A 41. évezredben nincs más, csak a háború és az Istencsászár – a Warhammer 40,000 világa

Nyitókép: Saber Interactive/Games Workshop

Az Istencsászár nevére! Mindjárt itt a Warhammer 40,000: Space Marine 2, a 2011-es videójáték folytatása, az eretnekek pedig azt sem tudják, mi fán terem egy űrgárdista vagy ultragárdista, így a káosz és a ragály is ismeretlen számukra. De az eklézsia ebben az univerzumban, több mint 38 000 évvel a jelenünk után is rendkívül fontos, ezért visszafogott karakterszám mellett gyorsan ismertetjük a 40. évezred legfontosabb tudnivalóit.

Ahonnan minden császári hatalom ered

A néhány éve itthon is újraéledt Kaland Játék Kockázat-könyvekről korábban már szót ejtettünk, de a téma kapcsán akkor nem merült fel az angol Games Workshop, mint igen komoly, jövőre az 50. születésnapját ünnepelő vállalat. És hogy mi köze a Workshopnak a lapozgatós könyvekhez? Nos, mindössze annyi, hogy

és ugyan a cég eleinte az amerikai Dungeons & Dragons-téma importálásával foglalkozott, idővel a saját gyártású Warhammer-világ vált a kiadónál prioritássá. Az Istencsászár segedelmével.    

Innentől kezdve viszont már nem volt megállás. Egyfelől a Warhammer 40,000 leginkább asztali háborús játékként, avagy a miniatűröket építő és festegető játékosok nagyszabású wargame-jeként vált közismertté, másfelől pedig a hátteret a Black Library, avagy a Games Workshop könyvkiadó részlege teremtette meg. Ian Watson két kultikus regénye, az 1990-es Inkvizítor és az 1993-as Űrgárdista itthon is elhintette az tudás magvait a sci-fi és fantasy iránt érdeklődőkben, még a Valhalla Páholy jóvoltából, azóta viszont ez a sajátos univerzum egészen elképesztő méretűvé nőtte ki magát.

Történelem dióhéjban

Hogy a cikk ne nyúljon élvezhetetlenül hosszúra, igyekszem csak a lényegre koncentrálni, ami elég nehéz úgy, hogy csak a Hórusz-vonal minimum 54 kötetben mérhető, és ez a Warhammer-történelem egy apró, de annál jelentősebb része csupán. Mindenesetre a fáma szerint 60 millió évvel ezelőtt létezett egy hihetetlenül fejlett faj: az Öregek (szülőatyjai a későbbi fajoknak, de legalábbis egyengették azok kezdeti lépéseit), akik egy háborúban küzdöttek meg a C’tanokkal (hatalmas, éteri lények, melyek csupán az anyagi univerzumban léteznek). Ez a konfliktus az Öregek vereségével zárult, de a harc bizonyos fajok kihalásával minden résztvevő számára kedvezőtlenül végződött.

Ez követően emelkedett fel az emberiség, hogy a Császár ősi bölcsességét és pszichikus erejét felhasználva az emberiséget egy új, nagyon fejlett irányba vitte. 

A Naprendszert elhagyva a terjeszkedés persze kimondottan lelassult, mivel a csillagközi utazások során egész generációk haltak ki. A Technológia Kora azonban ezt a problémát is megoldotta, később pedig az emberiség eljutott fejlődése csúcsára, aminek hála soha nem látott terjeszkedésbe fogott a galaxisban.

Egy másik faj azonban hanyatlani kezdett. Az eldák ősi civilizációja dekadenciába és az értéktelen habzsolásba feledkezett bele, ez a lelki degradálódás pedig egy új káoszistenség születését okozta a hipertérben, ami aztán Bábel tornyaként szakította szét és aprózta fel a Birodalmat. Így érkezett el a mesterséges intelligencia ellen folytatott háborút követően a Viszályok Kora, melynek során az emberiség megőrült, megszállottá vált, anarchiába és háborúkba süllyedt. Ennek az istentelen időszaknak vetett véget terrai hadúrként a Császár, aki genetikailag módosított harcosokkal egyesítette a Föld szembenálló frakcióit, majd a galaxist.

