Szinte egyszerre indította el három nagyobb videójáték az őszi dömpinget, és ami a legizgalmasabb, hogy az egyik simán lehetne az év játéka.
Nyitókép: Sony PlayStation/SIEE
Ahogy azt a Star Wars Outlaws és az azóta a kollektív emlékezetből is törölt Concord bemutatójánál is említettem, videójátékok terén igen magas fokozatba kapcsolt az ipar, karácsonyig pedig csak úgy özönlenek a jelentősebbnél jelentősebb fejlesztések, amik közül három is az ősz elejét célozta meg. Akad köztük durva akciójáték az Istencsászár segedelmével, a hőskorból visszatérő autós klasszikus, sőt modern platform-kedvenc is, és míg akár kettő is sokak kedvencévé válhat, egy pedig simán az év legrosszabbjai közé kerülhet.
Hogy melyik az? Hamarosan kiderül!
Ezt is ajánljuk a témában
A korábban a The Division-játékokat készítő Massive Entertainment a Star Wars témával vajon élvezhetővé tudott tenni egy amúgy tipikus Ubisoft-videójátékot?
Az Astro's Playroom a PS5 kontrollerének techdemójaként ingyen került fel az aktuális generáció Sony-konzoljára, ezzel a 2020-ban megjelent platformon a mai napig az egyik legnépszerűbb játékká és a kevéske jelentős exkluzív egyikévé válva. Most azonban, 3 évvel később itt a „folytatás”, ami inkább
az igazi, teljes értékű Astro Bot, annak minden pozitív és negatív jellemzőjével és velejárójával.
Valahol a jövőben járunk, egy PS5-ős űrhajó fedélzetén, a járművet azonban megtámadja egy gigászi UFO, egy zöld idegennel, aki kiüti a kasztnit, az pedig a legénységgel együtt kényszerleszállást hajt végre egy idegen bolygón. A csapat 300 tagja elrepül mindenfelé, és igen, a 301. az az Astro Bot, akit a játékos irányít, és akivel nemcsak össze kell szedni a többieket, de a hajót is meg kell javítani ahhoz, hogy leléphessünk a planétáról.
Ehhez az extra galaxissal 6 eltérő kozmosz áll rendelkezésre, mindegyiken több bolygóval és egy főellenséggel, a helyszínek pedig mind különböznek, ahogy ellenfeleink és főhősünk aktuálisan elérhető képességei is. Persze az alap játékmechanika a megszokott, avagy ugrunk, rövid ideig repülünk, ütünk, de emellett akár zsugorodhatunk, lebeghetünk vagy épp páncélgolyóként sebezhetetlenné is válhatunk.
De tényleg rengeteg a lehetőség, a változatosság pedig parádés, mindezt pedig úgy sikerült elérni, hogy az Astro Bot nem esik a mai játékok legnagyobb hibájába.
A Sony PlayStation 5 techdemójából született videójáték
A Sony kb. 10 órás exkluzívja ugyanis pont annyi, amennyi kell belőle, pont úgy, ahogy azt a műfajtól szeretnénk megkapni. Üdítően humoros, kedves, ötletes és változatos, és ezért nem csavarja ki az alapötleteket, valamint nem akar óriási nyitott világokat az ember arcába tolni. Végre egy olyan videójáték, ami miatt ezt a hobbit sokan megszerettük, de mindezt igazán modern külsővel, pazar grafikával, modern megoldásokkal tálalva. Alapesetben a gyereket is simán oda engedhetjük elé, de a felnőttek is nagyon jól szórakozhatnak, sőt az extrák összeszedésével és teljesítésével a kihívás is alaposan megnő. Az Astro Bot majdnem tökéletes, egy remek játék, amit a fejlesztők még bővítenek is a jövőben, így nálam simán az év kedvence.
Sokaknál nagy kedvenccé válhat a 2011-es Warhammer 40,000: Space Marine folytatása, aminek világát egy külön cikkben mutattam be a napokban. Az egykori THQ kiadó maradványait elhordták a cégek, a Relic Entertainment kultikus akciójátékának jogai pedig a francia Focus Home-hoz kerültek. A Focus egy ideje már elég komolyan veszi a Warhammer-univerzumot, így a Space Hulk-vonalhoz tartozó Deathwing is egész hangulatos kooperatív lövölde lett, de messze nem hibátlan, amit a Space Marine-nak már annyira nem néz el az ember.
