Százhúsz éve született az író, aki bemutatta a Nyugatnak a kommunizmus valódi arcát. Arthur Koestler emlékére a Kertész Imre Intézet és a Kommunizmuskutató Intézet nemzetközi konferenciát rendezett, amelyen többek között arról is szó volt, mit gondolna a diktatúrák krónikása, ha látná, mi történik ma a világban.
„Koestlert egész életében ugyanúgy foglalkoztatták a természettudományok, mint a szellemtudományok. Életének első felében megszállottan törekedett a végső igazságok, a végső magyarázatok, a végső válaszok megtalálására. De már akkor is a szabadság megszállottja volt, írtózott a status quo-tól. Nyughatatlan kereső volt, és maradt” – fogalmazott köszöntőjében Schmidt Mária Széchenyi-díjas történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója az Arthur Koestler 120 – Diktatúrák krónikása című nemzetközi konferencián, a Kertész Imre Intézetben.
A Kertész Imre Intézet és a Kommunizmuskutató Intézet a magyar származású író születésének százhuszadik évfordulója alkalmából szervezett nemzetközi konferenciát, amelyen előadást tartott
Ezt is ajánljuk a témában
Arthur Koestler a huszadik század egyik legizgalmasabb, legérdekesebb és legolvasottabb magyar szerzője. Százhúsz éve született, emlékére konferenciát szervez a Kertész Imre Intézet.
Az eőadásokat követően kerekasztal-beszélgetésen vett részt Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum vezető történésze, Bayer Zsolt, a Magyar Nemzet publicistája, Tibor Fischer, az MCC Irodalmi Műhely vezetője és Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója.
Arthur Koestler a felejtés elleni legnagyobb harcos volt
– vélekedett Balogh Gábor.
„Felhívta a figyelmet a holokausztra, felhívta a figyelmet a sztálini terrorra, 1956-ot követően a magyarországi eseményekre, az egész élete ebben krédóban telt” – fogalmazott a Terror Háza Múzeum vezető történésze.
Koestler felkiáltójel, akinek ma is egészen hátborzongató módon időszerű írása a Sötétség délben – ezt már Bayer Zsolt mondta. A publicista szerint
a regényben olyan párhuzamokat lehet találni, melyekért kötelezővé kellene tenni minden középiskolában, hogy ne fordulhasson elő ugyanaz, mint ami ott le van írva.
Tibor Fischer úgy vélekedett, Koestler munkásságának esszenciáját az adta, hogy újságíró volt – ős is úgy tekintett saját magára – széles érdeklődési horizonttal. Ez jól érezhető két legjobb könyvén is: a Sötétség délben és a Mint éjjeli tolvaj című regényein. Fischer szerint Koestlert újságírói felfogása tette igazán fontossá a brit irodalomban.
Szalai Zoltán kifejtette, az a legfontosabb, és ezért is örült a konferenciának, hogy a magyar Koestlert fedezzük fel. Azt az írót, aki Magyarországon született és aki anyanyelvi szinten beszélt magyarul, magyar gondolatai voltak.
Az MCC főigazgatója ezzel kapcsolatban egy felvételt ajánlott a hallgatóság figyelmébe, amelyen Ignotus Pál magyar nyelven interjúvolja meg Koestlert.
A felvételen egyébként Koestler ironikus módon rendkívül választékosan fejti ki, hogy szerinte ő már csak „rozsdásan” tud magyarul beszélni:
Szalai szerint nagyon nagy erőt adhat, ha tudatosítjuk, hogy Arthur Koestler magyar gyökerekből fejtett ki nagy hatást a világra. Jelenleg azonban ezen a téren lenne még mit tenni.
Szalai Zoltán ugyanis felidézte, amikor Németországban tanult, senki nem tudta körülötte, hogy Koestlernek magyar gyökerei vannak.
Hogyan ítéljük meg Koestler ellentmondásos viszonyát a kommunista ideológiával? Ez volt a következő kérdés, amelyre a kerekasztalnál keresték a választ.
Balogh Gábor rámutatott, Koestler az utolsó generációhoz tartozott, akik az Osztrák-Magyar Monarchiában nőhettek fel. Egy olyan világban, amelyben rend volt és biztonság, amit az első világháború elsöpört. Ezek után pedig sokan új igazodási pontokat kerestek, amelyeket a kommunizmusban találtak meg.
