Az ’56-osok egybekapaszkdova szálltak szembe a gonosz birodalmával

2024. október 23. 15:00

Őrizzük hát és adjuk tovább a szabadságszeretet és a magabíró Magyarország csak ránk jellemző eszméjét!

2024. október 23. 15:00
null
Nagy Ervin
Nagy Ervin

Nyitókép: MTI / Koszticsák Szilárd

Forradalom. Szabadságharc. A zsarnokság címerétől megfosztott lyukas zászló. Levert, porba hulló vörös csillag. Gyilkos, pufajkás sortűz. Szovjet tankok robaja. Corvin köz. Széna tér... 

Üres szavak lennének csupán? Aligha!

Egy ország, egy nemzet, egy akarat, egy vágy.

Ez jut minderről eszünkbe.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc a magyarok szabadságvágyát testesíti meg – erre kellene most is figyelnünk, hisz szabadságszerető nemzet vagyunk, és ez az, ami minket összetart.

Ritka pillanata ez a magyar történelemnek. Az 1956-os forradalom, majd a szabadságharc kegyelmi állapot volt. Papok, kétkezi munkások és az elnyomással szemben fellépő értelmiségiek közösen követelték az akkori hatalom megdöntését, a morális változást, majd egybekapaszkodva szálltak szemben a gonosz birodalmával. Őrizzük hát és adjuk tovább ezt a sajátos, ránk jellemző alapállást! 

A szabadságszeretetet és a magabíró Magyarország eszméjét.

Az összefogás élményét, a szabadság édes vágyát, szemben az elnyomás mérhetetlen erejével.

A kilőtt töltény nem repül vissza a puskacsőbe, a kés nem húzódik vissza a húsból, de a kötél sem szakad el a rángatózó, majd elernyedő test súlya, a lélek erkölcsi terhe alatt. 

Mert valódi volt a puska, a kés és a kötél is. Ahogy valódi volt a rács, vagy a lakat is a kommunista börtönök ajtaján.

De valódiak voltak a bűnök, és valódiak az elkövetők. Olyan valódiak, hogy tetteik még ma is árnyékot vetnek az áldozatok életére. Ugyanúgy velünk él ma is elkendőzött fájdalmaival együtt az áldozat, s ugyanúgy itt tesz-vesz közöttünk a bűnös, lecserélve vörös színű köpenyét egy szivárványos hacukára. 

Ha nem ápoljuk méltón e tragédiába torkolló, ugyanakkor a szabadság lehetőségét megteremtő ünnepet, akkor elvesztünk mindent, ami a nemzetünk, a magyarságunk jövőjét jelenti.

Mert amelyik közösségnek nincs múltja, annak darabjaira hullik a jelene, s nincs jövője sem.

Ha az 56-os forradalomról nem tudunk egyenes gerinccel megemlékezni, az akkori bátor hősökre hálásan és büszkén gondolni, akkor elveszítjük annak a szabadságnak a lehetőségét is, amely a globalizmusnak, a nagyobb országok gazdasagi-politikai gyarmatosításának képes ellenállni. Hisz vegyük észre:

az 56, e mágikus szám, a szabadságot szimbolizálja a magyarnak!

De nem azt a szabadságot, amelyet ma sokan szabadságnak neveznek: a deviancia szakadékába zuhanó egyén szabadosságat. Hanem egy természetes közösség, egy nemzet pozitív szabadságvágyát. Amelytől szilárd és összetartó lesz az emberi együttélés ezen formája. 

Ezt is ajánljuk a témában

A valódi szabadság számunkra a nemzet szuverenitásában, nem pedig a liberalizmus borzalmas határtalanságában nyer értelmet.

Ezt kell, hogy jelentse október 23.! Ellenben szükségszerűen elveszünk. Sorsunk a feloldódás lesz, elsüllyedünk a globalizmus tengerében, megfulladunk a beáramló bevándorlók sodrásában.

Emlékeznünk kell hát az 56-os hősökre! Az akkori Dávidokra, kik nekifeszültek a gonosz Góliátnak.

Az 56-os hősök bizonyították, hogy van egy vörös határ, amin nem engedjük átlépni a gonoszt. A zsarnokságot. Ami ellen érdemes életünkről is lemondanunk – a gyermekeink, unokáink szabadságáért. Mert a magyar nem olyan fajta, aki szó, vagy tett nélkül jámbor és lemondó módon elfogadná azt, hogy ellenséges erők megmondják neki, hogy mit csináljon. 

Mert a magyar kissé konok ugyan, de utolsó véréig szabadságszerető nép. A magyar, egy olyan nemzet, amely a saját sorsáról dönteni önmaga akar. Ezt bizonyították az 56-os hősök.

Ezt kell megértenünk az 1956-os forradalom és szabadságharc történetéből, a hősök küzdelméből! 

Ha nincs ’56, akkor ma nincs büszke Magyarország sem.

Ezt is ajánljuk a témában

 

Összesen 24 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Kovács Ubul
2024. október 23. 17:24
De ezt pont az ő sorsuk miatt a fidesZnyikek nem tennék. /BalaZs Orbanov/ (A címet meg javítsátok, kitört a szemem.)
sexykitty-5000122
2024. október 23. 17:17
🍓 ️ ­­­É­­r­­t­é­k­e­l­­­d­ ­a­­­ ­s­z­e­­x­i­ ­­p­­­u­­n­c­i­­­m­­a­­­t­ 👉 𝐖­­𝐖­­­𝐖­­.­𝐗­­𝟏­𝟖­­­.­­­𝐅­𝐔­𝐍
guszti-18
2024. október 23. 17:12
Sajnos az AVH szelleme, a zsigeri gyűlölet, a primitívség, a szellemi sötétség még a mai napon is kísért. Csak szánalmat érzek az itt gyalázkodó kommentelők felé. Hallgassák meg az East együttes ikonikus dalát, az 1956-ot! Talán segít nekik megérteni valamit......
Osztap_Bender
2024. október 23. 17:09
Az ’56-osok egybekapaszkdova szálltak szembe a gonosz birodalmával Az persze kimaradt a dicsőség ismertetéséből, hogy például teljesen ártatlan embereket lincseltek meg az utcákon, mert barna cipőjük volt. (mint az ávósoknak) Az is kimaradt, hogy a köztársaság téren lemészárolták a magukat már megadott, feltartott kézzel kijövő ávós sorkatonákat. Kimaradtak Falábú Jancsi (Mesz János) rémtettei is az összekapaszkodásból. Kimaradt Pongrácz Gergely idiotizmusa, tudatlansága is, aki azt hitte, hogy a Corvin köz párszáz harcosa európai katonai és politikai tényező, nagyban akadályozta ezzel a Nagy kormány rendteremtési szándékát. Annak ellenére harcra biztatta a csapatát, hogy a végsőkig tartsanak ki, hogy Solymosi alezredes körzetparancsnok felvilágosította a támadó szovjet hadsereg elleni harc teljes kilátástalanságáról. A csapat maradt, ő meglépett és külföldről élete végéig gyalázta a forradalomért életét áldozó Maléter Pált. No csak ennyit elvtársak, persze nem ünneprontásként.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!