„Mindez nagyon biztató, de a fő kérdés az, hogy ezek a nyugatias modernitás élősködő létszerveződési módján – legalább is taktikailag – belül maradó narratívák meddig juthatnak el reformálni igyekvő lendületükkel. Mert ha rákérdezünk arra, hogy mit és hogyan szeretne »konzerválni« (hisz konzervatív irányzatról van szó), illetve mit, hogyan és főként mivé szeretne reformálni, vagyis visszaalakítani, akkor eljutunk a harmadik nagy történetmesélési nyalábhoz. Ahhoz a »valamihez«, amelynek ontológiai törekvéseit a tradicionális szakralitáshoz való visszatéréssel lehetne leírni.
Ez a narratívanyaláb azonban már nemcsak a nyugatias modernitás elmúlt félezer évének parazitizmusát kívánná reformokkal elviselhetővé tenni, hanem az egész elmúlt háromezer év deszakrális lejtőjét és e lejtőről való visszafordulás lehetséges történetét próbálja elbeszélni. Az emberi létezés jövője döntően attól függ, hogy az ezt lehetővé tévő szellemi energiák milyen állapotban vannak. Ha a sokszor hivatkozott Egy mondat a zsarnokságról című Illyés Gyula-vers drámai üzenetén elgondolkodunk, vagyis, ha »hol zsarnokság van, ott zsarnokság van, mindenki szem a láncban, te magad is zsarnokság vagy«, akkor vajon elbeszélhető-e még ez a történet, és az ezt elbeszélni képes narratíva nyomán épülhet-e újra uralkodó társadalmi valóság? Lehet-e ez a legjobb »sztori«, és lehetnek-e az emberi lét legjobb történetmesélői, akik ezt a fordulatot elbeszélik és véghez viszik, és persze, hogy mit szól ehhez a mai világot uraló, »nem létező« erő?
E kérdésekre nincs válasz, de az új évben majd lehet.”
Nyitókép: Képernyőfotó
***