Azt mondja a nagyon tudományos ember, hogy önplágium
Halkan nevessetek, mert proliknak tűntök, ha hangosan teszitek.
A videójátékos jelenetet háborús valóságnak benéző Rácz András a sokadik próbálkozása után arra jutott, Orbán Balázs ugyanúgy hivatkozott magára a doktorijában, mint ahogy Rácz András tette.
Újabb poszttal jelentkezett Rácz András Orbán Balázs doktori disszertációjával kapcsolatban. A balliberális sajtó kedvenc Oroszország-szakértője sokadik próbálkozásra, másfél hét erőlködés után csupán annyi kivetnivalót talált Orbán Balázs doktori disszertációjában, hogy a politikus egy korábban általa és szerzőtársa által írt tanulmányra megjelölés nélkül hivatkozik a doktori tézisfüzetben és a disszertációban.
Ahogy azt szerdán megírtuk, az, hogy egy szerző egy korábban általa írt cikkre, tudományos publikációra külön megjelölés nélkül hivatkozik a doktorijában, elég gyakori jelenség a tudományos világban. Annyira nem ritka ez, hogy maga Rácz András is ezt tette a saját doktorijában.
Az alábbi két példa mutatja, hogy Rácz András doktori disszertációjában olyan szövegrészek szerepelnek, amelyeket egy – vélhetőleg – hasonló időben készült másik tanulmányában is felhasznált. Ráadásul egyik esetben sem található utalás arra, hogy hivatkozna „saját magára”, a szövegek korábbi forráshelyére. Rácz András 2008-as doktori értekezésének 38. oldalán egészen pontosan az alábbi szövegrész szerepel:
A szöveg az angol eredetiben használt »might« kifejezést alapul véve azt jelenti, hogy a CFSP idővel vagy elvezet a közös védelemhez, vagy nem. A szerződés nem lépett, nem léphetett túl ezen a kétértelmű megfogalmazáson, mivel a nemzeti szuverenitás egyik kulcselemét jelentő védelmi önállóságról a tagállamok nem szándékoztak lemondani.”
Ezzel párhuzamba állítva Rácz András 2008-as, a Biztonságpolitikai Szemlében publikált „Az ESDP fejlődésének első évtizede” című tanulmányának 45. oldalán az alábbi szövegrész szerepel:
A szöveg az angol eredetiben használt „might” kifejezést alapul véve azt jelenti, hogy a CFSP idővel vagy elvezet a közös védelemhez, vagy nem. A szerződés nem lépett, nem léphetett túl ezen a kétértelmű megfogalmazáson, mivel a nemzeti szuverenitás egyik kulcselemét jelentő védelmi önállóságról a tagállamok nem szándékoztak lemondani.”
Valamint könnyen találhatunk ehhez hasonló, egyértelmű példát ugyanezen az oldalon, mikor Rácz András 2008-as doktori értekezésének 38. oldalán az alábbi szövegrészhez érünk:
A maastrichti szerződés tehát nem rendelkezett a közös védelem kialakításáról. Az 1996–1997-ben a szerződés megreformálására tartott kormányközi konferenciák egyik fontos eleme volt, hogy a CFSP-n belül konkrét védelmi jellegű intézkedések szükségességét hangsúlyozták.”
A 2008-as, a Biztonságpolitikai Szemlében publikált „Az ESDP fejlődésének első évtizede” című tanulmány 45. oldalán ezt is megtalálhatjuk:
„A maastrichti szerződés tehát nem rendelkezett a közös védelem kialakításáról. A szerződés megreformálására 1996–1997-ben tartott kormányközi konferenciák egyik fontos eleme volt, hogy a CFSP-n belül konkrét védelmi jellegű intézkedések szükségességét hangsúlyozták.”
Az Orbán Balázs doktoriját először a 444 és Polyák Gábor, az ELTE tanszékvezetője kezdte el támadni. Polyák nem is tagadja, hogy nyíltan politikai alapon támadja Orbán Balázs PhD-védését. Aztán színre lépett Rácz András is, ő viszont az elmúlt hetekben valamilyen szakmai, technikai, eljárásbeli hibát igyekezett találni, noha maga az egyetem is cáfolta több próbálkozását.
Először azzal jött elő, hogy Orbán Balász valójában nem is védhetné meg PhD-dolgozatát, mert túl sok idő telt el a doktori képzés kezdete óta. Hogy ez miért nem stimmel, arról Szilvay Gergely a Mandineren írt hosszú cikket, de az ELTE is helyretette Ráczot.
Ezután következett a próbálkozás a PhD-dolgozathoz kapcsolódó, kétnyelvű tézisfüzet metaadataival, amire az ELTE ugyancsak reagált. Leszögezték: az egyetem a doktori eljárás során a jelölt által beadott dokumentumok tartalmát értékeli szakmai szempontok alapján, az elektronikus file-ok metaadatait nem vizsgálja. Továbbá: a „doktori eljárás fontos célja, hogy a bírálóbizottság meggyőződjön a jelölt felkészültségéről, a doktori dolgozat témájában való jártasságáról, és ennek során arról is, hogy a disszertáció a jelölt saját szellemi terméke”.