Alkoholistaként, elfeledve halt meg a Sztahanov-modell névadója
2024. november 05. 11:28
A donyecki bányász, Alekszej Sztahanov Sztálin halála után már nem volt fontos.
2024. november 05. 11:28
8 p
0
0
19
Mentés
Nyitókép: Sztahanov hős bányászként és idős korában. Fotó: Arcanum/Új Világ/Ország-Világ
1977. november 5-én csupán rövidhírben írták meg a hazai lapok, hogy 72 éves korában meghalt Alekszej Sztahanov, a szocialista munka egykori hőse. Azt már nem tették hozzá, hogy idős korában az alkohol rabja lett. Ma már tudjuk, Sztahanov a sztálini propaganda terméke volt. A történet szerint 1935. augusztus 31-én a donyecki bányában dolgozó férfi az 5 óra 45 perces műszak során nem kevesebb, mint 102 tonna szenet bányászott ki egymagában, a tervezett mennyiség 14-szeresét.
Sztahanov valóban a donyecki bányában dolgozott vájárként azon az estén, ám utóbb az is kiderült, a rekorddöntésben több bányász is segítette.
Sztahanov pillanatok alatt a munka hőse lett. A párt intézkedett, hogy kapjon egy teljesen berendezett lakást, amelybe a telefont is bevezették, elmehetett a feleségével egy hétre üdülni és Donyeck összes színházában és mozijában is ingyenjegy várta. No meg maga Sztálin Moszkvában.
„Drága Elvtársak! Szívünk mélyéig megrendített bennünket drága tanítónk, vezérünk és felszabadítónk, Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs halála” – így búcsúzott a Rákosi-rendszer a moszkvai gazdájától.
A szovjet lapok nagy terjedelemben foglalkoztak a szocialista termelés csodájával, s azt is megírták, Sztahanov 1905-ben született, még a cári Oroszország egy kis falujában, és a rendszer rabszolgájaként élt. 1917-ben viszont „Sztahanov szeme előtt játszódott le a világtörténelem legnagyobb jelentőségű tömegmegmozdulása: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom” – írták a lapok. Sztahanov azt is elmesélte, milyen volt a nagy találkozás a szeretett vezérrel, Sztálin elvtárssal: „Megérkeztünk a Kreml-be. Mindenki az elnökségi asztal közelében igyekezett helyet foglalni, mivel tudta, hogy ennél az asztalnál új majd Sztálin elvtárs. (…)
Néztem Sztálin elvtársat, ő pedig vidáman mosolygott felénk, tapsolt és üdvözlésünkre felemeli jobbkezét. Sokáig nem tudtunk megnyugodni”
– fogalmazott nem kevés pátosszal a vájár, aki szerint semmi titok nem volt abban, hogy egy műszak alatt 102 tonna szenet termelt ki, mint mondta: „Ennyit termelhet minden tapasztalt fejtő, aki uralja munkája technikáját.” És ez volt a kulcsmondat.
Sztálinék ugyanis bevezették a Sztahanov-modellt, ha valaki pedig nem csatlakozott, akár az életével is fizethetett. Még ebben az évben ugyanis Cseljabinszkban halálra ítéletek egy bányamérnököt, öt másikat pedig 10 év fegyházra ítéltek, mert szabotálták a Sztahanov-mozgalmat.
Sztahanov pillanatok alatt szimbólummá vált, ő lett a proletár dolgozók első számú példaképe a Szovjetunióban. A sztálingrádi traktorgyár dolgozói is jó sztahanovistának bizonyultak, a rádióban elhangzó Sztálin-beszéden felbuzdulva az éjjeli hét órás műszakban nem kevesebb, mint 180 traktort szereltek össze. 1942-ben elterjedt Magyarországon, hogy Sztahanov elesett a II. világháborúban, a nekrológjában azt írta az egyik magyar lap, hogy „a valóságban nem példaképnek tették, hanem egyszerűen kísérleti nyúlnak használták fel a nagyobb haszon és kevesebb bér jegyében.” A halálhíre nem volt igaz, 1945-től, szovjet utasításra pedig Magyarországon is elkezdték hirdetni Sztahanov legendáját. Az Új Szó például ezt írta:
Sztahanov neve ma már fogalom. Teljesítménye példa és útmutatás milliók és milliók előtt, akik a Sztahanov-mozgalom zászlói alatt menetelnek.”
Napra pontosan 40 éve halt meg Leonyid Brezsnyev, szovjet pártvezető, aki a puritánság jegyében több mint ötven autót számláló gyűjteményt halmozott fel. Az ő halálhíre miatt nem került börtönbe magyar újságíró, nem úgy 1953-ban, amikor Sztálin betegségéről írtak.
Ugyancsak az Új Szó írta két évvel később, hogy a szerkesztőségbe naponta tucatjával érkeznek a munkások levelei, akik a sztahanovi módszert szeretnék elsajátítani. Sztahanov maga válaszolt, mikor a brit Tribune nevű lap nem hitt a történetének és a Sztahanov-rendszert kényszermunkaként aposztrofálta: „Önök bizonyára tudják, hogy a kimagasló eredményeket elérő munkások a Szocialista Munka Hőse kitüntetésben részesülnek, a sajtó róluk ír, dalokban megéneklik őket. Kérdem önöktől, őszintén, lehetséges volna e kénszermunkát ilyen módon magasztalni?” – kérte ki magának a gyanúsítgatást a szovjet munka hőse. Maga Sztálin is szót kért, aki szerint
Napra pontosan 100 éve született Hidegkuti Nándor, az Aranycsapat csatára, aki az édesapja vitézi címe miatt bajba is kerülhetett volna a kommunista rendszerben, ám Sebes Gusztáv közbenjárásával sztahanovistát „csináltak” az édesanyjából, így nyugodtan rúghatta a gólokat.
„ha az élet nálunk nehéz, csúnya, szomorú lenne, akkor Sztahanov-mozgalmunk sem volna.”
Sztálin 1953-as halála után Sztahanov sem lett már annyira fontos. 1957-ben az Érdekes Újság munkatársa meglátogatta Moszkvában az akkor 52 éves férfit, aki egy lakótelepen élt a családjával. Mint elmondta, a Központi Bizottság irodájában dolgozik és munkaverseny-ügyekkel és díjak odaítélésével tölti a napjait. Sztahanov nem felejtette el megemlíteni a beszélgetés végén, hogy „ha hazaérnek, adják át forró üdvözletemet a magyar bányászoknak.” A munka elfeledett hőse, akiről mindenki tudta Moszkvában, hogy az alkohol rabja lett, végül 1977. november 5-én, 72 éves korában halt meg. A halálhíre elsiklott. Már nem volt rá szükség...
A dorogi vájárból Rákosi Mátyás országgyűlési képviselőt csinált és Kossuth-díjat adatott neki. Akkor rendszeresen írtak Elekes Ferencről a lapok, a permetlével elkövetett öngyilkosságát viszont elhallgatták.
Hogyan lett egy '56-os forradalmárból Kádár ügynöke, aki még a saját feleségéről is jelentett? Tragikus és fordulatokkal teli történet a forradalom utáni megtorlás korából.
Az ember egy kicsit minden alkalommal visszahőköl, amikor újra és újra szembesül vele, hogy működik a globalista baloldal tenyeréből evő és a seggét nyaló sajtó.
A legizgalmasabb az egészben az, hogyan magyarázták a bizonyítványukat a rendszerváltozás után a sűrűn font kommunista kapcsolati hálóból érkező tévés személyiségek. Mező Gábor könyvéről.