Idegen tollakkal ékeskedik Karácsony: próbálja elvenni a showt

Fotó: Mandiner/Földházi Árpád

A szerző fővárosi önkormányzati képviselő, a Fidesz-KDNP képviselőcsoportjának tagja

Miután miniszterelnök úr bejelentette, hogy a formálódó gazdasági akciótervben várható a lakhatási problémák javítását célzó intézkedés is, Karácsony Gergely főpolgármester egyből megpróbálta elvenni a show-t és azt sulykolni, hogy ő már megmondta 2019-ben, hogy baj van. Szerinte a kormány most vette észre, hogy „lakhatási válság van, a világban is, Magyarországon is, de leginkább Budapesten”.

1. Ha 2019-ben lakhatási válság volt már Budapesten, s ezt tudta a főpolgármester úr, akkor öt hosszú év alatt miért nem történt semmi? 

Nem állíthatja, hogy azért, mert nem volt pénze! Tarlós István főpolgármester több mint 200 milliárd forinttal adta át a várost. Abból akkor közel egy évig működhetett volna, nem is beszélve arról, hogy tavaly az iparűzési adónak csak a növekménye volt 70 milliárd forint a legutóbbi, április végén elfogadott zárszámadó beszámolójuk szerint. Harmadával több adót fizettek be a fővárosi vállalkozók tavaly, mint tavalyelőtt. S ezen kívül is voltak még többletbevételei a fővárosnak, így aztán 94 milliárddal nőttek a működési bevételek, azaz azok a pénzeik is harmadával nőttek, amiket bármire lehet költeni. S a szolidaritási hozzájárulásra a beszámoló szerint 4 milliárddal fizettek többet be, mint a tavalyelőtt. Így aztán jutott pénz nyáron a cégvezetőknek hatalmas külön jutalmakra, de hallott róla valaki, hogy az üresen álló önkormányzati lakások közül legalább egyet felújítottak volna? Én egyetlenegyről sem hallottam.

Öt év alatt sikerült eljutniuk oda, hogy írtak egy 20 milliárd forintos költségvetésű programot a lakhatási válság kezelésére. Hát ennél azért gyorsabban is lehetett volna dolgozni, az tény, de most nem ez a fontos. A fontos az, hogy a város nem hajlandó elindítani semmilyen fejlesztést önállóan addig, míg uniós támogatást nem kap rá. Ha ilyen lassan történnek (azaz nem történnek) a dolgok a fővárosban, akkor bárki is elhiszi, hogy enyhül a Karácsony-féle lakhatási válság? 

Déjà vu érzésem van. Olyan ez a lakhatási válságkezelés, mint a 4. metró építése volt. Demszky 20 éven át kampányolt a metróépítéssel, de egytelen megállót sem sikerült átadnia. Aztán jött Tarlós István, s egy ciklus alatt befejezete, átadta, 2014 márciusában már utazhattunk rajta. 

2. Mit mutatnak a számok, mi az igazság a lakhatási válsággal? 

Ha nem a szubjektív kinyilatkoztatásokból kívánunk tájékozódni, akkor érdemes megnézni az Eurostat adatait e témában is. 

Az Eurostat minden uniós tagállamban azonos módon vizsgálja a lakosság életkörülményeit. Egyik területe ennek a lakhatási feltételek elemzése, amin belül nézik azoknak az arányát, akik olyan háztartásban élnek, ahol 

Az Eurostat a költségek közé számolja a lakáshoz való joghoz kapcsolódó összes havi kiadást, azaz az összes rezsit, közüzemi díjat (víz, villany, gáz, fűtés, szennyvíz, szemétszállítás stb.), adókat, biztosításokat, rendszeres karbantartások költségét, tulajdonosok esetén a jelzáloghitelek költségeit, bérlők esetén a bérleti díjakat, stb.

A lakhatási költségekkel túlterheltek aránya a társadalomban 2010-ben még jóval az uniós átlag felett volt hazánkban, 13%, ebben az időszakban volt a Gyurcsány-kormány által csúcsra járatott devizahitel-válság legsötétebb szakasza. 

2012-től folyamatosan és látványosan csökkent a túlterheltek aránya hazánkban. 2014-ben egy éven belül 4,3 százalékponttal javultunk. Ez egyrészt a rezsicsökkentésnek, másrészt a devizahitelek kivezetésének, illetve a CSOK indulásának, valamint a GYED extra bevezetésének a hatására történt. 

Majd 2015-2016-ban kismértékű romlás volt tapasztalható, aztán a 2017 januártól induló hatéves bérmegállapodás eredményeképpen jelentősen megnövekedett keresetek rengeteg honfitársunkat vezették ki a túlterheltek közül. 

A 2016-os 10,7%-os mutatónk 2020-ra 2,4%-ra, azaz közel ötödére javult.

A régiós adatokat csak 2020-tól adja ki az Eurostat, de így is látható, hogy a Tarlós-féle időszak végén, Karácsony időszakának a legelején még igazán imponáló, 3,8% volt az adatunk Budapesten. Már ez is magasabb volt az akkori országos átlagnál, de az uniós fővárosok legtöbbjében a lakhatási költségekkel túlterheltek aránya rosszabb volt Budapestnél. (Prága 10,5%, Pozsony 12,7%, Varsó 7,1%, Berlin 11,7%). 

