A korábban a The Division-játékokat készítő Massive Entertainment a Star Wars témával vajon élvezhetővé tudott tenni egy amúgy tipikus Ubisoft-videójátékot?
Nyitókép: Ubisoft/Massive Entertainment
Lassan vége a nyárnak, legalábbis hivatalosan, hiszen a hőmérő és az előrejelzés nem annyira lett szinkronba hozva a hagyományokkal – cserébe viszont máris vége a videójátékok világában megszokott uborkaszezonnak. Annyira vége és ezzel végre belecsaptunk az őszi dömpingbe, mint a lecsóba, hogy egyből két nagy cím zárta az évszakot, szeptemberben pedig helyből vagy öt komolyabb megjelenés izzasztja meg a pénztárcákat.
Várjunk csak! Ötöt mondtam volna? Van az minimum kilenc is!
Ilyen rögtön a legújabb kosaras etap, a NBA 2K25, majd a Sony cuki nagyágyúja, az Astro Bot, amit a méltán népszerű Warhammer 40,000: Space Marine 2 követ, hogy ezután egy igazi klasszikus visszatérése következzen a Test Drive Unlimited Solar Crown képében, ami mellé nemcsak a FIFA hagyományait folytató EA SPORTS FC™ 25 és a fantasztikus Frostpunk folytatása csúszik be, de a Lollipop Chainsaw és a Dead Rising képében két ígéretes újrakiadást is köszönhetünk. A Nintendo meg csendben nevetgél a The Legend of Zelda: Echoes of Wisdom pátyolgatása közben, ami már csak a címével is nagy sikerre számíthat.
Ezt is ajánljuk a témában
Kodzsimán innen és pachinkón túl, a Cygni: All Guns Blazing visszatér egy műfaj gyökereihez, ezáltal talán némileg rendbe teszi a megtépázott hírnevű kiadó renoméját.
A Firewalk Studios csapatalapú, élő szolgáltatást nyújtó hero shootere (lövöldözős játék egyedi hősökkel) állítólag már 8 éve készült, és a Sonynak bedolgozó csapat nyáron sikeresen le is futtatta azt a tesztet, ami alapján a játék készen állt a hivatalos megjelenésre. A Concord ezután augusztus 23-án meg is jelent PC-re és PS5-re, de a csalódást keltő számok mellett eddig sajnos nem sok mindent tud felmutatni, ami miatt a japán kiadó pezsgőt bonthatna. Mert miközben az Overwatch, a Fortnite, az Apex Legends vagy a Team Fortress 2 továbbra is él és virul,
a Concord a PC-s Steam Charts statisztikái alapján, a megjelenés napján sem érte el a 700 főt, 5 nappal később pedig már csak 100-200 játékos volt rá kíváncsi.
Ez hihetetlenül kevés, elvégre a 2023 augusztusában megjelent, nem kimondottan pozitív visszajelzésekkel rendelkező Overwatch 2 ugyanebben az időszakban egyszerre 50 000, míg a sokkal kedvezőbb értékeléseket bezsebelő, 2020-as Apex Legends 185-200 000 játékost mozgat meg Steamen egyszerre. 200 vs 200 000. Hagyom ízlelgetni a különbséget. Pedig a játék önmagában nem lenne rossz, mint belső nézetes lövölde. Itt is kapunk egy rakás hőst, nőt és férfit (persze akad olyan is, aki nem tudja meghatározni magát), különféle képességekkel és fegyverekkel, gyógyítással-robbantással-mesterlövészkedéssel, akik aztán az eltérő kialakítású pályákon, három játékmódban esnek egymásnak.
Van a tipikus csapat a csapat ellen változat, amikor szimplán pusztítjuk a másik frakció tagjait, felszedve az általuk elhagyott kártyákat; aztán van olyan, amikor területet foglalva szedünk össze több pontot; és olyan formában is megküzdhetünk egymással, melynél nincs újraszületés, mindenkinek egy esélye van. Minimálisan fejlődünk, új ruhákat és kiegészítőket nyithatunk meg, a harc pedig egészen élvezetes – de egyéniség és újdonság nincs benne annyi, hogy sokáig lekösse a játékosokat. Jobban belegondolva ez egy-egy esetben akár a Quake III Arena (1999) vagy az Unreal Tournament (1999) is lehetne, ami sokat elmond a játékról. És a nagynevű ősök jelentősebb tartalmat tudtak felmutatni. Szóval a Concord sajnos pont olyan, mint amit 8 éve készítettek. Vagy amit legalábbis akkor kezdtek el...