Egy egész generáció számára hitpótlékot jelentett az ideológia. Így lett Koestler is kommunista, aki viszont hamar kiábrándult és A bukott Isten című esszéjében végleg leszámolt a kommunizmusba vetett hitével.
Orwell és Koestler tehát hamar elvesztette a kommunizmusba vetett hitét, voltak azonban olyan hívők, akik még ‘56-ig vagy ‘68-ig „eljártak ebbe a templomba” – mondta Balogh.
A történész nagyon fontos szellemi muníciónak nevezte a Sötétség délbent, amelyben Koestler megírta kiábrándulásának történetét, „hiszen van mi ellen védekeznünk”.
Azt gondolom, hogy vannak olyan történelmi pillanatok, amelyek felmentést adnak még a legszörnyűbb ideológiákban ideig-óráig hívő embereknek is”
– fogalmazott Bayer Zsolt. Példaként Ingmar Bergman egyik filmjét ajánlotta, a Kígyótojást, amely Bayer szerint azt mutatja be, miként volt képes a német nép „egy emberként felsorakozni, amögött a szörnyeteg mögött, akit Adolf Hitlernek hívtak”. A publicista úgy vélekedett, a film erre a Weimari Köztársaságban és a németség minden képzeletet felülmúló megaláztatásában találja meg a választ.
„És nyilván a kommunizmusra is igaz, hogy egy történelmi pillanatban valami felfoghatatlan és elviselhetetlen mélységben egyszer csak a tömegek és az értelmiség is képes és hajlandó belevetni magát egy szörnyű ideológia karjaiba. És aztán természetesen
a kiválóak csalódnak és kiábrándulnak, a többi meg úgy marad”
– fogalmazott a publicista.
Bayer Zsolt szerint,
aki végül képes felfogni, micsoda a kommunizmus vagy a nácizmus, meghasonlik önmagával és – ahogy Koestler – „örökké ható érvénnyel krónikása lesz a borzalomnak, annak persze, hogy meg kell bocsájtani”.
„Általában egy írónak az életében kétszer történnek izgalmas dolgok, amikor feleséget vált, meg amikor ideológiát vált, és akkor a történészek tanulmányokat, könyveket írnak erről” – jegyezte meg Szalai Zoltán azzal kapcsolatban, hogy Arthur Koestler először kommunista lett, majd megírta az egyik legfontosabb antikommunista könyvet.
Az MCC főigazgatója rámutatott, a valóságban nem igazán létezik a kősziklaként álló íróról szóló toposz, aki élete elején mindenről ugyanazt gondolta, mint élete végén. Mint mondta, sok író – például Thomas Mann – átírta a könyveit egy-egy életműkiadás alkalmával. Abból is rengeteg irodalomtörténeti tanulmány születik, hogy ki mit írt át.
Ezzel kapcsolatban Szalai Zoltán Ernst Jünger Márványszirteken című könyvéből idézett: „Egy tévedés csak akkor válik hibává, ha kitartunk mellette”.
Akik a tévedésüket észrevették és korrigálták, azokból lesznek az igazi váteszek. Koestler is ezek közé tartozik
– vélekedett Szalai Zoltán.
Mit tenne Koestler, ha látná, mi folyik ma a világban? – hangzott el a kérdés, amelyre Szalai Zoltán úgy válaszolt: „Könyvet írna Sötétség egész nap címmel”.
Ha az ember egy kicsit is olvasott Koestlert, nehezen tudja elképzelni, hogy a woke-ideológiát követné vagy azt propagálná”
– vélekedett az MCC főigazgatója.
Szerintem meg lenne lepődve, hogy sok szempontból mennyi minden nem változott”
– mondta Tibor Fischer. Az MCC Irodalmi Műhelyének vezetője rámutatott, ma annyi információhoz van lehetőségünk hozzájutni, mint amennyihez egyetlen generációnak sem volt ezelőtt, mégis – főképp a fiatalabbak közül – nagyon sokan mondják azt, hogy a kommunizmust még igazán soha nem próbálta ki senki a helyes módon. Ez az egyik olyan jelenség lenne, amin Koestler nagyon meg lenne lepődve Fischer szerint.