Volt azonban Berlinben, Pozsonyban, Prágában és számos nyugat-európai fővárosban. De mivel a baloldali szakértők már építették a narratívát külföldön, ezért Karácsony is átvette ezt, s így kezdődött a megalapozatlan riogatása. Bátran tehette ezt, senki nem ellenőrizte, hogy igazat mond-e vagy messze eltér a tényektől. 

2020 után azonban romlásnak indult a mutatónk, s 2022-re hazánkban 8,7%, Budapesten pedig 11,3% lett a lakhatási költségekkel túlterheltek aránya. Ez az ingatlanárak és az albérleti díjak hatalmas, jóval az infláció feletti növekedése miatt történt, ami a fővárosban nagyobb mértékű volt, mint vidéken. Legkésőbb ekkor kellett volna a fővárosnak lépni, s legalább a tulajdonában levő önkormányzati lakásokat kiadhatóvá tenni, rendbe hozni. 

A fővárosnak kollégiuma is van, ami üresen áll. Ha gondos gazdája lenne ennek az ingatlanjának, akkor már régen elkezdhette volna korszerűsíteni, s működtetni. Erről adott hírt legutóbbi sajtótájékoztatóján Szentkirályi Alexandra itt.

2020-2022-ben a magyar átlagosnál nagyobb mértékben romlott a 20-29 évesek (8 százalékponttal), a saját lakásban élő jelzáloghitelesek (13,8 százalékponttal), illetve a piaci árú bérlők (28,4 százalékponttal) és a támogatott bérlők (12,8 százalékponttal) aránya. Továbbá az egyszemélyes háztartásban élők is (10,9 százalékpontot), vlamint a gyermekes háztartásban élők is (7,4 százalékpontot) nagyobb visszaesést szenvedtek el. A településméret alapján kicsit az átlag feletti volt az 50 ezer főnél nagyobb városokban élők romlása (6,7 százalékpont), közel átlagos az 5 ezer fő alatti falvakban élőké (6,4 százalékpont és átlagnál kisebb az 5-50 ezer fős kisvárosokban élőké (5,6 százalékpont).

Ez nem minden fővárosra igaz, pl. Zágráb esetében nincs így, de Pozsony, Prága, Varsó, hasonlóan Budapesthez, az országos átlagnál nagyobb aránnyal bír. 

Budapesten a legmagasabbak az ingatlanárak hazánkban, s ezért itt a jelzáloghitelek illetve a bérleti díjak is nagyobbak, mint vidéken. Ennek ellenére a környékbeli országok nagyvárosaihoz viszonyítva még mindig a legolcsóbban Budapesten lehet lakáshoz jutni. 

A budapesti ingatlanpiacon jelentős a külföldiek jelenléte vevőként és bérlőként is. 

Az összes háztartás közel harmadában bérlők élnek a pesti belvárosban, azaz az V. VI. VII. VIII. és IX. kerületben. Nagyon jelentős még az I. és a XIII. kerületben is a bérlők aránya (27%). A pesti belvárosban él az összes bérlő 30%-a, s a hét kerületben együtt pedig a 44%-a, közel fele. E kerületekben nagyon magas és folyamatosan emelkedik a külföldi lakosok aránya is. 

A lakáspiaci árak és a lakbérek növekedése olyan mértékű volt, ami dinamikát nem indokolja sem az euro árfolyam növekedése, sem a lakáscélú hitelek költségnövekedése. Esetleg részben azzal magyarázható, hogy most nagyobb arányban fektetnek ingatlanba, mint korábban, tehát nem az életvitelszerű tartózkodási céllal vásárlók, hanem 

A befektetési célú lakástulajdonosok számára a pesti belvárosi kerületek kiváló célpont, hiszen itt keresnek szállást az Airbnb-t kedvelők is és a hosszabb időre hazánkba érkező külföldiek is. 

Több írásomban foglalkoztam azzal a ténnyel, hogy nagyon magas és dinamikusan emelkedik a külföldről hazánkba bevándorlók száma. Ők legalább egy évre jönnek hozzánk munka, tanulás vagy bármi egyéb célból. Az Eurostat 1995 óta tartja nyilván a külföldi vándorlási adatokat, s hazánkba minden évben többen jöttek, mint ahányan kivándoroltak tőlünk, azaz a külföldi vándorlási egyenleg pozitív. Így van ez Budapesten is.

A vidékről Budapestre költözők közül is sokan preferálták korábban a belső kerületeket az egyetemek közelsége miatt, de anyagi okból többen inkább távolabbról járnak már be. A belföldi vándorlási egyenleg 2019-ig pozitív volt Budapesten, azóta azonban többen költöznek ki vidékre a fővárosból, mint ahányan beköltöznek. Pedig a vidéki diákok száma nem csökkent releváns mértékben az egyetemeinken.

Összességében tehát elmondható, hogy a kormány jól és precízen mérte fel a folyamatokat, s szerencsére nem Karácsony kijelentéseire támaszkodott, hanem az adatokat vizsgálva indít programot. A kormány nem öt évig tervezget, hanem már a következő költségvetési évben elindítja az akcióterv programjait. S amit elhatároz, ahhoz talál is forrást, s meg is valósítja, ahogy korábban minden alkalommal tette. 

Karácsony álmokat sző, s a megvalósítással már nem foglalkozik, a kormány pedig olyan intézkedéseket hoz, ami remélhetőleg komolyan segíteni tudja a budapestiek megfizethető lakhatását is.