Van mit veszítenünk, úgyhogy tessék Koestlert olvasni!
A kerekasztal-beszélgetés előtt Bayer Zsolt személyesen is megfogalmazott néhány üzenetet Arthur Koestlerrel kapcsolatban a Mandiner olvasóinak.
A publicista szerint azért van ma is óriási szükségünk arra, hogy megismerjük és másokkal is megismertessük Koestler munkásságát, mert hamarosan elfogynak azok az elődeink, akik személyesen mesélhetnének a totalitárius diktatúrák borzalmairól, de a Sötétség délben örökké ezek krónikája marad.
„Soltész Márton előadásában elhangzott, hogy a diktatúra embere, a diktatúra után is a diktatúra embere marad. Ez egy nagyon fontos gondolat, amit sokan megtapasztaltunk. Az jut erről az eszembe, édesapám mennyire rettegett, amikor ‘88-ban a Fideszt megalapítottuk. Attól félt, hogy fel fognak akasztani, pedig akkoriban azért ettől már nem kellett félni” – mondta.
„Azt a kérdést azonban még senki nem tette fel, hogy mi van a tömeggel. A diktatúra utáni tömeg, az a diktatúra tömege marad, avagy sem? Ha ma megnézem a második világháború után eltelt 80 évben felfoghatatlan jólétben és szabadságban élő nyugati világ fiatal generációját, azt látom, hogy újra reneszánszát éli a legsötétebb antifa, anarchista, neokommunista szellemi áramlat. Ezek a fiatalok, ezek a még majdnem gyerekek elkezdik propagálni, rosszabb esetben a gyakorlatban végrehajtani a legsötétebb sztálinizmust. Lásd: Hammerbande és társai. 80 év szabadsággal és jóléttel a hátunk mögött. Mi történik? Értem én, hogy a globális tőkés rendszer tele van problémákkal, de egy mai fiatal problémái hol vannak a dédszülei bajaihoz képest?” – fogalmazott.
Bayer Zsolt szerint azt a kérdést is fel kellene tenni, hogy Koestler írásai és a sztálinizmus bűneinek lelepleződése után az olyan nyugati értelmiségiek, mint Sartre vagy Simone de Beauvoir hogyan maradhattak a szélsőbaloldali eszmék támogatói, hogyan rajonghattak Maoért és hogyan emlékezhettek vissza a hatvanas években nosztalgikusan a sztálinista időkre, valamint hogyan nyomhatták el saját írásaikkal Orwell és Koestler könyveit, amelyek bemutatták a kommunizmus valódi működését.
Bayer Zsolt a baloldali társutas értelmiségiek sikeresnek látszó propaganda tevékenységének ellenére sem pesszimista, legalábbis a volt szovjet blokkot illetően.
„Pont azért, mert mi kimaradtunk a jóból és be voltunk zárva a fal mögé, még vannak emlékeink – ha egyre homályosabbak is – arról, hogy mit veszíthetünk. Nyugaton nincsnenek ilyen emlékek, és szemmel láthatólag nő fel egy generáció, amelyik megint elhiszi és elhiteti magával, hogy itt erőszakkal létre kell hozni – akár emberek halála árán – a szép új világot. Szerintem az egykori szovjet blokk nem tart itt, de ez nem jelenti azt, hogy nem tarthatunk itt. Úgyhogy tessék Koestlert olvasni!” – fejtette ki Bayer Zsolt.