Annyi igaz, hogy Orbán lépett: pártja nevében mindenkitől elhatárolódott, akinek ehhez valóban köze volt, s menesztette – legnagyobb fájdalmára – az akkori igazságügyi minisztert, aki a szokásjog alapján jóhiszeműen aláírta a dokumentumot.
A Tisza-vezér működése alkalmas lenne az aljasság tankönyvének alapanyagául, hiszen olyan állításokkal rágalmaz folytatólagosan embereket, amelyek természetüknél fogva alkalmatlanok a ténybeli cáfolatra, tehát mindenki érzése és ép esze szerint vélekedhet róla.
Ugyanígy működik a hatvanpusztai épített örökség renoválása kapcsán is a hazug rágalom:
magam történetesen együtt dolgoztam a renovált majorságot tervező építésszel más munkákban, és pontosan tudom, hogy Orbán édesapja a megrendelő és finanszírozó, ő adja az utasításokat, az ő elképzelése szerint épül a gazdaság és abban a tempóban, ahogy a nyeresége megengedi (ezért tart több mint tíz éve az építkezés).
Ettől még, ha Magyar Péter arról delirál, hogy együtt borozgatott Lévai Anikóval (sosem volt ilyen, a miniszterelnök felesége nem iszik bort), és oda csilliárdokért vettek előnevelt fákat, akkor az erre fogékony közösség elhiszi, a többiek tudják, hogy badarság.