a való világban. Akkor is ujra és ujra kell építeni, ha lerombolják őket. Soha nem építed hiába a lelki kőkatedrálist.
A szavaknak viszont egyre kevésbé lehet hinni. Konkrét megoldás nincs, de az egyik megoldás lehet az hogy soha nem szabad feladni. Trumpot idézve „never ever give up!”
Mi a legfontosabb személyes érzésed a Harag és remény albumról, az album kapcsán?
Maga a harag és remény. Ezen kívül zeneileg egy nagyon modern hagzású, „zúzós”, sötét, erős metal album, amire büszkék lehetünk.
Soha nem érezted úgy, hogy alapvetően változtatnál a zenekar műfaján, hangzásán vagy szövegvilágán? Rengeteg régi banda egészen máshol tart, mint ahonnan a kilencvenes években indult.
A szövegeket ketten írjuk Bobbal. Nem gondolkodunk soha előre hogy most milyen szöveget írjunk, ez jön belőlünk. Ilyen irodalmon nőttünk fel, és egy olyan országban születtünk és nőttünk fel amelyet egy értelmetlen és véres, 200 000 emberéletet követelő polgárháború robbantott szét, melyet egyes politikusok okoztak, nem a manipulált nép. Ez nyomot hagy az ember lelkében. Zeneileg a Nevergreen állandóan változott, nincs eklektikusabb metal zenekar tőlünk magyarországon.
Kezdtünk a gothic – doom metállal (Game over, Az éj szeme, Ámok). jött egy gothic – doom – power metal korszak (Ősnemzés, Erős mint a halál, Új Birodalom), utána szimfónikus metal elemeket kevertünk hozzá (Karmageddon, Vendetta), melyek a Monarchia albumon már elmaradtak, a legújabb pedig a gothic – power – doom – HC műfaj az új Harag és remény albumról. Melyhez nagyon erős klipeket készített a dobosunk, Szabó Endre.
Végül, ha már kilencvenes évek és indulás. Mit üzennél ma az akkori énednek és min nem változtatnál? Szerinted mik a legfontosabb különbségek az akkori és a mai világgal, zenei iparral kapcsolatban?
A ‘90-es évek határozottan kedveztek a Nevergreennek, mivel a gothic metal népszerűsége akkor igen magas volt. Akkor is, ha mi nem voltunk soha egy tipikus gothic metal zenekar, sokkal több doom elem volt a zenénkben, már a kezdetektől. „Zúzúsabbak” is voltunk az átlagos gothic metal zenekaroktól. De Magyarországon akkor nem nagyon volt gothic metal zenekar, így minket kiáltottak ki annak, amit mi el is fogadtunk. És a Game over egy stilusteremtő album lett Magyarországon.
Nehéz így utólag megmondani, mit üzennék magamnak. Ami a politikát, történelmet illeti, sajnos nekünk volt sok mindenben igazunk, ha a szövegeket nézzük, mint pl. az Új sötét kor album. Biztos változtatnánk egyes dolgokon, de a lényeg ugyanaz maradna. Zeneileg is, szövegileg is. De azt tudom, mit üzenjek az olvasóknak: aki az ilyen zenét szereti, kövesse a Nevergreen facebook oldalát, ott megtaláljátok, a naprakész infókat a zenekarrol. És nézzétek meg a Haldokló világ klipet. Sajnos aktuális a szövegvilága.
Most azt érezzük feladatnak, hogy azt a népszerűséget, aminek a Nevergreen örvendett a ‘90-es években, vissza kell hoznunk. Mert ezt a zenekar is megérdemli, de még inkább a rajongók, akik kitartottak mellettünk három évtizeden át. Nekik örök hála.
Make Nevergreen great again. Non Omnis Moriar.
Mindjárt itt a karácsony, és ez a legnagyobb vágyam: legyen békesség, jó lenne az egész világban, de legalább itt, Magyarországon; olyan szép ország a miénk, és olyan sok benne a tehetség, erre kellene inkább koncentrálni a sok energiapazarló küzdelem helyett – mondja az idén kilencvenéves Bodrogi Gyula. Ünnepi beszélgetés a bokszmeccsekről, a siker kiszámíthatatlanságáról és az örökre velünk maradó csodákról.
Interjút adott a korábbi főpolgármester.
A zenész őszintén értékelte a kormányfő törekvését a békére, miközben az EU-t komoly kritikával illette.
Izgalmas időszakot értékelt a miniszterelnök, aki kijelentette: Brüsszel elszakadt attól a valóságtól, amelyben élünk!
Olekszandr Szirszkij tábornok egy interjúban számolt be az ukrán haderő döntésének hátteréről.
A műhelyekben bármilyen járművet átalakítanak frontszolgálatra, a felesleges karosszériaelemeket eltávolítják és helyükre vaslemezeket, rácsokat hegesztenek vagy gumiabroncsokat aggatnak.
Óriási változás állt be január óta az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos közhangulatban.
December 28-án új korszakba lépnek elektronikai eszközök az Európai Unióban.
