Itt a legújabb Everdell, de kit érdekel, mikor a nazgûlok már Orodruin előtt utolérhetik Frodóékat?

Nyitókép: A Gyűrűk Ura – Párbaj Középföldéért, Böjtös Gábor

Az őszi-téli időszakban 4-5 játékot választani a hónap kínálatából igen nehéz feladat még úgy is, ha tényleg csak a legizgalmasabb, legötletesebb társasokat veszem alapul. Pláne, hogy a piac rendkívül széles és változatos, emiatt az egyszerűbb családi, a nehezebb, az egyszemélyes és többszemélyes kiadványok teljes felhozatalán belül bőven lehet válogatni.

És persze ezúttal is akadt olyan, ami kimaradt, de az egy későbbi, különálló cikkben bemutatásra váró Ceres, az ISS Vanguard és a Darwin utazásai mellett szerintem így is sikerült olyan eltérő játékokat beválogatni, amik mind megtalálják a célközönségüket.

Liget helyett most a Pagony hódít

Mark Tuck, a 2021-es, Kickstarteren kellő számú támogatót szerzett Liget: Egyszemélyes szüret fogadtatásával bizonyította, hogy van értelme a kifejezetten kisebb dobozos, egyszemélyes játékokkal is foglalkozni. Aztán a Ligetet közösségi finanszírozással újabb kampány és újabb produkció követte: ez lett a Pagony, amely kis variálással, de hasonló receptet ír újra.

Ezúttal is három termelőterület áll rendelkezésre (bokor, avar, talaj), amik más-más terményt hoznak, de csak akkor, ha az előző kártya egyik területére azonos területet helyezünk, ilyenkor akár növelve is egy korábban már letett kocka értékét. Az újfajta dizájn és kockahasználat, valamint az elosztott termőterület pedig kínál annyi újdonságot, hogy a mindössze 4590 forintos játékkal újra és újra megpróbáljuk megdönteni a korábbi rekordot. Ügyes, ötletes logikai játék, kezdőknek és profiknak egyaránt.

Monkey Palace, ahol majomkodni ér, csak nem éri meg

Nem is olyan rég mutattuk be a Kocka Store exkluzív, LEGO-ból készült retró-készleteit, mellette pedig szintén érdemes megemlíteni a Nekojima című társasjátékot, méghozzá azért, mert a Monkey Palace valahol a kettő keverékének is mondható. Mindkettőben építkezünk, méghozzá kimondottan magasra, ráadásul úgy, hogy a végén, ha sikerült szabályosan befejezni az adott építményt, akkor

Utóbbi itt ugyan opcionális, de mégis érezni egy kis párhuzamot még úgy is, hogy míg a Nekojima ügyességi-logikai, addig a Monkey Palace pusztán logikai, kreatív játék. Alapjait a LEGO adja, avagy elemeket szerezve a körünkben úgy építkezünk, hogy legalább egy áthidalót felhasználunk. Minden más rajtunk múlik, de pontokat szerezve és abból kártyát vásárolva újabb elemek kerülnek a birtokunkba, a végén pedig az nyer, aki a legügyesebben építkezik. Kreatív és nagyon jópofa logikai játék, ami ráadásul kimondottan látványos az asztalon.

A Lapzárta az újságíróknak sem könnyű

A Kickstartert is megjárt, de a Gémklubnál végre magyarul is megjelent társasjáték egy egész visszafogott, de azért nem kicsi (az eredeti kiadó, a Flatout korábbi játékaihoz illeszkedő) dobozban érkezik, a borító pedig már egyből eladja, miközben sikerül átadni a témát is. Az állatok lakta Bogáncsváros világát Ian O’Toole illusztrátor (Nemo’s War, Időjárásgép, Carnegie) dobja fel, a tőle megszokott, kiemelkedő minőségben, a doboz mélyén pedig a címlapokat, újságcikkeket, számos hirdetést és egy közepes adag kártyát is találunk.

Egy forduló két részből áll. Egyfelől a négyzetrácsos címlaphoz anyagot gyűjtünk, majd pedig elrendezzük az így összeszedett híreket, képeket és hirdetéseket. Az asztal közepén lévő nagy halom, lefordított újságcikkből szimultán mindenki annyit vesz el, amennyit akar, mindig egy kézzel egyet, majd számos szabálynak megfelelően jöhet a címlap megalkotása.

A Lapzárta érezhetően egy könnyed, de azért némi kihívást tartogató puzzle-játék, aminél igyekszünk a lehető legtöbb, megfelelő méretű anyagot összegyűjteni, amivel aztán pontot és bevételt szerzünk – utóbbit leginkább csak azért, hogy ne essünk ki a játék legvégén. Maga a szabályrendszer kifejezetten egyszerű, könnyen tanítható, a trükk inkább abban rejlik, hogyan tudjuk megoldani a gyűjtés és az elrendezés fáziást.

Extrának akadnak még napi kártyák és karakterek, amik mind befolyásolják a munkát. És persze minden magyarul érkezett, avagy a csodás dizájn mellé a híreket is anyanyelvünkön olvasgathatjuk. Nagyszerű játék, nagyon ötletes mechanikával.

Everdell – Örökpart

Az Everdell évek óta megtalálható a legismertebb, legjobban fogyó, nem mellesleg legjobb játékok között. Nem véletlenül, hiszen a munkáslehelyezős műfajban egyedi megoldásaival és rengeteg kártyájával, lehetőségeivel szinte megunhatatlan. Nem beszélve kiegészítőiről, amik már magyarul is mind elérhetők, és amiket birtokolva új modulokkal, helyszínekkel, kártyákkal, játékos-képességekkel, továbbá játékvégi célokkal dobhatjuk fel a már jól ismert mechanikát.