Ezt is ajánljuk a témában
Ian Livingstone és Steve Jackson nemcsak a lapozgatós harcos fantasy-könyvekkel írta be magát a történelembe, de azzal a Games Workshoppal is, amely az emberiséget a 41. évezredbe repítette.
Nos, nem is kell, mert bár a PC-re, PS5-re és XSX-re megjelent Space Marine 2 messze nem hibátlan, ráadásul ez is kifejezetten multiplayer-orientált, a World War Z-elkövető fejlesztő, a Saber Interactive már rendelkezik annyi tapasztalattal a zsánerben, hogy azt előnyére fordítsa egy ilyen programnál.
A sztori szerint a Kadaku planétát megszállta az alienhez hasonló xeno faj, a tiranidák serege, de egy vírussal sikerül útját állni a teljes pusztulásnak. Az első rész hőse, Titus ugyan itt is helytállt, de olyan nyomot hagyott benne korábbi találkozása a káosszal, hogy azóta is szégyenben él, egy utolsó esélyt viszont így is kap az Inkvizíciótól, ennek hála ultragárdistaként térhet vissza az örök háborúba, hogy több bolygót is bejárjon.
A Warhammer 40,000: Space Marine 2 egy szimpla külső nézetes akciójáték lehetne, amiben nagy szerepet kap a többjátékos élmény. Vagy a kampányt teljesítjük vagy gép elleni extra missziókat hajtunk végre más játékosokkal, vagy szintén velük egymás ellen harcolunk. Közben változtathatjuk a külsőnket és fegyvereinket, eltérő kasztokat választhatunk, de ez még a szimpla átlag, sok újdonságot nem nyújt. Ami miatt a játék eltér a megszokott, hasonszőrű videójátékoktól, az a háttérvilág, a látvány és a hangulat.
A 2011-es kult videójáték folytatása
Mert már az indítás is erős, de ahogy Titus megkapja a bázison az ultramarine páncélt az inkvizítortól, majd csapatával elindul kifüstölni a tiranidákat, az olyan atmoszférát teremt, mint kevés hasonló játékban. A páncélok, karakterek és helyszínek kidolgozottak, a látóhatár végéig az özönlő szörnyetegeket láthatjuk, ezt az áradatot pedig a falak sem állíthatják meg – oda érve úgy másznak fel egymáson, mint a WWZ zombihordái, ami érthető és kimondottan odaillő újrahasznosítás. Később aztán még jobban kibontakozik és kiteljesedik a világ, időnként parádés megoldások és hatások mellett, ami miatt már megéri belevágni a kampányba, ami a jobb Gears of War-epizódokat idézi.
A Warhammer 40,000: Space Marine 2 talán nem olyan meglepetés és hatalmas erejű feldolgozás, mint az első rész, aminek még a zenéjét is mind a mai napig hallgatom, de a téma kedvelőinél egyértelmű telitalálat, sőt azok sem csalódnak, akik a Warhammer szeretete nélkül vágynak valami jó kis kooperatív, darabolós mókára.
Öröm nézni, ahogy a gárdisták megindulnak a hatalmas páncélokban, miközben a tüzérség osztja a hordákat, és bizony vérben, testrészekben sincs hiány.
Mi pedig a segítségével a világhálon összekapcsolódva üvöltjük együtt, felemelve a lánckardot, kibiztosítva a boltgunt: a Császárért!
Elérkeztünk a feketeleveshez, nincs miért tovább titkolni. A Test Drive az egyik legrégebbi autós széria, emlékszem még a Commodore 64-es indulásra, ami gyerekként elképesztő élménynek bizonyult, mégis, a sorozat idővel igazi lejtmenetbe kapcsolt. Jó, sokszor a Need For Speed is igazán tragikus irányokat vesz, de amit most a nyitott világú Test Drive Unlimited-alszériához tartozó Solar Crown prezentál a Nacon kiadónál, az kb. mindennek a legalja.
A Kylotonn (KT Racing) stúdió Motorcycle Club nagyon cuki volt 10 éve, low budget, avagy kisebb költségvetésű versenyként lehetett élvezni, de a WRC-k és nagyjából egy évtized után hasonló minőséget hozni a Test Drive égisze alatt nemcsak kiábrándító, de minden szempontból kritikán aluli és méltatlan az alapanyaghoz.
