Nyitókép: Juszt László Facebook-oldala
„Juszt nem bír leállni, hiszen ő mindenhez is ért. Valamiért a baloldalon hemzsegnek az ilyen figurák. Megérne egyszer egy komolyabb elemzést, hogy miért van ez így. Egy biztos, azért szítja a tüzet és gyűlölködik a Facebook-oldalán szinte megállás nélkül, mert megszokta, hogy a régi rendszerben mindent megtehetett. Ünnepelt tévés volt, ő volt a „kezitcsókolom” riporter, aki látszólag rázós témákat feszegetett, de közben természetesen pontosan tudta, hol meddig mehet el. Ezt a pozícióját egy darabig még tartani tudta a rendszerváltás után, majd parkolópályára került. Orbán Viktor megszállott ellenfele lett.
Korábban már megírtuk, hogy Juszt jó baloldali katonaként teszi a dolgát, rendszeresen posztol, hozzászól, értékel, kinyilatkoztat, ahol tudja, kritizálja az Orbán-kormányt. Hol az egyházakat támadja, hol Kocsis Máté kerül a célkeresztjébe, hol a focipalántákat minősíti, hol pedig orosz zászlónak nézi a magyar lobogót. De sikerült neki nagyon csúnyán belerondítani még a márciusi nemzeti ünnepünkbe is, természetesen a Most vagy soha! című film került a céltáblájára.
Gyakorlatilag valamennyi posztja ezer sebből vérzik, amit rendszeresen a tőle megszokott alpári stílusban ad elő. Mostani bejegyzésében magát gazdasági szakembernek beállítva írja le a véleményét Orbán Viktorról:
»Orbán – mint már annyiszor – bebizonyította alkalmatlanságát a vezetésre, amikor a friss gazdasági adatokat értékelve elmondta, hogy »a probléma a kereskedelemmel van, nem azért gyárt Magyarország kevesebbet, mert nincs jó gyára, munkása, technológiai színvonala, hanem azért, mert kicsi rá a kereslet.« És itt van a gubanc! Egy fröccsöntő kisiparos is tudja, hogy csak azt érdemes gyártani, amit el is tud adni. A vevőt nem lehet megerőszakolni, hogy azt vegye, amit én gyártok. A vevő azt veszi, amire szüksége van. Kínálhatok neki csodás francia krémest, de ha a dobostortát szereti, akkor a krémes ott fog megsavanyodni a pulton… Ha ezt az egyszerű igazságot valaki nem képes felfogni, akkor egy dologban lehet csak biztos: a csődben.«”