Közben persze a sötét erők is formálódtak, a Káosz pantheon negyedik istenségével pedig nemcsak az elda birodalom szorult a Káosz peremére, de 

Ekkor a Császár űrgárdistái és birodalmi hadserege élén belevágott a galaxis visszahódításába. Elkezdődött a terjeszkedés a Naprendszeren kívülre, a Nagy Kereszteshadjárat pedig átsöpört az egész galaxison. Ekkor az emberi világok végre felszabadultak az idegen elnyomás alól, míg a Káosz erői visszaszorultak a Hipertérbe.

A hadjárat után a Császár kihirdette, hogy visszatér a Terrára, egy új terv kidolgozása miatt, legfőbb hadúrrá pedig egyik fiát, Hóruszt nevezte ki, aki ezzel az összes császári hadsereg parancsnokává vált. Hóruszt azonban hatalmába kerítette a Káosz, így áruló seregével a Birodalmat támadta meg. Hórusz a Birodalom felét megfertőzte, az így kialakult polgárháború végül a Terrán, a Császár palotájának ostromában csúcsosodott ki, ahol a Császár ugyan legyőzte Hóruszt, de halálos sebet kapott, testét az Aranytrónusba zárták.

Az ezt követő nagyjából 10 000 esztendős korszakot, A Birodalom Korát dolgozza fel rengeteg regény és történet a Warhammer-univerzumban, lényegében ez a modern, a legtöbb sztori alapjául szolgáló aktuális korszak, amelyben a káosz seregei az Immatériumból (hipertér) már nemcsak lesik a Birodalom maradványait, de folyamatosan támadások alatt tartják, miközben a tényleges császári jelenlét nélkül maradt legfőbb vezérek elkeseredett harcot folytatnak. Persze vannak további korszakok, jelentős történelmi események, de a Warhammer 40,000 ürege olyan mély, hogy ha komolyabban belenyúlunk, soha nem érünk a végére.

De miért jó igazán a Warhammer 40,000?

Egyfelől a regények és a történelme miatt. Eleve, már a Hórusz Eretnekség több mint 60 kötetben került bemutatásra, és akkor a más történelmi korszakok még említésre sem kerültek. Ráadásul a könyvek nagyobb része jól megírt, érdekes, nagyszabású csatákkal tarkított grimdark-világot (disztópikus, különösen erőszakos és sötét) mutat be. Ha csak a Warhammer 40,000 háttere és történelme érdekel minket, a regényekből is rengeteg mindent meg lehet tudni, akár a korokról és eseményekről, akár az életvitelről és eszközökről, akár magukról az űrgárdistákról és a hierarchiáról.

Utóbbiak esetében elit szuperkatonákról van szó, akiket bár természetes képességeik alapján választottak ki, a hosszas kiképzésen felül genetikai módosítások segítségével tették őket még hatékonyabbá. Csak különleges feladatok esetében indulnak bevetésre, mivel a Birodalomban viszonylag kis számban találhatók meg, emellett a létező legjobb felszereléssel rendelkeznek. Erővértet viselnek, mely teljes körű védelmet nyújt, túlélést biztosít ellenséges környezetben, továbbá emberfeletti erőt és mozgékonyságot – valamint kiváló fegyverzettel is rendelkeznek. Általános fegyverük a sorozatvető (bolter). 

Az Űrgárdista-sereg, avagy az Adeptus Astartes nagyjából 1000 rendházból áll, melyek egyenként ezer űrgárdistát foglalnak magukban. Ebből kiindulva egymillió űrgárdista lehet a Birodalomban, azaz hozzávetőlegesen egyetlen űrgárdista jut az Impérium minden egyes lakott világára. A különböző rendházak saját identitással, örökséggel, harcstílussal és liturgiával rendelkeznek. Minden rendház legfeljebb tíz századból áll. A legismertebbek: Ultragárdisták, Vér Angyalok, Sötét Angyalok, Űrfarkasok, vagy éppen az árulóknál a Hórusz fiai, a Vasharcosok és az Éjurak.