Mert bár első ránézésre úgy tűnhet, hogy az Everdell – Az örökfa árnyékában és az Örökpart sokban különbözik, az alapok mégis hasonlóak. Itt is évszakok vannak, amikor növekvő számú munkásainkat küldjük el az akcióhelyekre, majd kifizetve költségeiket, kártyákkal töltjük fel a saját városunkat. Hogy más a dizájn, mások az illusztrációk, a nyersanyagok, sőt még egy hajóval is haladunk, ami kincseket hoz a konyhára – nos, ez még nem annyira egyedi, inkább csak egy variáció.

Persze, aki eddig Everdell-rajongó volt, ezt is imádni fogja, ha pedig komolyabb energiákat és kreativitást fektetnek az alkotók a kiegészítőkbe, akkor azokkal teljesen egyedivé tehetik. De na, a teljes Everdell-élmény visszaköszön, ráadásul valahogy az illusztrációk sem annyira elragadóak a kártyákon (szépek és aranyosak, de talán a színvilág nem olyan izgalmas), emellett a nyersanyagok kifejezetten csalódást keltőek a bolti Everdell után.

Ott ugye a bogyók, a fák, minden kis kidolgozott, prémium érzetű komponenst kapott, itt meg ehhez képest csak átlagos minőségű kartonelemekkel gazdálkodhatunk. Persze gondolom, jön majd kiegészítő jó pénzért, amit megvásárolhatunk, ettől viszont már inkább érezhető üzleti vállalkozásnak az Örökpart. Remélem, ez idővel változik, a játék megfelelően bővül a későbbiekben, mert a magyar kiadásra, ahogy eddig, ezúttal sem lehet panasz.

A Gyűrűk Ura – Párbaj Középföldéért

A végére hagytam a legjobbat. No nem azért, mert ilyet még soha nem láttunk. Hiszen az Antoine Bauza, Bruno Cathala páros a 7 Csoda: Párbajjal már megalapozott az új, A Gyűrűk Ura-mitológiára építkező játékhoz, sőt Bauza 2010 óta szállítja az eltérő 7 Csoda-variánsokat. Persze nem csoda, amíg van rá kereslet. Márpedig Vincent Dutrait illusztrátorra váltva a Párbaj Középföldéért szerintem még jobb is, mint eddig bármelyik változat – persze a teljes élményhez nem árt az sem, ha szeretjük a tematikát.

A koncepció ugyanis az, hogy miközben van egy kisebb térkép a kezdő egységekkel, valamint egy gyűrű-sáv, amin Frodóék Mordor felé tartanak, három fordulóban egy véletlenszerűen kialakuló, de direkt formába rendezett kártya-sorból választunk körönként egyet, majd akár ki is játsszuk az adott lapot, vagy éppen pénzt szerzünk vele. A lapok azonban, a 7 Csoda receptjéhez illeszkedve, különböző szimbólumokat tartalmaznak. És hogy mire jók ezek a szimbólumok?

Van lap, amivel pénzhez jutunk; a másikkal egységeket tehetünk a táblára, vagy mozgathatjuk a már ott lévőket; van olyan is, ami szimplán plusz szimbólumo(ka)t kínál; sőt a népekkel is barátkozhatunk; vagy a gyűrű-sávon haladhatunk: Sauron esetében a nazgûlokkal, miközben az előle menekülő Frodóék Orodruin felé tartanak. De szintén szimbólumokkal teljesíthető helyszínlapkák is akadnak, amik erődöket és további egységeket biztosítanak.  

A játékot pedig végül több módon is meg lehet nyerni. Ha valaki kellő számú népet állít maga mellé; ha a nazgûlok utolérik Frodót; ha Frodó elér Orodruinhoz; vagy ha a térkép minden helyszínén van valakinek legalább egy egysége, akkor a játéknak azonnal vége. A koncepció tehát kimondottan jól ül a játékmenetre, a dizájn nagyon mutatós, sőt a harci kártyákat megfelelő sorrendben egymás mellé állítva még a híres csatákat is megcsodálhatjuk, ami kimondottan kreatív megoldás. Igényes, nagyszerű játék pároknak, családtagoknak és barátoknak, 11 990 forintért ráadásul nem is drága.

Kerüljön játék a fa alá!

Legyen ez egy hashtag, avagy ezennel mozgalmat indítva szeretném, ha november elejétől végéig mindenki legalább egyszer posztolna valamit a közösségi felületeken, aminél ott a #kerüljönjátékafaalá. Mert a játék, ahogy már említettem, jót tesz mind az elmének, mind a léleknek, fejleszti a képességeinket és a mentálhigiéné szempontjából sem elhanyagolhatók a hatásai.

Csak a Gémklubnál olyanok jelennek meg a fennmaradó két hónapban, mint az Androméda, ami az idei év egyik legjobb sci-fi/munkáslehelyezős társasa; a videójáték-alapú Dorfromantik – Párbaj; a kalandjátékos Robinson Crusoe; a tudományokat és freudi tanulmányokat bemutató A tudattalan mélyén. És ezek csak a gamerebb, komolyabb címek. A Delta Vision a remek Fesztáv új variációját, a adja ki a Reptáv képében. A Kickstarterek.hu pedig a karácsonyhoz illő A Mikulás műhelyét igyekszik még az ünnepekre megjelentetni (jó lenne).

Érdemes figyelni a kínálatot, követni az újdonságokat és megadni az elmének azt az élményt, ami az olvasás mellett tényleg fejleszt és sok mindenre tanít. Kívánom, hogy mindenkinél

#kerüljönjátékafaalá