Egy vad robot álmodik-e elektronikus bárányok helyett vadlibával?

Nyitókép: UIP Duna / Universal

Peter Brown ötlete egy saját vázlatból született, mely egy fán tartózkodó robotot ábrázolt. A szerző ekkor játszott el a gondolattal, hogy mihez kezdene egy intelligens robot a vadonban. A gondolatból aztán megszületett az ifjúsági regény, a The Wild Robot, amelyből a DreamWorks készített animációs filmet. Sőt, a könyv magyar kiadását is a filmbemutatóhoz időzítette a hazai kiadó, így a történetet már el is olvashatja a gyerek, ha annyira tetszett neki a filmváltozat.

A történet koncepciója az, hogy a jövőben, egy Rozzum-egység, a Universal Dynamics 7134-es robotja lezuhan egy lakatlan szigetre, majd nemcsak kommunikációt alakít ki a vadvilággal, miután megtanulta a nyelvüket, de a maga okozta baleset következtében magára maradt kis vadlibát is karjai alá veszi, hogy az anyai feladatokat ellátva túlélésre és úszásra, repülésre tanítsa az árvát.

Sőt, még egy ravasz róka is kinézte magának a szárnyast – ám végül kiderül, hogy a négylábú jószág is csak egy kis figyelemre és szeretetre vágyna. Hárman össze is melegednek, az így fontos feladatot ellátó robot pedig szinte már elfelejti, hogy „haza” kéne térnie, hogy folytassa valódi életét. Szinte már... De vajon hol az igazi otthon? Ahol igazi szükség van rá? Vagy ahova a beleprogramozott kötelesség szólítja?

A túléléshez kell a kedvesség

Mielőtt magát az animációs filmet értékelném ki, ássunk mélyebbre. Már csak azért is, mert nem én vagyok az a személy, aki bele tudja élni magát abba, hogy egy robot vagy program képessé válik valódi, emberi érzelmekre. Sajnálom, de nem sajnálom. Az összefogás erejében pedig ugyan hiszek, de nem vagyok benne biztos, hogy igazán nagy bajban és tömeg esetén ez működhet. Szeretném hinni.

De azért vannak a gyerekmesék, hogy azt is megvalósítsák, ami nem biztos, hogy rezonál a valósággal. Nem erőltetett érzékenyítéssel, hanem egy szívből előadott tanmesével, ami nem kerüli a halál és a tápláléklánc témáját sem, de olyan könnyed és természetes humorral teszi ezt, hogy fel sem tűnik, de legalábbis nem okoz rossz érzést.

És mennyire szükség van erre manapság! Egy lényegében tündérmesére, aminél még a 7-10 éves kormeghatározás is stimmel. Az oposszumtól a medvén át a vadlibákig mindenki fontos szereplő és ugyanúgy ott van, ha szükség van rá, mint Roz, a robot. Aki persze a legaktívabb tagja a szigetvilágnak, ahol összekovácsolja a díszes társaságot, hogy együtt küzdjenek meg minden jelentős kihívással.

Festmény is lehetne

A 2010-es Így neveld a sárkányodat rendezőjének új animációs filmje sokszor szinte egy akvarell festmény érzetét kelti, emiatt technikailag is elismerésre méltó. Néhol ugyan minden szempontból hajlamos giccsbe váltani, de erős jelenetei és kiváló animációi miatt nem ez marad meg az emberben, hanem inkább az, hogy

Mert míg a Szimat naplója bemutatójában az összeoperált kutya-férfi más férfiak szájában matat a nyelvével, az élőszereplős Wicked az Óz világába viszi el az izzadságszagú érzékenyítést. És ezeknél már a trailer is bőven elég, amire a hátam mögött ülő 3 gyerekes fiatal szülők reakciói is ráerősítettek, mikor diplomatikusan úgy fogalmaztak, hogy ezekre már nem mennek el a moziba. Ehhez képest A vad robot visszafogottan és szépen mesél el egy robotos, állatos történetet, tele emberi szívvel, mert legtöbbször csak ennyire lenne szükség. De úgy tűnik, hogy ezt kevesen akarják meghallani és megérteni.

Ettől függetlenül remélem, minél többen elmennek a DreamWorks családi filmjére, mert azt gondolom, hogy minden hibája ellenére megérdemli a figyelmet. Maximum a halál fogalma mellett utána arról is el kell beszélgetni a gyerekkel, hogy egy robot és egy program nem érez, hiszen kizárólag nyers adatokból áll.