Ezt is ajánljuk a témában
A szuperszexi Eve az ellenséges lényekkel teli Földön szinte csak a játékos és Adam segítségére számíthat.
Augusztus végének másik nagy megjelenése a 30-án debütált Star Wars Outlaws, amely a Ubisoft kiadványa (Assassin’s Creed, Rayman, Prince of Persia, Rainbow Six, Far Cry stb.), és amit a Massive Entertainment (The Division 1-2) fejlesztett. Ez egy külső nézetes akció-kaland, amely szakítva a hagyományokkal nem egy ismert hőst követ a George Lucas-univerzumból, sőt nem is nagyon használja fel a kánon legfontosabb szereplőit, helyette inkább az 1980-as A Birodalom visszavág és az 1983-as A Jedi visszatér története közé beékelve kínál egy új sztorit, egy új szereplővel.
Ez az új szereplő pedig Kay Vess, egy piti tolvaj, aki Nix nevű, cuki kis állatkájával (nincs új Star Wars cuki lény nélkül, amit aztán minden formában el lehet adni – itthon is akad egy plüss Porg, hisz’ az ember gyarló) igen nagy kalamajkába keveredik, majd lényegében a szintén ebbe az érába helyezett alvilági csatározások kellős közepén találja magát. Ezt a korszakot a képregény-rajongók már ismerhetik, hiszen itthon, magyarul is megjelent egy rakás képregény, ami a Vörös Hajnal és akár a huttok mesterkedéseit követi nyomon, aminek köszönhetően már tudhatjuk, hogy nem a Galaktikus Birodalom az egyetlen veszélyforrás a galaxisban.
És az Outlaws nagy előnye, hogy a jól ismert világokat és helyzeteket a jól ismert módon mutatja be, ismert fajokkal és helyszíneken, amitől majdnem olyan, mintha hazatérnénk.
A Tatooine-ra érkezve ismerős rohamosztagosba botlunk bele, ezzel alaposan megdolgozva a bennünk élő nosztalgiát, de már a játék kezdetén felcsillan a szemünk, mikor a Cantonica bolygó fővárosában, a kaszinóváros Canto Bightban kezdünk. Kár, hogy a lószerű fathiereket nem menthetjük meg, pedig a felszabadításuk máris nagyszabásúbb és hősiesebb küldetést jelentene, mint belógni valakinek a villájába, hogy ott a szellőzőben kússzunk-másszunk.
Ha viszont a Star Wars-körítést kicsit levetjük, eltekintünk a helyszínektől és lényektől, vagy éppen az ismerős helyzetektől, akkor tipikus Ubisoft-játékot kapunk. A francia kiadó nem nagyon mer igazán elrugaszkodni a bevált formulától, így tök mindegy, hogy Watch Dogs, Assassin’s Creed vagy éppen Star Wars fut az adott gépen (ebben az esetben ez PC, PS5 és XSX), a séma a megszokott. Hatalmas térkép, rengeteg feladat és gyűjtenivaló, mindenfelé karakterek, akik megbíznak valamivel, mi meg próbálunk mindent megnézni, mindent megszerezni és leküzdeni, mielőtt teljesen eluralkodik rajtunk az unalom.
Ezt is ajánljuk a témában
A járt utat járatlanért el ne hagyj, tartja a mondás, amit láthatóan a japán játékfejlesztők is jól ismernek, elvégre kimondottan ügyeltek arra, hogy a bevált elemeken ne változtassanak.
Mert jópofa a speeder bicajon száguldozni; vagy éppen a néhány bejárható bolygó környékén az űrt felfedezni; borsot törni a Birodalom vagy valamelyik frakció orra alá – de érthető módon cseppet sem érezzük, hogy az erő velünk van. Mármint ugye Kay nem jedi, nincs különleges képessége, ehelyett képes lopakodni (ennek gyenge/egyszerű megvalósítása helyből mínusz 1 pont, valakinek meg plusz), lövöldözni, sőt ami különösképpen izgalmas: egy-egy döntéssel és válasszal bevágódni valamelyik frakciónál, ami az adott banda velünk kapcsolatos hozzáállására is hatással van.