Érdekesség, hogy az űrgárdisták a szigorú kiképzés és a speciális eszközök mellett génmanipulációval, sőt mutációkkal és implantátumokkal erősödnek és válnak igazi gyilkológépekké, akik minden téren felülmúlnak egy átlagos harcost. Összesen 19 szervre tesznek szert átalakulásuk során, így többek között másodlagos szívre, multitüdőre, vagy éppen a feketehámra, amely a bőrük alá épül be. Arról nem is beszélve, hogy az űrgárdisták között a legjobbak különös tiszteletet és megbecsülést kapnak (ha még élnek), így veterán vagy terminátor egységként kiemelt szerepkörbe kerülve. Bár a legjobbakat, ha komoly, akár halálos sérülést szenvednek, egy Dreadnought (Monstrum) páncélba zárhatják, ami életben tartja őket és ezáltal tovább harcolhatnak a Császár nevében.

Mert az eklézsia persze itt is fontos, ahogy a rend és a fegyelem is. A lelki erőnlétről és a biztos hitről ugyanúgy a papok gondoskodnak, miközben a rendházak becsületkódexe a morális kérdésekben dönt. És persze a legnagyobb hatalommal a még mindig létező, de megtört Istencsászár rendelkezik, aki ellenszegül a halandóságnak a technokrata és csatákkal teli világban. 

Hiszen ebben a sötét és komor jövőben nincs más, csak a háború.

Égessétek el az eretneket! Öljétek meg a mutánst! Tisztítsátok meg a tisztátalant!

A Warhammer 40,000 tehát egy teljesen egyedi, a megszokott fantasy és sci-fi világoknál jóval terebélyesebb történelemmel és háttérrel rendelkező univerzummal bír, ami nyitva áll mindenki számára. Ian Watson regényei, a Gaunt szellemei- és a Hórusz Eretnekség-sorozat éppen úgy kihagyhatatlan része, mint akár egy Sötét Impérium (Guy Haley) és a Járványháború. És akkor a képregényekről, a wargame-ről vagy a videójátékokról nem is beszéltünk.

Pedig muszáj, mert a WH40K a látványával is kilóra megveszi a témára fogékonyakat. Egyszerre jelenik meg a vizualitásban 

A hatalmas, égig érő, templomszerű ormokon koponyák, kardok és angyalszárnyak váltják egymást, ahogy az óriási gépek és a méretes űrgárdisták, terminátorok csatába indulnak – és persze minden az ő méreteikhez van igazítva. A Dawn of War-sorozat ezt jeleníti meg a stratégiai játékok között, míg a Space Marine már az akciójátékok világában kínál hasonlót. Méghozzá kiváló érzékkel.

Nem mellesleg akad még Space Hulk-alvonal, aminél elhagyatott, a káosz által megfertőzött űrhajókat tisztogatnak meg a speciális osztagok, vagy éppen, ha már űr, akkor a Battlefleet Gothic: Armada se maradjon ki. Sőt, akad magyar fejlesztésű játék is a Warhammer 40,000: Inquisitor – Martyr képében, miközben rengeteg más játékot is találhatunk a témában. Sőt, természetesen fantasy verziót is kaphatunk, ha arra vágynánk. De miért tennénk, mikor a 40K mindennél egyedibb és teljesebb világot kínál?

Érdemes tehát ismerkedni vele, foglalkozni a történelmével, elolvasni a regényeket, majd esetleg akár a miniatűrök gyűjtésébe és festegetésébe belefogni, akár a videó- és társasjátékokkal megbarátkozni. Akkora történelemről van szó, amely példátlan, köröket verve ezzel a legtöbb konkurenciára, így nem csoda, ha például egy Space Marine 2 érkezését a játékosok és a Warhammer-kedvelők tűkön ülve várják. Pláne, hogy az egykori THQ kiadó megszűnése után nagyon kérdésessé vált, hogy valaha is visszatér-e a játék.

Márpedig szeptember kilencedikén ismét lecsap lánckard és eldördül a boltgun, csak győzzük kivárni!