Van mit veszítenünk, úgyhogy tessék Koestlert olvasni!
A kerekasztal-beszélgetés előtt Bayer Zsolt személyesen is megfogalmazott néhány üzenetet Arthur Koestlerrel kapcsolatban a Mandiner olvasóinak.
A publicista szerint azért van ma is óriási szükségünk arra, hogy megismerjük és másokkal is megismertessük Koestler munkásságát, mert hamarosan elfogynak azok az elődeink, akik személyesen mesélhetnének a totalitárius diktatúrák borzalmairól, de a Sötétség délben örökké ezek krónikája marad.
„Soltész Márton előadásában elhangzott, hogy a diktatúra embere, a diktatúra után is a diktatúra embere marad. Ez egy nagyon fontos gondolat, amit sokan megtapasztaltunk. Az jut erről az eszembe, édesapám mennyire rettegett, amikor ‘88-ban a Fideszt megalapítottuk. Attól félt, hogy fel fognak akasztani, pedig akkoriban azért ettől már nem kellett félni” – mondta.
„Azt a kérdést azonban még senki nem tette fel, hogy mi van a tömeggel. A diktatúra utáni tömeg, az a diktatúra tömege marad, avagy sem? Ha ma megnézem a második világháború után eltelt 80 évben felfoghatatlan jólétben és szabadságban élő nyugati világ fiatal generációját, azt látom, hogy újra reneszánszát éli a legsötétebb antifa, anarchista, neokommunista szellemi áramlat. Ezek a fiatalok, ezek a még majdnem gyerekek elkezdik propagálni, rosszabb esetben a gyakorlatban végrehajtani a legsötétebb sztálinizmust. Lásd: Hammerbande és társai. 80 év szabadsággal és jóléttel a hátunk mögött. Mi történik? Értem én, hogy a globális tőkés rendszer tele van problémákkal, de egy mai fiatal problémái hol vannak a dédszülei bajaihoz képest?” – fogalmazott.
Bayer Zsolt szerint azt a kérdést is fel kellene tenni, hogy Koestler írásai és a sztálinizmus bűneinek lelepleződése után az olyan nyugati értelmiségiek, mint Sartre vagy Simone de Beauvoir hogyan maradhattak a szélsőbaloldali eszmék támogatói, hogyan rajonghattak Maoért és hogyan emlékezhettek vissza a hatvanas években nosztalgikusan a sztálinista időkre, valamint hogyan nyomhatták el saját írásaikkal Orwell és Koestler könyveit, amelyek bemutatták a kommunizmus valódi működését.
Bayer Zsolt a baloldali társutas értelmiségiek sikeresnek látszó propaganda tevékenységének ellenére sem pesszimista, legalábbis a volt szovjet blokkot illetően.
„Pont azért, mert mi kimaradtunk a jóból és be voltunk zárva a fal mögé, még vannak emlékeink – ha egyre homályosabbak is – arról, hogy mit veszíthetünk. Nyugaton nincsnenek ilyen emlékek, és szemmel láthatólag nő fel egy generáció, amelyik megint elhiszi és elhiteti magával, hogy itt erőszakkal létre kell hozni – akár emberek halála árán – a szép új világot. Szerintem az egykori szovjet blokk nem tart itt, de ez nem jelenti azt, hogy nem tarthatunk itt. Úgyhogy tessék Koestlert olvasni!” – fejtette ki Bayer Zsolt.
A kommunista álom végül mindig ugyanoda vezet: nem a közös jólétbe, hanem a közös semmibe.
A publicista nem hagyta szó nélkül, hogy a volt SZDSZ-es politikus szégyennek nevezte a budapesti békecsúcsot.
Bayer Zsolt kíméletlenül kifigurázta a brüsszeli kettős mércét.
…elmentem egy páviánfarmra. A vezető kérdezte, honnan érkeztem. Mondtam, Magyarországról.
A mai világban, amikor nem lehet nyugodtan lenni a politika zajától, hasznos és jóleső lehet egy kis irodalom.
„Nincs új a nap alatt” – fogalmazott a külügyminiszter.
Ezért duplán kár volt odamenni...
