Az ’56-osok egybekapaszkodva szálltak szembe a gonosz birodalmával

Nyitókép: MTI / Koszticsák Szilárd

Forradalom. Szabadságharc. A zsarnokság címerétől megfosztott lyukas zászló. Levert, porba hulló vörös csillag. Gyilkos, pufajkás sortűz. Szovjet tankok robaja. Corvin köz. Széna tér... 

Üres szavak lennének csupán? Aligha!

Ez jut minderről eszünkbe.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc a magyarok szabadságvágyát testesíti meg – erre kellene most is figyelnünk, hisz szabadságszerető nemzet vagyunk, és ez az, ami minket összetart.

Ritka pillanata ez a magyar történelemnek. Az 1956-os forradalom, majd a szabadságharc kegyelmi állapot volt. Papok, kétkezi munkások és az elnyomással szemben fellépő értelmiségiek közösen követelték az akkori hatalom megdöntését, a morális változást, majd egybekapaszkodva szálltak szemben a gonosz birodalmával. Őrizzük hát és adjuk tovább ezt a sajátos, ránk jellemző alapállást! 

Az összefogás élményét, a szabadság édes vágyát, szemben az elnyomás mérhetetlen erejével.

Mert valódi volt a puska, a kés és a kötél is. Ahogy valódi volt a rács, vagy a lakat is a kommunista börtönök ajtaján.

De valódiak voltak a bűnök, és valódiak az elkövetők. Olyan valódiak, hogy tetteik még ma is árnyékot vetnek az áldozatok életére. Ugyanúgy velünk él ma is elkendőzött fájdalmaival együtt az áldozat, s ugyanúgy itt tesz-vesz közöttünk a bűnös, lecserélve vörös színű köpenyét egy szivárványos hacukára. 

Ha nem ápoljuk méltón e tragédiába torkolló, ugyanakkor a szabadság lehetőségét megteremtő ünnepet, akkor elvesztünk mindent, ami a nemzetünk, a magyarságunk jövőjét jelenti.

Ha az 56-os forradalomról nem tudunk egyenes gerinccel megemlékezni, az akkori bátor hősökre hálásan és büszkén gondolni, akkor elveszítjük annak a szabadságnak a lehetőségét is, amely a globalizmusnak, a nagyobb országok gazdasagi-politikai gyarmatosításának képes ellenállni. Hisz vegyük észre:

De nem azt a szabadságot, amelyet ma sokan szabadságnak neveznek: a deviancia szakadékába zuhanó egyén szabadosságat. Hanem egy természetes közösség, egy nemzet pozitív szabadságvágyát. Amelytől szilárd és összetartó lesz az emberi együttélés ezen formája. 

Ezt kell, hogy jelentse október 23.! Ellenben szükségszerűen elveszünk. Sorsunk a feloldódás lesz, elsüllyedünk a globalizmus tengerében, megfulladunk a beáramló bevándorlók sodrásában.

Az 56-os hősök bizonyították, hogy van egy vörös határ, amin nem engedjük átlépni a gonoszt. A zsarnokságot. Ami ellen érdemes életünkről is lemondanunk – a gyermekeink, unokáink szabadságáért. Mert a magyar nem olyan fajta, aki szó, vagy tett nélkül jámbor és lemondó módon elfogadná azt, hogy ellenséges erők megmondják neki, hogy mit csináljon. 

Ezt kell megértenünk az 1956-os forradalom és szabadságharc történetéből, a hősök küzdelméből! 

Ha nincs ’56, akkor ma nincs büszke Magyarország sem.