„Mindenben segítettem, elsősorban a közös munkahelyünkön, a Mikroszkóp Színpadon, ahová én 1977-ben kerültem. De intéztem neki a vidéki fellépéseket, jóval később sportcsarnokot foglaltam le, kultúrházakat béreltem ki, aztán beültettem magam mellé az autóba, és bejártuk szinte az egész országot. Mindenhol telt ház és hihetetlen tisztelet fogadta őt. Most már elmondhatom, hiszen nincs ezen mit szégyellni: amikor súlyos betegségéből felépülve, hosszabb kihagyás után újra fellépett, én úgy állapodtam meg az általam szervezett előadásairól, hogy egy kisebb, zárt helyen 300 ezer, egy nagyobb sportcsarnokban pedig 600 ezer forintot kapott fellépésenként. Óriási pénz volt ez a 90-es években. De mindenhol tárt karokkal várták, és ő másfél órán keresztül megnevettette a közönséget.”