Persze fejleszthetünk és változtathatunk a karakteren, akadnak speckó képességek, sőt még kártyajátékkal vagy éppen játéktermi gépekkel is elüthetjük az időt – mégis, a kiváló alap és a témában rejlő lehetőségek ellenére egy szimpla Ubisoft-játékot kapunk, mely ezúttal is túl nagy, mégis túl kevés.
Igen, talán más is mondta már, talán én is megjegyeztem már máshol, de csak megerősíteni tudom: a sok éve futó Ubisoft-recept mára megöregedett és nagyon unalmassá vált. Míg a The Witcherrel a lengyel CDPR, a GTA-val a Rockstar Games a nyitott világú játékok hivatkozási alapjait tette le az asztalra, a franciák azóta sem képesek megütni az azonos szintet, a séma pedig az évek alatt berozsdásodott és ha nem is elavult, de unalomig ismételt, ezért már egyáltalán nem presztízs hasonlót készíteni, inkább csak fantáziátlan és erőltetett.
A szintén a Massive Entertainmentnél készült Avatar: Frontiers of Pandora sem lett egy matyóhímzés, és bár a Star Wars Outlawsnak valamivel jobban áll a megszokott szerep és a nyílt világ, a végeredménnyel szintén nem sikerül majd az év végi díjakat behúzni. Éppen ezért ideje lenne újítani és kisé merészebb lépéseket megtenni a videójátékok világában. Szóval ha valaki tudja, ezt adja már át a Ubisoftnak, legyen szíves. Egyébként meg az Outlaws messze nem rossz, érezni benne a Star Wars-esszenciát, de 20-30 órás időrabló játékmenetét sokszor szíves örömest cserélném a Star Wars: The Force Unleashed élménybombájára. Pláne, hogy egyébként majdnem minden átlagos benne, legyen szó lövöldözésről, lopakodásról vagy éppen zárnyitásról és Tomb Raider-es, Uncharted-es kapaszkodósakrobatikáról.
Ezt is ajánljuk a témában
1992-es indulása óta az Alone in the Dark-sorozat hosszú és rögös utat járt be, de érdemei vitathatatlanok. Az új epizód ettől persze se jobb, se rosszabb nem lesz. És hogy milyen ténylegesen?
De tényleg, akár a második részre is, amely amilyen rövid, olyan emlékezetes lett minden hibája ellenére. Itt pedig a játék minden nagyszabású összetevője és próbálkozása ellenére pont az egyszerűség és az alázatosság hiányzik. Hogy kicsiként is merjünk nagyot álmodni és egy adott kereten belül a legtöbbet nyújtani, ehhez pedig nem kell a mértéktelenség és a végtelenség. Egyszer talán ezt is sikerül megtanulni.
Sokféle módon megálmodták már a jövőt, nem egy esetben akár legitimálva mások életének kioltását, és nem ritkán ebből még sportot is űztek. 25 éve az Epic is így tett, ami sokak életét változtatta meg.
Azt gondolnánk, hogy a hangyák csak vonulnak és a raj-intelligenciával élik a kis egyszerű életüket. De mi van, ha a bitang erős rovarok élére áll valaki, aki ért a stratégiához?
Megszokott dolog, hogy a woke ideológia és a genderlobbi kifejezetten károsan hat egy kultúrtermék megítélésére, mégis akadnak olyanok, akik mindenáron letolnák az ember torkán a propagandát. Böjtös Gábor írása a Dragon Age: The Veilguard nevű videojátékról.
Régen nem lepett meg film annyira, mint az Anora: Sean Baker alkotása úgy forgatja ki a prostituáltakkal kapcsolatos hollywoodi kliséket, hogy a tanulság észrevétlenül kúszik be a bőrünk alá.
Évről évre megújul a csatamező, miközben milliók hagyják ott a fogukat, de ebben az esetben senki nem foglalkozik a temetetlen és névtelen halottakkal.
A magyar mozikba december 26-án száguld be a Sonic, a sündisznó 3., hogy a gyűrűk helyett ismét a forintok és dollárok csilingeljenek, és ehhez a Sega is új játékot időzített.
Ha vasárnap győz a Pool a sereghajtó Southampton otthonában, 12 forduló után nyolcpontos előnyre tesz szert; innen már csak a Liverpool bukhatja el az elsőséget!
A magát Oroszország-szakértőnek is tartó Rácz egyszer az ukrajnai háborút elemezve számítógépes játékról hitte azt, hogy valódi videófelvételek egy dróntámadásról.