A teljes Solar Crown egy pofátlan Forza Horizon-másolat lett, csak gagyi, wish-ről rendelt verzióban.
Itt is utcai versenyzőként kezdünk, majd egy minden stílust nélkülöző (Hong Kong) szigetre kerülünk, ahol nagyon zajlik a luxus és az autós fesztivál. A recept ugyanaz, még egy női géphang is duruzsol a fülünkbe, de a játékmenet egyáltalán nem élvezetes.
A Test Drive Unlimited-sorozat legújabb része
Sőt, iszonyat ocsmány és gagyi a látvány, maga a versenyzés is gyenge. Hiába a nagy helyszín és a sok aktivitás, ha egyszerűen semmi nem emelkedik ki az átlagból. A karakterek 10 éve sem lettek volna szépek, mintha baltával faragták volna őket, a mozgásuk pedig béna, esetlen. Persze, gondolhattam volna mindezt az indításnál is, mikor egy versenyző által elsodort bólya rögtön semmivé lett, majd szinte egyből úgy döntöttem ki egy nagy fát, mintha gyökere sem lenne. Gyökérség! Se fizika, se izgalom, de legalább csúnya és hiteltelen.
Csak gratulálni tudok, hogy egy ekkora múlttal rendelkező játéksorozatot a pöcegödör ilyen szintű mélyére sikerült süllyeszteni.
A legjobb vicc, hogy egy bug, avagy hiba okán (több pénzhez juthattak a játékot tesztelők, mint normál esetben) a megjelenés előtt a stúdió minden mentett állást törölt. Hát, őszintén, nincs az az Isten, hogy 5-10 órát újra elpazaroljak az életemből arra a megnyitott állapotra/szegmensre, ameddig eljutottam.
Ezt is ajánljuk a témában
Kodzsimán innen és pachinkón túl, a Cygni: All Guns Blazing visszatér egy műfaj gyökereihez, ezáltal talán némileg rendbe teszi a megtépázott hírnevű kiadó renoméját.
Az ősz és a szezon tehát egy csúnya nagy botlástól eltekintve jól indul, elvégre három játékból kettő gond nélkül bekerülhet a kedvencek közé. És bőven lesz még érkező, hiszen az első Frostpunk sokaknál minden idők egyik legjobbja, így a folytatást is nagy várakozás előzi meg, és amíg a FIFA, avagy már EA Sports FC minden évben kasszát robbant, a Nintendo a Zelda-sorozattal szokott nagyot kaszálni.
De jön még más is, avagy idén érkezik a kultikus S.T.A.L.K.E.R. folytatása, mellette a legújabb, erősen woke Dragon Age, és persze lesz új Assassin's Creed és Call of Duty is a sorozatgyártás szerelmeseinek. Meglátjuk, hogy melyik üti meg az ingerküszöböt, de az biztos, hogy az Astro Bot és a Warhammer 40,000: Space Marine 2 miatt már megérte bekapcsolni a gépet. Aki mást mond, az eretnek!
Azt gondolnánk, hogy a hangyák csak vonulnak és a raj-intelligenciával élik a kis egyszerű életüket. De mi van, ha a bitang erős rovarok élére áll valaki, aki ért a stratégiához?
Megszokott dolog, hogy a woke ideológia és a genderlobbi kifejezetten károsan hat egy kultúrtermék megítélésére, mégis akadnak olyanok, akik mindenáron letolnák az ember torkán a propagandát. Böjtös Gábor írása a Dragon Age: The Veilguard nevű videojátékról.
Régen nem lepett meg film annyira, mint az Anora: Sean Baker alkotása úgy forgatja ki a prostituáltakkal kapcsolatos hollywoodi kliséket, hogy a tanulság észrevétlenül kúszik be a bőrünk alá.
Évről évre megújul a csatamező, miközben milliók hagyják ott a fogukat, de ebben az esetben senki nem foglalkozik a temetetlen és névtelen halottakkal.
A magyar mozikba december 26-án száguld be a Sonic, a sündisznó 3., hogy a gyűrűk helyett ismét a forintok és dollárok csilingeljenek, és ehhez a Sega is új játékot időzített.
A regény több mint 60, a filmes adaptáció pedig közel 30 éves, de a világpusztító bogarak története ma is van olyan népszerű, hogy milliók adják érte az életüket.
Optimistán látja a jövőt a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője.
A terv totálisan ellentmond a Magyarországon hatályos törvényeknek.
